bélyegkép|Brassó címere, a gyökereken nyugvó királyi korona Brassó nevének eredete máig vitatott téma a történészek körében. A legvalószínűbb elmélet szerint szláv személynévből származik.

A Brassó név A névalak legelőször 1252-ben, IV. Béla egyik adománylevelében jelenik meg, mint Terra Saxonum de Barasu (Barasu-i szászok földje). A 13. század folyamán említik még Brassu, Braso, Brasso, Brasov neveken is. A 15. századtól kezdődően a Brassó / Brasov az általánosan használt forma.

Eredete nem tisztázott, magyarázatára többféle elmélet született:

A legvalószínűbb elmélet szerint türk,főként óbolgár esetleg kun/ besenyő eredetű a bara=szürke, a szú=víz,vagyis szürke víz jelentésű. A közelben sok hasonló földrajzi név van , a Baraolt vagy Barót azaz "szürke Olt", a Barcaság névadója a Barca, más hangalakban Bűrsza, úgy tűnik hogy a román változat jobban megőrizte az eredeti kiejtést, mivel a Barca sokszor szürkés a sok hordalék miatt amit a környező Fogarasi s más havasok hava s esői táplálnak. Fogaras is türk eredetű, Fogarasfölde pedig a bulakok és besenyők földje volt--lásd Rásonyi László, Hidak a Dunán című szakkönyvét.. Egy másik változat szerint antroponimikus eredetű (személynévből származik), a szláv Bras- szótövű tulajdonnevekhez (Brasic, Bratislav) köthető. Romániában számos hasonló földrajzi név van, így Brașovana (Neamț megye), Brașovița (Ialomița megye), Brașovenița (Vaslui mellett), Poiana Brașovului (Bodzavásár mellett), és más országokban is vannak Bras- tövű földrajzi nevek (például Braškov, Brasevo). Binder Pál szerint a besenyők által használt ótörök nyelv baraszó szavából ered, melynek jelentése „fehér víz”, és valószínűleg a Köszörű-patak zuhatagjaira, esetleg a Vidombákra utalt. Az ótörök „aszó” (víz) számos más erdélyi földrajzi névben is jelen van, például Sikaszó, Hosszúaszó, Feketeaszó, Szépaszó. Erich Jekelius és Gustav Treiber szerint az „erődítmény” jelentésű szláv baras szóval kapcsolatos, mellyel kezdetben Brassovia várát, majd az egész környéket illették. Dragoș Moldoveanu szerint a Barca folyó nevének szláv Barsov alakjából ered. Egyéb elméletek a szláv brasno (liszt) vagy bros (buzér), a román brad (fenyő), a magyar borosjő (borvíz-völgy) szavakkal hozzák összefüggésbe.

A név változatai: Brassó (magyar), Brașov (román), Brassovia (latin), Brashiev (bolgár), Praszovosz (görög), Perșava (török).

A Corona név A Corona név a Catalogus Ninivensisben, egy premontrei kolostorjegyzékben jelenik meg először, mely szerint 1235-ben létezett egy Corona-i rendház a kun püspökség területén (In Hungaria assignata est paternitas Dyocesis Cumanie: Corona). 1336-ban Korona, 1355-ben Kronstadt néven említik.

Ennek a névalaknak is több magyarázata született: Egy kézenfekvő elmélet szerint a város ősi címerében látható királyi koronára utal. A címert azokkal a legendákkal hozzák kapcsolatba, melyek szerint Salamon magyar király menekülés közben, a napjainkban is Salamon-kőnek nevezett szikláknál egy fa gyökerei közé rejtette el koronáját. Megjegyzendő, hogy Brassó címere kezdetben csak a koronát tartalmazta; a belőle kinövő gyökerek legelőször a 16. században jelennek meg. Gernot Nussbächer szerint a települést Corona (görögül Stefánia) ókori keresztény vértanúról nevezték el, kinek egy ereklyéjét valószínűleg a már említett rendházban őrizték. Friedrich Philippi és Gustav Kisch szerint az elnevezés a szláv krun (fenyő, boróka) szóból ered, ugyanakkor a Brașov elnevezést a román brad (fenyő) szóból származtatják, így elméleteik kapcsolatot teremtenek a Brassó és Corona elnevezések között.

A név változatai: Corona (latin), Kronstadt, Kronen (német), Kruhnen, Krünen (szász), Sztefanopolisz (görög; szó szerint korona-város).

Több történész szerint Corona eredetileg a városerőd, Brassó pedig a vármegye (comitatus) elnevezése volt; az utóbbit csak később kezdték a városra is alkalmazni. A korai okmányokban jól elkülönül a két név használata; például egy 1336-os dokumentum megemlít egy Michael decanus de Brasso necnon plebanus de Corona (Mihály brassói esperes és emellett coronai plébános) személyt.

A Sztálinváros név A 20. század első felében több szocialista országban is településeket neveztek el Sztálinról. Romániában a választás Brassóra esett, mivel fontos ipari központ volt, így a város tíz éven keresztül, 1950. augusztus 25. és 1960. december 24. között az Orașul Stalin (Sztálinváros) nevet, közigazgatási egysége pedig a Raionul Stalin nevet viselte. A korabeli újságok úgy állították be a névváltoztatást, mint „a brassói munkás nép kívánságát”. A központban szobrot emeltek, és város fölé emelkedő Cenken fenyőfákból rakták ki a STALIN nevet.

Sztálin utóda, Nyikita Hruscsov igyekezett eltörölni a diktátor személyi kultuszát. A desztalinizáció eredményeként Brassó is visszakapta régi nevét. Az erdészek parancsot kaptak a Cenk feliratának megsemmisítésére; ezt úgy oldották meg, hogy a betűk köré további fenyőket ültettek, így a név idővel olvashatatlanná vált.

A Cenk alatti város A költőies „Cenk alatti város” megnevezés az 1980-as években terjedt el a romániai magyar sajtóban, annak eredményeként, hogy a román hatalom megtiltotta az erdélyi települések magyar neveinek leírását nyomtatásban (magyar nyelvű szövegekben is). Az írók, újságírók úgy játszották ki ezt a rendelkezést, hogy körülírták a városokat, megragadva lényegüket; így lett az újságcikkekben Kolozsvárból a „kincses város”, Marosvásárhelyből a „Bolyaiak városa” stb; Brassóból pedig a „Cenk alatti város”, mely elnevezés a mai napig használatban van (és részben átvette a román sajtó is).

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Brassó címere Brassó története

Nev