Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. A barlang az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. Magyarország egyik legidősebb és az Aggteleki-karszt egyik leglátványosabb barlangja. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt.
Leírás
Az Esztramos-hegy tetején található már nem művelt kőbánya felső, 312 méteres bányaszintjén nyílik, a kőbánya egyik falának tövében. A bejárata ki van építve és le van zárva. A kényelmesen járható bejárat felett egy „Feltámadunk ugye” szövegű kőtábla látható. Középső triász, világosszürke, kristályos mészkőben jött létre. A barlangot magában foglaló kőzet a barlangban a legtöbb helyen csak a barlang mennyezetén látható. A barlang falait általában képződmények fedik. A barlang karsztvízszint alatti keletkezését a barlangban megfigyelhető üstös oldásformák bizonyítják. A tektonikus előkészítés nem volt hatással a barlang kialakulására, a törésvonalakat a cseppkövek szabályos sorokban elhelyezkedéséből lehet megállapítani leginkább. A barlang a felső pliocénben, két millió évvel ezelőtt már létezett. Ezt az esztramosi őslénytani lelőhelyeken végzett kutatások támasztják alá, tehát bizonyíthatóan Magyarország egyik legkorábban kialakult barlangja.
Tulajdonképpen három nagy méretű teremből és a hozzájuk kapcsolódó oldalfülkékből áll az elágazó és egyszintes barlang. A termei átlagosan 10 méter szélesek és 20–30 méter hosszúak. A vízszintes kiterjedése 85×29 méter. A leglátványosabb morfológiai nagyformája a vízszintes mennyezet a termekben, amely mindenhol 306 és 307 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ez a ritka, vízszintes forma az Esztramos barlangjai közül, a 305 és a körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban képződött barlangokban volt gyakori, de ezek a barlangok már megsemmisültek az Esztramosi Földvári Aladár-barlang kivételével. Valószínűleg a régi karsztvízszintnek a következménye a vízszintes mennyezet. Különleges képződményei a mennyezetről lelógó, csillárszerű, körbeoldott, a mennyezethez kis átmérőjű résszel csatlakozó, nagy méretű kőtömbök is. Ezeknek a többsége azonban nem bírta ki a védőövezeten kívüli kőbányászati robbantásokat és leszakadt.
A karsztvízszint alatt alakultak ki a fennőtt kalcitkristályok. Ezek a barlang egyes helyein a tíz centiméter hosszúságot és a 2,5 centiméter vastagságot is elérik. Később, a terület kiemelkedése után, a karsztvízszint fölé került járatokban a beszivárgó vizek változatos formájú és színű cseppkőképződményeket hoztak létre, például cseppkődrapériákat, cseppkőlefolyásokat, cseppkőmedencéket, függőcseppköveket, heliktiteket, állócseppköveket és cseppkőoszlopokat. A szárazzá vált cseppkőmedencékben szinlők képződtek. Csak az állócseppkövek egy kis része és a kis méretű függőcseppkövek maradtak meg az egy ideig lezáratlan barlangban. A cseppkövekre korallborsókő, gömbös borsókő és gombaszerűen szétterülő borsókő települt.
A cseppköveket és a borsóköveket helyenként több centiméter vastagságban borítja puha és mattfehér hegyitej. A középső teremben található Magyarországon a legtöbb hegyitej. A barlang hegyitejének az anyaga a lublinit. A Villányi-hegység és a Budai-hegység barlangjaiban a hegyitej főleg magnézium-karbonát ásványokból áll. A kevés függőcseppkő a kicsapódó pára által nagyon visszaoldott. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpa használatával, szakvezetővel és maximum 10 fős csoportokban tekinthető meg. A barlang oda-vissza körülbelül 300 méteres túraútvonalának a bejárását megkönnyítik a vaslétrák, a terméskőlépcsők és a villanyvilágítás. Turistaruhában járható.
Ez az egy barlang maradt meg a 305 és körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban kialakult barlangszintben, az 1960-as és az 1970-es években előkerült üregek közül a kőbányában. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt. Az előírt védőpillérrel védett barlangot elkerülte a bányaművelés és a barlang némileg károsodva, de megmenekült a pusztulástól. Az Esztramos-hegy fokozottan védett hat barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. A Bódvarákón található nyolc barlang egyike, a településen található egyetlen fokozottan védett barlang.
