Az István-lápai-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Magyarország második legmélyebb és második legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang után. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék leghosszabb és az ország ötödik leghosszabb barlangja. Hazánk leghosszabb különálló barlangja, tehát nem egy több barlang összekötésével létrehozott barlangrendszer része, de valószínűleg a legnagyobb bükk-vidéki barlangrendszerhez tartozik. Magyarország legmélyebb és negyedik leghosszabb barlangja is volt.
Leírás
A bükk-fennsíki Nagy-fennsíkon, Lillafüred közelében, egy töbör alján lévő sziklakibúvásban van a bejárata. A terméskővel körbeépített bejárat le van zárva egy acéllemez ajtóval. A barlang összes járata a bejárattól északra található. A barlang bejárata a barlang legmagasabban lévő pontja. A bejárati szakasza körülbelül 12 méter mélységig ki van betonozva biztonsági okból.
Triász ladin-karni mészkőben keletkezett a barlang. Tektonikus törésvonalak mentén, a víz korróziós és eróziós hatására jött létre. Többszintes, patakos, jelenleg is fejlődő barlang. A lépcsőzetesen mélyülő, 205 méter mély, néhány helyen fix létrákkal kiépített aknarendszer után, 200 méternél nagyobb mélységben egy tágas és vízszintes kiterjedésű barlangrész helyezkedik el, amelynek mindkét végén szifon teszi nehézzé a továbbjutást. A vízszintes kiterjedésű rész a Fő-ág, amelyben időnként patak található. A meanderező patakmederben örvényüstök alakultak ki.
A Fő-ág felett nagy kiterjedésű kürtőrendszerek, emeleti és szifonkerülő járatok találhatók. A Nyugati-ág végpontjain érkezik meg a barlangba a víz és a Keleti-ág alsó szintjén hagyja el a barlangot. A barlangban különböző alakú és színű cseppkőképződmények figyelhetők meg, például nagy méretű cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, cseppkőlécek, cseppkődobok, heliktitek, cseppkőmedencék és barlangi gyöngyök, de borsókövek, ujjbegykarrok, hullámkagylók, kannelúrák, evorziós üstök, gömbfülkék és gömbüstök is kialakultak benne.
Sok fennsíki víznyelővel van hidrológiai kapcsolata a hidrológiai vizsgálatok alapján. Valószínűleg az Ikertebri-víznyelőbarlangon, a Kis-mogyorós-víznyelőbarlangon, a Speizi-barlangon, az Egyetem-tebri-víznyelőbarlangon és a Szepesi–Láner-barlangrendszeren keresztül érkezik a Fő-ágba befolyó víz. A barlangban elfolyó vizek az Anna-forrásban, a Soltész-kerti-forrásban, a Szent György-forrásban és a Tavi-forrásban kimutathatók. Feltételezhető, hogy egy barlangrendszerhez tartozik, amely barlangrendszer lehet, hogy a legnagyobb a Bükk-vidéken.
A barlang hossza 8700 méter, a mélysége 254 méter, a magassága 0 méter, a függőleges kiterjedése 254 méter, a nyugat-kelet irányú vízszintes kiterjedése 670 méter és az észak-dél irányú vízszintes kiterjedése 329 méter. A legmélyebb pontja a Nyugati-ág végén található, vízzel kitöltött 4-es szifonban, körülbelül 20 méterre a víz felszíne alatt van. A Csiga nevű járat 155 méter mélyen kezdődik és 20 méter hosszú. A bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, kötéltechnikai eszközök alkalmazása és jó fizikai erőnlét kell.
A barlang bejáratához közel van az Ifjúsági-zsomboly bejárata. A barlang járatainak a közelében, de a bejárattól távol található az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang, a Háromfejű-emberdenevér-barlang, a Szalamandrás-lyuk és a Sziklás-tebri-barlang. Hazánk ötödik leghosszabb barlangja a Pál-völgyi-barlangrendszer, a Baradla–Domica-barlangrendszer, az Ariadne-barlangrendszer és a Tapolcai-barlangrendszer után.
1976-ban volt először István-lápai-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában István-barlangi-zsomboly (Nyerges 2003), István-lápa Cave (Kordos 1977), István-lápai-víznyelő (Nyerges 2003), István-lápai-víznyelőbarlang (Nyerges 2003), Istvánlápai víznyelőbarlang (Kordos 1984), István-lápai-zsomboly (Nyerges 2003) (a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve az István-lápai-zsomboly), Istvánlápai zsomboly (Kordos 1984), István-zsomboly (Nyerges 2003) (ez a név a Király Lajos-zsombolynak is az egyik neve), Mogyorós-lyuk (Kordos 1984) és Szent István-lápai aknabarlang (Nyerges 2003) neveken is.
Kutatástörténet
1958 nyarán kezdték el a barlangbejárat időszakosan aktív víznyelőjét bontani a Herman Ottó Barlangkutató Csoport barlangkutatói. 1964 szeptemberében jutottak be 13 méter vastag kitöltés eltávolítása után a barlangba a Gyenge Lajos és Kovács János által vezetett csoporttagok. 70 méter mélységig tudták bejárni ekkor. A továbbjutást az akadályozta meg, hogy nem volt elég hágcsójuk. 1964. októberben 150 méter mélyre jutottak a barlangban. 1964. december 13-án jutottak el egy eltömődött rész kibontása után a vízszintes főágig, amely 200 méternél mélyebben helyezkedik el. Ezután kezdődött el a főág bejárása, feltárása és a barlang felmérése.
