Szabbai Szent Szabbász, más nevén Megszentelt Szabbász (Mutalaszka, Kappadókia, 439 – Szabbász-lavra, Jeruzsálem mellett, 532. december 5.) szentként tisztelt szerzetes, remete, apát. Tisztelete mind a nyugati, mind a keleti kereszténységben elterjedt.
Élete Szabbász Kappadókia egyik kis településén Mutalaszkában született, s korán, ötévesen árvaságra jutott. Nagybátyja gondoskodott az ellátásáról, majd hamar a közeli Flavianae kolostorba adta, hogy ott nevelődjön, s majd később szerzetes legyen belőle. Tizennyolc évesen kérte Nagy Szent Euthümioszt, hogy vegye fel az általa vezetett, Jeruzsálem mellett található kolostorába, de fiatalsága miatt visszautasították. Euthümiosz Szent Theoktisztosz kolostorába küldte, s remeteéletet kezdett élni 467 körül. Hetente öt napot teljes csendben, böjtöléssel és imádsággal töltötte, valamint kosárfonással töltötte napjait. Szombaton és vasárnap a kolostorba ment, ahol részt vett a liturgia ünneplésében.
473-ban meghalt mestere Euthümiosz. Szabbász nem maradt tovább Theoktisztosz kolostorában, ahol a fegyelem hanyatlani kezdett, hanem teljesen egyedül a Holt-tenger melletti Rubán és Kutila pusztaságába vonult vissza. Négy év sivatagi vándorlás után - egy angyal hatására - a Kidron-völgy nyugati sziklafalában egy barlangban telepedett le, amelyet kizárólag egy kötél segítségével lehetett megközelíteni. Életszentségének híre hamar elterjedt, s rövid időn belül számos tanítvány telepedett le a barlangja környékén. Idővel ebből nőtt ki Palesztina legnagyobb remetekolostora, a később nagy hírnévre szert tett Nagy Szabbász-lavra.
Bár ő maga méltatlannak érezte magát, de a jeruzsálemi pátriárka kérésére pappá szentelték. s ezzel egy időben felszentelték a közösség templomát.
Szülei után komolyabb vagyonra tett szert, s ebből zarándokházat építtetett Jerikóban, zarándokok és beteg szerzetesek számára. A jeruzsálemi pátriárka 493-ban a Jeruzsálem közelében és a vele határos pusztaságban lévő remeteségek és remetekolostorok archimandritájává (elöljárójává), Teodószioszt pedig az összes palesztinai kolostor (koinobium) vezetőjévé tette. Ez a megbízatás azzal járt, hogy sokszor ki kellett mozdulnia saját remeteségéből, s közösségi feladatokat kellett ellátnia.
511-ben Szent Illés pátriárka megbízásából követséget vezetett Bizáncba, ahol I. Anasztasziosz bizánci császárt próbálta meg meggyőzni a Khalkédóni zsinat döntésének elfogadására.
Élete folyamatos küzdelemből állt, kifejezetten sokat küzdött a monofiziták ellen.
531-ben ismét követségbe kellett indulnia Bizáncba a szamaritánusok felkelései miatt, s itt találkozott I. Iusztinianosz bizánci császárral, akinek egy látomásban úgy tűnt, mintha a tiszteletreméltó aggastyán fejét a napsugarakból kiinduló fényes koszorú venné körül. Ekkor a császár leborult az idős szerzetes előtt, s áldását kérte, majd hozzájárult, hogy Szabbász egy kórházat építtethessen Jeruzsálemben. A remeteségébe történt hazaérkezése után hamarosan megbetegedett, majd miután kijelölte utódját, 532. december 5-én kora reggel elhunyt.
Tisztelete Tisztelete hamar elterjedt a keleti és a nyugati egyházakban is. Életének történetét Cirill Scythopolis szerzetestársa jegyezte le. A keresztes háborúk idején ereklyéi a mai Olaszországba kerültek, ahonnak VI. Pál pápa 1965-ben adta vissza a kolostornak, a keleti egyházak felé való nyitás szelleme jegyében.
Fordítás
Források
St. Sabbas the Sanctified Greek Orthodox Archdiocese of Australia St Sabbas the Sanctified Orthodox Icon and Synaxarion (December 5) Patron Saints Index: Saint Sabbas Vanyó László: Ókeresztény írók II. Bp., 1980.
Kategória:Bizánci szentek, boldogok Kategória:Ortodox (pravoszláv) szentek Kategória:A 4. században született személyek Kategória:532-ben elhunyt személyek