A leningrádi ügy vagy leningrádi eset (oroszul Ленинградское дело, átírva lenyingradszkoje gyelo) kivégzéseket maga után vonó konspirációs bűnperhullám volt az 1940-es évek végén és 1950-es évek elején a Szovjetunióban. Prominens politikusokat és kommunista párttagokat hazaárulással vádoltak meg, és azzal, hogy szovjetellenes szervezetet akartak létrehozni Leningrádban (a mai Szentpéterváron).Dmitri Volkogonov, Stalin: Triumph and Tragedy, 1996,

Háttér A Szovjetunión belül Moszkva és Leningrád versengő hatalmi központok voltak. Egyes vélemények szerint Sztálinnak azért volt szüksége a tisztogatásra, mert tartott a fiatalabb, népszerű leningrádi vezetőktől, akiket a város ostroma után hősökként tartottak számon. Sztálin az orosz forradalomban és polgárháborúban szerzett tapasztalatai, Grigorij Jevszejevics Zinovjev kivégzése és a jobboldali ellenzék kiirtása után senkiben nem bízott, aki Leningrádból jött. Sztálin leningrádi vetélytársai közt volt a város két pártvezetője, Szergej Mironovics Kirov és Lev Davidovics Trockij is. (Mindkettőjüket meggyilkolták.) A korábbi beosztottaik egy része még sok évvel később is Leningrádban dolgozott.Leon Trotsky. Kirov Assassination. 1934"The Affair of Leningrad Centre...", from Russian Encyclopedia Krugosvet Edvard Radzinsky, Stalin: The First In-depth Biography Based on Explosive New Documents from Russia's Secret Archives, 1997, Leningrád ostroma idején a város vezetői Moszkvától viszonylag függetlenül működhettek.Stalin and the Betrayal of Leningrad Akik túlélték az ostromot, nemzeti hősök lettek, és a leningrádi vezetők tekintélye a központi szovjet kormányzaton belül is megnőtt.

Eseményei 1949 januárjában Pjotr Popkov, Alekszej Kuznyecov és Nyikolaj Voznyeszenszkij megszervezte a Leningrádi Kereskedelmi Vásárt, hogy segítse a gazdaság újjáéledését és támogatást nyújtson a leningrádi ostrom túlélőinek azzal, hogy több árut és szolgáltatást vonz a Szovjetunió más részeiből. A vásár támadásokat váltott ki a hivatalos szovjet propaganda részéről,Malenkov against Zhdanov. Games of Stalin's favourites. arra hivatkozva, hogy moszkvai szövetségi forrásokat használt fel leningrádi fejlesztésekre, holott ez normális és törvényes volt, és az Állami Tervbizottság (Goszplan) és a Szovjetunió kormánya is jóváhagyta.The "Leningrad Affair" Azzal is vádolták Kuznyecovot, Popkovot és másokat, hogy a régi orosz főváros, Leningrád súlyának növelésére tett kísérlettel a moszkvai kommunista kormányzattal akarnak versengeni. A vádló kezdetben Georgij Malenkov, Sztálin első helyettese volt, majd a Kommunista Párt fogalmazott meg formális vádakat, amelyeket Malenkovon kívül Hruscsov és Berija is aláírt. Ezt követően több mint kétezer embert tartóztattak le Leningrádban, a városi és regionális, illetve ipari vezetők mellett tudósokat és egyetemi professzorokat is. Az irányításban részt vevők helyébe Moszkvából és a Szovjetunió más részeiből importált sztálinisták kerültek.Leningrad Affair and the Provincialization of Leningrad

1950. szeptember 30-án halálra ítélték a Goszplan elnökét, Nyikolaj Voznyeszenszkijt, az orosz Minisztertanács elnökét, Mihail Ivanovics Rogyionovot, továbbá Alekszej Kuznyecovot, Pjotr Popkovot, Ja. F. Kapusztyint és P. G. Lazutyint, azzal a hamis váddal, hogy „jóváhagyás nélküli leningrádi üzletelés” céljára sikkasztottak a szovjet állami költségvetésből, amit egyúttal szovjetellenes hazaárulásnak minősítettek.

Kivégzések Az ítéleteket zárt ajtók mögött jelentették be, éjfél után. A hat vádlottat 1950. október 1-jén agyonlövéssel kivégezték. A halálbüntetést a Szovjetunióban nem sokkal korábban, január 12-én állították vissza, miután 1947-ben megszüntették. A vádlottakra retroaktív módon alkalmazták. Több mint 200 leningrádi hivatalnokot ítéltek 10 és 25 év közötti börtönbüntetésre. A családjuktól is megvonták a jogot, hogy bármely nagyobb városban éljenek és dolgozzanak, így Szibériába kerültek.

Mintegy kétezer leningrádi közszereplőt mozdítottak el, száműzve őket, így elvesztették az otthonukat és a tulajdonaikat. A sorsukban a rokonaik is osztoztak. Megbecsült értelmiségieket, tudósokat, írókat és oktatókat száműztek vagy hurcoltak fogságba a Gulag börtöntáboraiba. Az értelmiségieket az egyet nem értés legkisebb jele miatt üldözték. Nyikolaj Nyikolajevics Punyin írót megölték a börtöntáborban, miután a nemtetszését fejezte ki a szovjet propagandával és az „ízetlen” Lenin-portrékkal szemben.The Diaries of Nikolay Punin: 1904-1953. University of Texas Press (1999)

Közben a hatóságok Sztálinhoz lojális embereket ültettek a leningrádi közigazgatási pozíciókba. Sztálin egyetértésével Malenkov személyesen felügyelte a leningrádi ostrom múzeumának a megsemmisítését, és kinyilvánította, hogy a város 900 napos ostroma „olyan mítosz, amit szovjetellenes árulók találtak ki, hogy Sztálin elvtárs nagyságát kisebbítsék”.

A „leningrádi ügyet” Malenkov és Berija szervezte meg és felügyelte. A kivégzéseket és a tisztogatásokat Viktor Szemjonovics Abakumov és az Állambiztonsági Minisztérium (MGB) hajtotta végre. A kivégzett leningrádi vezetők sírját nem jelölték meg, a helyük máig ismeretlen.

A hruscsovi enyhülés időszakában valamennyi megvádoltat rehabilitálták, sokukat posztumusz.William Taubman, Khrushchev: The Man and His Era, London: Free Press, 2004

Alekszej Nyikolajevics Koszigin az ügy túlélője volt. Politikai pályája megbicsaklott, de később a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke lett.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Leningrád Kategória:A Szovjetunió történelme