1970 végén a 2000 m hosszú és 220 m mély barlang Magyarország 8. leghosszabb és második legmélyebb barlangja. 1972-ben az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport készítette el a barlangban lévő Nyugati-ág Kelemen Zoltán által rajzolt alaprajz térképét és keresztmetszet térképeit. 1973-ban a szakcsoport felmérte a barlangot, majd a felmérés felhasználásával elkészült a barlang vízszintes vetület térképe keresztmetszetekkel, valamint K-Ny-i kiterített metszet térképe. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci István-lápai-barlang. Ebben az évben Czakó László, az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának tagja a barlang egyik végpontján, a Nyugati-ág végén található 4-es szifonban búvármerülést hajtott végre és egy 30 méter hosszú, 15 méter mély víz alatti járatba úszott be. A járatban 245 méter mélyen egy hordalékkal eltömődött rész akadályozta meg az úszást és ez lett a víz alatti végpontja a barlangnak.
Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Istán-lápai-barlang néven. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint a barlang kb. 240 m mély és kb. 2000 m hosszú. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 2940 m hosszú, 240 m mély István-lápa Cave 1975. december 31-én Magyarország 5. leghosszabb és 2. legmélyebb barlangja. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 242,5 m mély és kb. 950 m hosszú István-lápai-barlang az ország 2. legmélyebb és 17. leghosszabb barlangja.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 18. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én kb. 950 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 2940 m hosszú István-lápai-barlang. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 2. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 242,5 m mély, 1976-ban és 1975-ben pedig 240 m mély István-lápai-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. 1977–1978-ban lett lezárva a barlangbejárat és a bejárati akna kb. 15 m mélységig járhatóbbá lett téve robbantásokkal. Az 1978. márciusi MKBT Meghívóban a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport közölte a tulajdonában lévő térkép alapján a barlang méretét. A közlemény szerint 1973-ban 950 m hosszú és 242,5 m mély.
Az 1979-ben kiadott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Szepesi-barlang és az István-lápai-barlang vonalában helyezkedik el az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang. Elképzelhető, hogy ez utóbbin keresztül sikerül összekötni a Szepesi-barlangot és az István-lápai-barlangot. A Király Lajos-zsomboly és a Szent István-kőfülke felett, már a fennsíkon van az István-lápai-barlang bejárata. Nagy súlytámfal védi a barlang bejáratát. Vaslétrás aknarendszere a szintes ághoz 211 m felszín alatti mélységben kapcsolódik. A Keleti-ág egész évben járható, de a Nyugati-ág csak az év kis részében, mert gyakran megtelik vízzel az I. szifon.
Komoly feladat a Keleti-ág hatalmas aknáinak bejárása, amelyeknek aljairól még felméretlen járatok indulnak. Itt van a barlang eddig mért legmélyebb pontja. Ez a felszín alatt 238 m-re található. A Nyugati-ágból mindig bejárható a hatalmas sziklatömbökkel tarkított, 80 m hosszú terem, amelynek több ezer m²-es vetősík van az É-i oldalán. Kb. 30 m mélységig bejárt iszapkürtő kezdődik alatta. Az evorziós üstök, a holdbéli tájra emlékeztető oldott formák és a hullámkagylós falak a szintes ág gyönyörű képződményei. A fekete az uralkodó szín, és ezt az egyhangúságot csak ritkán töri meg egy-egy tündöklő, vörös-fehér-sárga cseppkőlefolyás.
A barlang végét egy önmaga alá visszakanyarodó, gigantikus, 70 m hosszú, csak kötélbiztosítással járható szifon alkotja. Mindig van víz az alján. Mérésünkkor (1973. november) rámértünk a vízszintre, de helyét nem jelöltük be. A debreceni búvár barlangkutatók a szifonban kb. 20 m-re jutottak le, de az alját nem érték el. Ezért valószínűleg 250 m felszín alatti mélységben lehet a szifon alja. A barlang feltérképezett hossza 1650 m, de az ismert, még felméretlen részek nagyon megnövelhetik a barlang hosszát és talán a mélységét is. A kiadványban publikálva lett a barlang K–Ny-i kiterített metszettérképe. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 129-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.
Az 1980-as években Nagymihály Zoltán és Szenthe István vezetésével elkezdték kimászni kürtőit. Ekkor fedezték fel a Sárkányfal nevű részt, a Bea-ágat és a Keleti-ág többszintes felső részét. A Fő-ágig levezető aknarendszerbe létrákat, a szifonkerülő járatokba és kürtőkbe több száz méter hosszan köteleket építettek be. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű István-lápai-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/6. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
1981. december 31-én Magyarországon a 2. legmélyebb barlang volt a 240 m mély barlang. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang kiterjedése, képződményei, járatainak változatos formái és hidrológiai fontossága miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található István-lápai-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.