Az Inka Birodalom (kecsua: Tawantinsuyu) a spanyolok hódításai előtt létező ősi indián civilizáció Dél-Amerikában. Közigazgatási, politikai és katonai központja Cuzco volt. Legnagyobb kiterjedésekor magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több részét. Az inkák uralkodójukat, a sapa inkát istenként tisztelték, a Nap gyermekének és számos nép urának tartották, ennél fogva császárnak tekintendő.
Az inkák egy történelmi fejlődés utolsó szakaszának voltak főszereplői. Az Inka Birodalom egyike volt a világ legnagyobb és legfejlettebb kultúráinak a 13-16. század között.
A kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hozták létre a Cuzco-völgyben, a Titicaca-tó melletti Collasuyo területről, más törzsekkel törzsszövetséget alkotva, a szomszédos törzseket és államalakulásokat leigázva.
A birodalom thumb|Machu Picchu látképe thumb| Atahualpa, az utolsó inka uralkodó halála a spanyol hódítás egyik kulcsmomentuma 1533-ban (Luis Montero festménye)
Az ajmara Tiahuanacói Birodalom széthullása után az inka törzsszövetség szállásterülete a Titicaca-tó melletti Collasuyo terület volt Pucaritambo központtal. Innen vándoroltak a Cuzco-völgyébe, ahol meghódították a kecsua törzseket és teljesen asszimilálták őket (az inkák tudatosan erőltették rá a meghódított népekre a kultúrájukat és nyelvüket), viszont az inkák átvették a kecsua nyelvet, melyet még ma is beszélnek.
Az első uralkodója Manco Cápac (a cápac kecsua nyelven urat jelent) volt.
A 14. század végén Inca Roca uralkodása idején az Inka Birodalom befolyása a Cuzco körüli 32 km-es körzetre terjedt ki. A 15. század elején Viracocha Inca (neve egyházi vezetőre utal) uralkodása alatt a terület 40 km-es körzetre nőtt.
Viracochát fia Pachacutec Inca Yupanqui (uralkodott: 1438-1471; nevében a pachacutec hadvezért jelent) követte, akit az ő fia Túpac Inka Yupanqui (uralkodott: 1471-1493). Túpac Inka Yupanqui uralkodása idején 1471-ben az Inka Birodalom észak-déli kiterjedése 4000 km, míg kelet-nyugati kiterjedése 800 km volt. A birodalom legnagyobb kiterjedését Huayna Capac (1493-1527; nevének jelentése ifjú úr) uralkodása alatt érte el, amikor a Quitói Királyságot (a mai Ecuador) meghódította.
A 16. századra az Inka Birodalom területe a mai Kolumbia déli része, Ecuador, Peru, Bolívia, Észak-Chile és Argentína északnyugati részére terjedt ki. 2 millió km² volt a területe és 10 millió fő volt a lakossága. Neve Tahuantinsuyo volt, amely kecsua nyelven a Nap négy területének birodalmát jelenti.
A 4 rész, mely földrajzilag és politikailag felosztotta az országot: északi része: Chinchasuyu, egy Chincha nevű tartomány után déli rész: Collasuyu, egy Colla nevű tartomány után nyugati rész: Contisuyu, egy Cunti nevű tartomány után keleti, őserdei rész: Antisuyu, egy keleten fekvő, Anti nevű tartomány után
A főváros Cuzco volt, amely az inkák nyelvén annyit tesz: a föld köldöke.
Spanyol hódítás Huayna Capac halála után fiai – Huáscar és Atahualpa – megosztották egymás között a birodalmat, majd polgárháborút vívtak, amelyből Atahualpa került ki győztesen, amikor Francisco Pizarro vezetésével 1532-ben kezdetét vette a spanyol hódítás. Pizarro az inka uralkodót táborába csalta, majd hitszegő módon meggyilkoltatta és elfoglalta az Inka Birodalom fővárosát, Cuzcót.
Az Inka Birodalom határának négy szélső vonala a spanyolok betörésekor a következő volt:
északon elérte az Ancosmayu-folyót, mely Quito és Pasto határai között, az Egyenlítő vonala alatt szinte merőlegesen halad déli határa a Maulli nevű folyó volt, mely az Egyenlítőtől délre a 40. szélességi fok körül található. nyugaton teljes hosszában a Déli-tenger hullámai mosták, a Passau-foktól a Maulli-folyóig keleti határa Santa Martától a Magellán-szorosig húzódott és az őslakosok Ritisuyu-nak, azaz havas csoportnak nevezték.Riti: "hó" kecsua nyelven. Forrás: snow in Quechua, glosbe dictionary english-quechua
Atahualpa kivégzése után – a spanyol hódítók támogatásával – Manko Inka került hatalomra. Újjászervezte a hadsereget és megtámadta a spanyolokat, de a győzelem a spanyoloké lett. A veszteség után Manko Inka 30 000 harcosával Vilcabamba erdőségébe menekült, ahol felépítette Vilcabamba városát, amely soha nem került spanyol fennhatóság alá. Manko Inkát a vilcabambai táborban egy áruló spanyol katona ölte meg. A hatalom így Manko fiainak a kezébe került.
