Démotikus írás

bélyegkép|250px|jobbra|Démotikus szöveg a Rosette-i kő másolatán, Magdeburg

A démotikus írás egy ókori egyiptomi írás, amely a hieratikus írás északon használt változatából fejlődött ki a hieroglifákból az i. e. 8.–7. században. Körülbelül ezer éven át (a XXV. dinasztiától egészen a római uralomig) használták, amíg a kereszténység terjedésével az egyiptomiak át nem vették a görög ábécét.

A démotikus görög szó (δημοτικός, dēmotikós) jelentése: népi, népies (lásd példának a démotikus görög nyelvet). Ezt az elnevezést Hérodotosz után kapta, valószínűleg azért, mert elsősorban üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált, ellentétben a hieratikussal, melyet a papok használtak (a hiero- előtag jelentése: „szent”). Másik görög elnevezése: enkórikus – helybeli.

Az egyiptomi írás a maga idejében a legfejlettebb írás volt, bár a mai értelemben vett ábécé feltalálása nem az egyiptomiak, hanem a föníciaiak érdeme. Az egyiptomi írásban 24 mássalhangzójel volt, ám a többi keleti néphez hasonlóan a magánhangzókat ők sem jelölték, ezért hangérték nélküli, determinatív értelmező jegyeket is alkalmaztak.

A hieroglifák csak kitüntetett helyeken és meghatározott, kiemelkedő események alkalmával voltak használatosak. Alapvetően szóírás volt, de a szinte művészien formált jeleket szótagok, mássalhangzó-csoportok és betűk jelölésére is alkalmazták. Mivel ez a fajta írásmód a mindennapi élet számára túl bonyolult lett volna, ezért kialakították a kézíráshoz jobban alkalmazkodó hieratikus (papi) jeleket. Ezeknek a továbbegyszerűsítésével jött létre a démotikus írás, mely sok összevonást és rövidítést tartalmaz, ami nehézkessé teszi az olvasását. Használatának ideje alatt számos fejlődési szakaszon ment keresztül. Jobbról balra írják és olvassák, míg a korábbi hieroglifákat felülről lefelé, balról jobbra vagy jobbról balra lehetett írni.

A hieratikus és démotikus írás emlékeivel viszonylag ritkán találkozhatunk, mivel azok általában papirusztekercseken, levéltárakban találhatóak. Annál többször láthatunk hieroglifákat, melyeket kőbe véstek, és így elborítják a templomok és sírkamrák falait.

A démotikus írás egyiptomi elnevezése sẖ n šˁ.t , azaz okirati írás. A 2. századi tudós, Alexandriai Kelemen ἐπιστολογραφική „levélírás” néven emlegette, míg a korai nyugati tudósok, nevezetesen Thomas Young „enchoriális egyiptomi” néven nevezték. A görög mágikus papiruszok egy részét démotikus írással, másik részét titkosírással írták.Hans Dieter Betz (1992). The Greek Magical Papyri in Translation, Including the Demotic Spells, Volume 1. Chicago-i egyetem.

Története, korszakai

A démotikus írást és nyelvet a szaiszi dinasztia korától kezdték használni. Ezek fennállásuk egész ideje alatt változtak, fejlődtek. A démotikus írásrendszer fejlődésében három szakaszt különböztetnek meg: archaikus, középső (vagy Ptolemaiosz-kori) és a késői korszakokat.

right|thumb|Osztrakon démotikus felirattal, a Ptolemaiosz dinasztia idejéből, i. e. 305-30. Valószínűleg thébai; könyörgés Ámonhoz egy ember vakságának gyógyításáért.