A barlang Földvári Aladár nevéről lett elnevezve. 1982-ben volt először Esztramosi Földvári Aladár-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 312-es barlang (Bertalan 1976), Esztramos Cave (Kordos 1977), Esztramos felső 1. sz. barlang (Bertalan 1976), Esztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973), Esztramos felső 1.-barlang (Kordos 1973), Esztramosi-barlang (Dénes 1964), Esztramosi barlang (Kordos 1974), Esztramosi felső 1. sz. barlang (Takácsné Bolner 2003), esztramosi Felső 1. sz. barlang (Kordos 1984), Esztramosi felső barlang (Takácsné Bolner 2003), Földvári Aladár-barlang (Takácsné 1987), Földvári Aladár Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Földvári-barlang (Vidics 1982), Földváry Aladár-barlang (Kalinovits, Kollár K., Kovács 1980), Földváry-barlang (Bertalan 1976), Osztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973) és Osztramos felső 1. sz. barlang (Kordos 1972) neveken is.
Kutatástörténet
1964 októberében nyílt meg a barlang bejárata a bányaművelés során végzett robbantással. Először a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai kutatták. 1964-ben jelentek meg a barlangról szóló első publikációk. Egy darabig kérdéses volt, hogy megmarad-e a barlang, mert a magyarországi gazdaságnak és a kőbányászattal foglalkozó vállalatnak nem állt érdekében és veszteséges volt a barlang megőrzése. 1967-ben a csoport két tagja, Dénes György és Ránky Ernő felmérték a barlangot, majd elkészítették a felmérés alapján a barlang alaprajz térképét és kiterített hosszmetszet térképét. Ebben az évben rajzolva lett egy térkép, amely az Esztramos felső bányaszintjét mutatja be. Ezen a térképen látható a barlang járatainak elhelyezkedése.
Az elkészült térképek alapján ki lehetett jelölni a barlang védelmére egy 50×150 méter alapterületű védőpillért. A védőpillér létrehozása biztosította a barlang megmaradását, de a barlang nem volt lezárva és ezért a barlangi képződmények nagyon károsodtak és egy részük eltűnt, egy részük pedig elpusztult. A legszebb képződmények kikerültek a barlangból, a magyarországi barlangokban gyakoribb ásványkiválások, például a függőcseppkövek és az állócseppkövek nagy része pedig helyben megsemmisült. A barlang eredeti állapotáról nem sok fénykép készült.
Az 1970-es években a korlátozott mértékű idegenforgalmi bemutatását lehetővé tették a villanyvilágítás bevezetésével és a barlang bejáratának a kiépítésével. A legbelső teremnek, a későbbi Létrás-teremnek bejárását vaslétrákkal tették egyszerűbbé. Kordos László 1973. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában az olvasható, hogy 1971-ben beomlott a barlng első terme robbantások miatt. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, tornaszentandrási Esztergomi /Földváry Aladás/-barlang. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban szó van arról, hogy Tornaszentandráson, az Esztramos hegyen helyezkedik el az Esztramosi-barlang (Esztramos felső 1. sz. barlang, 312-es barlang, Földváry-barlang). A XII-es bányarész DNy-i részén található a barlang lefelé haladó szűk bejárata, amely vasajtóval le van zárva. A kb. 120 m hosszú és kb. 10 m mély barlangban cseppkő, borsókő és montmilch figyelhető meg. A barlang első terme a robbantások miatt beomlott, majd később az OTVH lezárta. A kézirat barlangot ismertető része 2 publikáció alapján lett írva.
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Tornaszentandráson található barlang Esztramosi-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy az Aggteleki-karszton fekvő, 200 m hosszú Esztramos Cave 1975. december 31-én Magyarország 48. leghosszabb barlangja. A 46. leghosszabb barlang (Rákóczi 1. sz. barlang), a 47. leghosszabb barlang (Rákóczi 2. sz. barlang), a 49. leghosszabb barlang (Leány-barlang) és az 50. leghosszabb barlang (Dorogi 1. sz. kaverna) szintén 200 m hosszú.
Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Rudabányai-hegységben lévő és kb. 200 m hosszú Esztramosi-barlang Magyarország 52. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 57. leghosszabb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 200 m hosszú Esztramosi-barlang. Az 55. leghosszabb barlang (Rákóczi 1. sz. barlang), az 56. leghosszabb barlang (Rákóczi 2. sz. barlang), az 58. leghosszabb barlang (Leány-barlang) és az 59. leghosszabb barlang (Dorogi 1. sz. kaverna) szintén kb. 200 m hosszú. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Esztramosi-barlang az 5400-as barlangkataszteri területen (Gömör–Tornai-karszt és Cserehát hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5413/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
1981. május 20-án Hazslinszky Tamás, Székely Kinga és Kárpát József felmérték a barlangot, majd Kárpát József a felmérés alapján megszerkesztette a barlang alaprajz térképét és keresztmetszet térképeit. Ekkor készült egy olyan térkép is, amely a barlangot és védőpillérét mutatja be. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében az Aggteleki-karsztvidéken lévő Esztramosi Földvári Aladár-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang képződményei és kialakulásmódja miatt lett, valamint azért, mert a bánya által veszélyeztetve volt. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy az Aggteleki-karsztvidéken található Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Esztramosi-barlang) fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.