Sayri Túpac kiegyezett a spanyolokkal, de halála után 1561-ben Titu Cusi Yupanqui (uralkodott: 1561-1570) harcba szállt ellenük. Őt valószínűleg megmérgezték. 1571-ben Manko Inka 3. fia, Tupac Amaru (uralkodott: 1570-1572) lett Vilcabamba uralkodója.
A spanyolok egyre közelebb kerültek Vilcabambához, ezért Tupac Amaru úgy döntött, hogy felgyújtja a lakóépületeket és az élelmiszerraktárakat, majd odébbáll.
A lakosság egy része a hegyekben keresett menedéket, de ellenállásukat 1572. június 24-én a spanyolok véglegesen megtörték. Elérték Vilcabambát, majd tovább haladva Momori faluba jutottak, ahol elkapták Tupac Amarut és feleségével, valamint fiaival együtt kivégezték. Az inka halála után Vitcos lakatlanná vált, s Vilcabamba szintén elveszett a külvilág számára.
Modern kor Hiram Bingham az expedíciója során Ollantaytambo faluból indult, ahol az ott élő emberek segítségével megtalálta Vitcost. Következő expedíciója során Bingham megtalálta Machu Picchut. Bár őt tekintik a hely tudományos felfedezőjének, aki felkeltette a nemzetközi figyelmet a romvárosra, valójában egyes térképek már a 19. században utaltak Machu Picchura.
A 19. századtól Vilcabambát szisztematikusan keresték. A környéken számos inka kori rom található. A terület egyes részei még mindig feltáratlanok, részben a nehéz megközelíthetőség miatt. Viszont újabb és újabb felfedezésekről számoltak be. Az 1997-2001 között tartott expedíciók során érintetlen sírokra és öt piramis jellegű épületre bukkantak.
Uralkodók
Társadalom thumbnail|right|Manco Capac, első Inka, egy a 14 inka király portréja közül, kb. 18. század közepén készült Az Inka Birodalom alapvető társadalmi és gazdasági egysége a faluközösség volt, mely a földeket és az állatállományt közösen birtokolta. Az állam élén az inka állt, akit földre szállt istenségként tiszteltek. Az ázsiai termelési mód elméletének hívei szerint az Inka Birodalom ennek a termelési módnak a tipikus megvalósulása volt.
Az államszervezet irányítói az inka törzsből alakult uralkodó osztály tagjai lettek, akik a leigázott népek adójából és a rabszolgák munkájából éltek. A meghódított fejedelmek és leszármazottaik alkották mellettük a kisebb nemességet. A papok, állami szolgák, különleges mesteremberek, öregek és betegek központi raktárakból nyerték ellátásukat.
A törvények betartása érdekében minden településen számba vették és tizedekbe osztották a lakosságot. 10 emberre 1 vezető jutott, akit tizedesnek hívtak. 5 ilyen 10 főből álló tizednek a főnöke az 50 fő élén állt. 2 ötvenes szakasz főnöke mind a 100 főt ellenőrizte, 5 ilyen század az ötszáz főre vigyázó kapitánynak volt alárendelve. Két 500 főből álló egységet egy tábornok irányított. Az 1000 főt azonban nem haladták meg, mert azt gondolták, hogy a fegyelem megtartása érdekében elég rábízni valakire 1000 embert
A tizedesek feladata volt: szükség esetén a szakasz szószólója lenni segíteni a tizeden beszámolni a kormányzónak vagy egyéb tisztviselőnek minden bűncselekményről beszámolni magasabb rangú tisztnek
Gazdaság Sokáig paleolit eszközöket és módszereket alkalmaztak, a neolit forradalom rendkívül lassan bontakozott ki.
A lassú neolit forradalom okai között szerepel: Kisszámú népesség, így nem szorultak rá az intenzív gazdálkodásra, hanem maradt a zsákmányolás. Kezdetben nem lévén háziasított állat, nem volt lehetőség a nomád állattenyésztésre sem. Igavonó állatok hiánya. (Ez az ősi amerikai kultúráknál mindenhol igaz volt.) Dél-Amerika kedvezőtlen domborzati viszonyai. Könnyen kitermelhető fémek hiánya.