A korai (vagy archaikus korszak, amelyet gyakran a német Frühdemotisch kifejezéssel jelölnek) Alsó-Egyiptomban alakult ki a XXV. dinasztia későbbi szakaszában, és főként a szakkarai Serapeum sztéléin található meg. Általában i. e. 650 és 400 közé teszik a használatát, mivel a korai démotikus nyelven írt szövegek többsége a 26. dinasztiára és az azt követő, 27. dinasztiaként ismert akhaimenida birodalom szatrapájának uralmára datálható. Egyiptom I. Pszammetik (i. e. 664 vagy 663-ban került hatalomra) alatt történt újraegyesítését követően keletkeztek az első démotikus feliratok, i. e. 640 körül. Ezután a démotikus felváltotta a felső-egyiptomi "abnormális hieratikus írást", különösen II. Jahmesz uralkodása alatt, amikor hivatalos közigazgatási és jogi írássá vált. Ebben az időszakban a démotikus írást csak közigazgatási, jogi és kereskedelmi szövegekben használták, míg a hieroglifákat és a hieratikus írást a vallási szövegek és irodalom számára tartották fenn. A perzsa korban már általánossá válik a démotikus használata. Ebből a szaiszi uralkodók fennhatóságának lassú kiterjesztésére lehet következtetni. Az archaikus periódus az i. e. 332-es makedón hódítással véget ért.

A középső (vagy Ptolemaiosz-kori) korszak a démotikus írás legjobban ismert korszaka a Ptolemaiosz-dinasztia idején, i. e. 400–30-ig. E korszak elején a démotikus jelentősége még elmaradt a görögétől, de később fokozatosan előtérbe került, ami abból is látszik, hogy egyre gyakrabban használták irodalmi és vallási szövegek írására. Ez a jelenség összefüggésben van a Ptolemaiosz dinasztia hatalmának csökkenésével. A 3. század végére a koiné görög nyelv vált fontossá, mivel ez volt az ország közigazgatási nyelve; a démotikus szerződések jogi erejük nagy részét elvesztették, kivéve, ha görög nyelvű megjegyzéssel látták el, vagy a hatóságoknál bejegyezték őket. Ezt a korszakot két periódusra osztják: az első, korai periódus V. Ptolemaiosz koráig tart (i.e. 3-2 század fordulója), ezt követi a késői periódus a korszak végéig, ami i. e. 30-ban a római hódítással ér véget.

A késői démotikus korszak (kb. i. e. 30 – i. sz. 452) a római megszállással kezdődik. Ez a korszak még nincs kellően feldolgozva, kevésbé ismert, mint az előzőek. Az egyiptomi római uralom kezdetétől a démotikus írás egyre kevésbé volt használatos a közéletben. Számos irodalmi szöveg azonban ebben a korszakban, különösen az 1. és 2. században keletkezett, oklevelek és egyéb írásos emlékek készítésére is használták. A szövegek száma a 2. század vége felé gyorsan csökkent. Ellentétben a latin nyelvvel, amely a birodalom nyugati részén kiszorította a többi nyelvet, a görög nem váltotta fel teljesen az egyiptomi nyelvet és írást.John Haywood (2000). Historical atlas of the classical world, 500 BC–AD 600. Barnes & Noble Books. 28 oldal: "A görög nyelv azonban nem terjedt el olyan mértékben, mint a latin nyugaton, és továbbra is léteztek nagy számú egyiptomi és arámi nyelvű közösségek." A római császárok idején ez az írás a rómaiakkal szembeni ellenállás egyik kifejező eszközévé is vált. Ezt követően a démotikus írást csak néhány osztrakonon, görög szövegek aláírásain, múmia címkéken és graffitikben használták. Az utolsó démotikus felirat, amelynek ismerjük a keletkezési idejét, a Philai szigetén álló Ízisz-templom falán található, 452. december 12-én írták. A szöveg egyszerűen így szól: „Petisze, Petoszirisz fia”. Hogy ki volt Petisze, azt nem tudni.Cruz-Uribe, Eugene (2018). "The Last Demotic Inscription". In Donker van Heel, Koenraad; Hoogendijk, Francisca A. J.; Marin, Cary J. (eds.). Hieratic, Demotic, and Greek Studies and Text Editions: Of Making Many Books There Is No End. Festschrift in Honour of Sven P. Vleeming. Leiden. pp. 6–8. A keresztény egyiptomiak az i. sz. II. században felhagytak a használatával, míg a régi hit hívei körében továbbra is használatban maradt, ám ebben a körben is lassan kiszorította a kopt és a görög írás.

