Sepsi-szentgyörgyi és szemerjai Kovács Zoltán (Erk, 1863. március 16. – Budapest, 1931. október 23.) író, hírlapíró, lapszerkesztő, A Pallas nagy lexikonának segédszerkesztője.
Családja
Édesapja Kovács Ignác, aki a szabadságharc kitörése előtt a nagyenyedi református kollégiumban volt tanító, 1848-49-ben honvéd főhadnagy, később Heves megyei tekintélyes birtokos, anyai ágon atyafiságban volt Tompa Mihállyal. Édesanyja bártfai Szabó Jolán (született 1846. április 12-én Erken, Heves megye, meghalt 1892. szeptember 28-án Budapesten) költői lélek volt és maga is verselgetett.
Életútja
Kovács Zoltán a szülői háznál gondos nevelésben részesült és apja a fő gondot a nyelvek tanulására fektette. Középiskolai tanulmányait a soproni Csöndes-féle nevelőintézetben; később, minthogy apja minden vagyonát elvesztette, a Ferenc császár-féle 315 forintos ösztöndíjjal a nagyváradi főreáliskolában 1881-ben VII. osztályt végezte, ahol különösen Endrődi Sándor magyar irodalmi előadásai voltak rá nagy hatással. 1879-80-ban sűrűn jelentek meg versei és egyéb dolgozatai a fővárosi, de különösen a nagyváradi lapokban. 1882-ben Budapestre ment, hogy tanulmányait befejezze, azonban kenyér után kellett néznie. Hajlama az írói pályára vonzotta és még ugyanazon évben a Radó Antal szerkesztette Magyar Ujság, e lap megszűnte után pedig 1880. októberben a félhivatalos Magyar Távirati Iroda és Országgyűlési Értesítő munkatársa lett. 1886. november 1-től 1888. január 31-ig Bodányi Mór főszerkesztő mellett a Budapesti Ujság politikai napilap felelős szerkesztője volt; a lap számára több regényt fordított névtelenül és egy eredeti regényt (Aranyos Ilka) írt szintén névtelenül. 1888. február 1-jén visszatért a Magyar Távirati Irodához. 1893 szeptemberétől a Pallas Nagy Lexikonának segédszerkesztője volt.
Majdnem valamennyi fővárosi lapban jelentek meg különféle dolgozatai s versei (a humorisztikus versek Rimkovács álnév alatt, főképp a Bolond Istókban, Urambátyámban, Mihaszna András Naptárában sat.). Az 1890-es évek elején a Fenyvessy Ferenc alapította Magyar Ujság számára több regényt és elbeszélést fordított névtelenül.
Munkái
Convay Hugh, A tenger szülöttje. Regény, Budapest, 1892 Habberton, John. Lelkem kicsikém! Víg regény. Budapest, 1892 (2. képes kiadás. Uo. 1893) Knut Hamsun, Az éhség. Regény, Budapest, 1892 Poe E., Elbeszélések. Budapest, 1892 Soulié, Az arany. Budapest, 1893. Három kötet. (Ezen regényeket mind névtelenül fordította s előbb a Magyar Ujságban jelentek meg.) A három király. Budapest, 1896 (Verses elbeszélés. Jó könyvek)
Források
További információk
Kategória:A Magyar Távirati Iroda vezetői, újságírói Kategória:1863-ban született személyek Kategória:1931-ben elhunyt személyek