Öntözéses, teraszos földművelést alkalmaztak. A teraszok kialakítását fejlett mérnöki ismereteik alapján kiválóan megtervezték: földhordás, földfeltöltés, folyószabályozás és mocsarak lecsapolása. A lakosság többsége földművelő volt. Bronz szerszámokat használtak. Ismerték a trágyázást. Lámát (gyapjáért és húsáért, de emellett teherhordó állat is volt) és alpakát tenyésztettek.
Fejlett volt a takácsmesterség és a kerámiaművészet. De az agyagedények korong nélkül készültek.Inka lelőhely
Aranyat, ezüstöt, rezet és ónt bányásztak. Volt kohászatuk, kiváló ötvösök és kovácsok voltak, akiknek intarziás és szegecselt munkáik magas színvonalon álltak. Bronz- és kőszerszámokat használtak, ismerték a téglát és habarcsot. A vasfelhasználásig nem jutottak el.
Termeltek: kukoricát, babot, burgonyát, gyapotot, kokát (kultikus növényként), kinoát, ullucót, ocát (ez utóbbi három gumós növény) és piros paprikát. Rendkívül magas terméshozam.
Vallás Az inka vallás egyesítette az animizmust, a fetisizmust és a természetistenek imádatát. A három legfontosabb istenség Virakocsa, a világegyetem teremtője, Inti, a napisten, és Apu Illapu, az esőisten volt. Gyakran mutattak be emberáldozatot is.
Kultúra bélyegkép|jobbra|200 px|Az inka csomóírás
Betűírás helyett a kipunak nevezett csomóírást használták: különféle színű zsinórokat készítettek, s mindegyiknek megvolt a jelentése. Ezeket a zsinórokat, sorban felfűzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színéből megértették mit mutat a zsinór. A sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett.
Mindenről volt nyilvántartásuk. Például a települések lakosairól: az első szálon szerepeltek az öregek, hatvan évtől felfelé; a másodikon az 50 év felettiek; a harmadikon a 40 év felettiek és így tovább egészen az újszülöttekig.
A csomók sorrendjük szerint egyes, tízes, százas, ezres és tízezres számegységeket fejeztek ki. A számokat, mindegyiket elválasztva a másik számtól, a zsinórokra kötött csomókkal jelölték. A zsinór legfelső részére helyezték a legnagyobb, a tízezres számot, lejjebb az ezrest és így tovább, egészen az egyig. A csomók, vagyis a kipuk kezelését a kipukamajunak, azaz számadónak (szó szerint: „kipu készítő”) nevezett indiánok látták el. Falunként legalább négy ilyen tisztség volt.
Az ókori civilizációk között számos olyan „világrekordot” állítottak fel, amelyet csak a modern ipari társadalmak voltak képesek túlszárnyalni: útépítés (a birodalmat sűrű és hosszú útrendszerrel hálózták be) 40 – 50 m hosszú függőhidak egységes közigazgatás (az úthálózat tette lehetővé) katonai mozgósítás (szintén a remek úthálózat segítségével) posta- és futárszolgálat (a hírek és a parancsok rövid idő alatt eljutottak az ország minden tájára, valamint a tenger mellől lévő városokból a beljebb lévő városokba szállították a halat) raktárházak (az utak mentén építettek raktárakat, elsődlegesen raktározás céljából, másodlagosan a futárok és az útépítők ott voltak elszállásolva) teraszrendszerek, amelyek ma is működnek (az Andok fennsíkjain és a meredek folyóvölgyekben a területeket termővé tették: földet szállítottak oda és terasz-szerűen felépítették a folyó völgyét, oly módon, hogy előre megtervezték, hogy a nagyméretű teraszok a tetőtől egészen az aljáig öntözhetőek legyenek) az ókori jellegű civilizációk közül ők hozták évről évre a legnagyobb terméshozamot
Építészet thumb|right|Naptemplom avagy Torreon
Az inkák építészetileg rendkívül nagy teljesítményt nyújtottak: Saqsayhuaman Cuzco Ollantaytambo Pisaq Vilcashuaman Machu Picchu
Inka világkép és várostervezés Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása.
Az Inka út thumb|right|Inka kötélhíd
Az Inka Birodalomban az utak a főbb központokat kötötték össze egy rendkívül nagy kiterjedésű területen (mai Peru, Ecuador, Bolívia, Chile és Argentína egy része).