A bíbor galóca (Amanita porphyria) a galócafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, inkább fenyvesekben élő, nyersen mérgező gombafaj.
Latin nevében a porphyria szó jelentése "lilába öltözött", mely a görög porphyrius melléknévből származik, valamint egy ritka betegség a porfíria neve is.
Előfordulása Európában és Észak-Amerikában elterjedt, Nagy-Britanniában, Írországban és Magyarországon ritka gombfaj. Európában egészen 1600 méter magasságig megtalálható.
Lombos erdőkben ritkábban, inkább tűlevelű erdőkben fordul elő, a savanyú, tápanyagban szegény talajt kedveli. Fajtársainál több nedvességet igényel. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt.Helmut és Renate Grünert: Gombák M-érték Kiadó, Budapest, 2006. 24. oldal. Egyenként vagy kis csoportokban nő.Thomas Laessøe: Gombák. Képes ismertető több mint 500 gombáról. Panemex Kft. és Grafo Kiadó, Budapest, 2002. 151. oldal.
Megjelenése
Kalapja Általában 4-8 cm széles, bíborbarna, ibolyásszürke, idővel halványodó színű. Fiatalon harang alakú, majd kiterül, felületét letörölhető, ibolyásszürke, kevés, vékony, szabálytalan burokmaradvány borítja.Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve Mérték Kiadó, Budapest, 2008. 16. oldal. A kalap felszínén csak kevés burokmaradvány lehet. Felszíne sima, selymes fényű, széles púppal a közepén. Széle nem bordás.
Lemezei Szabadon állók vagy kissé a tönkhöz illeszkedők, puhák, sűrűn állók és meglehetősen keskenyek. Színük fehéres vagy halvány sárgás szürke, az idősebb példányokon általában szürkék. Minden más galócától eltérően, a tönkre rá-, vagy kissé lefutnak.Kalmár Zoltán, Makara György, Rimóczi Imre: Gombászkönyv Ehető és mérges gombák Mezőgazda Kiadó, 1995. 139. oldal.
Spórái 7-10 µm méretű, fehér színű, sima felszínű, gömb-, vagy majdnem gömb alakú.
Húsa Fehéres vagy halvány krémszínű, a kalapbőr alatt ibolyáskék, kemény és nagyon törékeny. Erős retek és csírázó burgonya szagú, íze kellemetlen.
Tönkje Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, belseje üreges, színe fehéres, vagy a kalap színéhez hasonlóan vöröses, esetleg kissé lilásbarnás, néha kígyóbőrszerűen díszített. A gallér fehéres, vagy szürkéskék színű, vékony, sima, lelógó, széle néha feketés. A tönk alja kerek és gumós, szürkésibolya vagy világosszürke, 2,5 cm széles bocskorral.
Fogyaszthatósága Nyersen mérgező, főzve kis mennyiségben ehető, de ennek pontos mennyiségére nincsen adat. Kellemetlen íze és szaga miatt nem is igazán használható étkezési célra. Íze leginkább a romlott burgonyára hasonlít. Kimutatták benne a gyilkos galóca méreganyagát, valamint bufotenint, ami a szívműködést gyorsító (varangyméreg). Ez utóbbi alapos sütés-főzés hatására elbomlik. Fogyasztása azért sem ajánlott, mert könnyen összetéveszthető mérgező rokonaival.
Képgaléria bélyegkép|220px|Idősebb példánybélyegkép|220px|Kalapjabélyegkép|220px|Lemezeibélyegkép|220px|Gallérja és tönkje Összetéveszthetősége Azonosításánál fontos elkülönítő bélyegei az éles szegélyű, peremes gumó, a sima, szürkés, hártyás, nem bordás gallér, alatta a kígyóbőrszerű tönkrajzolat, valamint a burgonyaszag.
Hasonló fajok: szürke galóca, piruló galóca, párducgalóca, gyilkos galóca.
bélyegkép|280px|Szürke galóca (nyersen mérgező)bélyegkép|215px|Piruló galóca (nyersen mérgező)bélyegkép|150px|Párducgalóca (halálosan mérgező)bélyegkép|240px|Gyilkos galóca (halálosan mérgező) Jegyzetek
További információ
Kategória:Gombafajok Kategória:Galócafélék Kategória:Mérgező gombák Kategória:Magyarország gombái Kategória:Európa gombái Kategória:Észak-Amerika gombái