Ekkor a démotikus írás története véget ér. A keresztény egyiptomiak a görög ábécét vették át, ami nem volt elégséges az egyiptomi / kopt nyelv rögzítéséhez, így a kopt ábécébe belekerült hét jel, amit a démotikus írásból vettek át. Ezek a jelek a mai napig pontosan megőrizték eredeti alakjukat: Ϣ š, Ϥ f, Ϧ ḫ, Ϩ h, Ϫ ḏ, Ϭ č, Ϯ ti.Luft Ulrich: A démotikus nyelv - Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe / Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983

Tanulmányozása

A Rosette-i követ 1799-ben találták. Ezen három különböző – klasszikus görög, démotikus és hieroglif – írással készült felirat olvasható. A kövön található démotikus feliratot Silvestre de Sacy és mások erőfeszítéseinek köszönhetően még a hieroglif írás megfejtése előtt már olvasni tudták.

A könnyen olvasható és érthető görög szöveg és az egyiptomi hieroglifák összevetésével, hozzáadva a kopt nyelvi ismereteket, a tudósok / kutatók képesek voltak megfejteni a hieroglif írással írt szöveget. A megfejtést segítette az a tény, hogy lényegében mindhárom írás fonetikus, viszont a kőből jókora darabok hiányoznak, ezért a démotikus és hieroglif szöveg csak részleges. Az első kulcsot Ptolemaiosz fáraó neve jelentette, ami a hieroglif szövegben kártusokban szerepel több helyen. Thomas Young angol tudós ennek alapján azonosított kb. 10 jelet, többé-kevésbé pontosan. Munkáját az Encyclopedia Britannica kiegészítésének egy cikkében publikálta 1819-ben.Simon Singh: Kódkönyv - A rejtjelezés és rejtjelfejtés története, Park Könyvkiadó, 2001, 2002, Jean-François Champollion francia nyelvész, Young ötletét követve és továbbfejlesztve, más feliratokat is felhasználva, 1822 és 1824 között teljesen megfejtette a hieroglif írást.Singh: Kódkönyv, 219.

Az első démotikus nyelvtant Heinrich Brugsch írta, ez a munka 1855-ben jelent meg "Grammaire démotique contenant les principes généraux de la langue et d'écriture populaire des anciens Égyptiens" címmel. Ezután a démotikus tanulmányozása gyakorlatilag szünetelt. A következő nyelvtan Wilhelm Spielberg műve, amit 1925-ben adott ki "Demotische Grammatik" címmel. Létezik még Frantisek Lexa nyelvtana, ami kb. 1945-ben jelent meg, címe "Grammaire démotique". További nyelvtanok: Edda Bresciani és Pierre du Bourget nyelvtanai.

Szótárak tekintetében alapvető mű Wolja Erichsen 1954-ben megjelent szótára (Demotisches Glossar). Spielberg gyűjtése nem jelent meg. A legújabb elérhető démotikus szótár a Chicagói Egyetemen 2001 körül, Janet H. Johnson által készített The Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago (CDD)

A mai napig nincs megfelelő démotikus paleográfia. Erichsen adott ki jellistákat szöveggyűjteményeiben, ezeket használják általánosan démotikus szövegek olvasásánál. alt=A Ptolemaioszok korából származó démotikus írással készült szerződés papiruszon, a hátoldalon tanú aláírásával.|középre|bélyegkép|406x406px|A Ptolemaioszok korából származó démotikus írással készült szerződés papiruszon, a hátoldalon tanú aláírásával.

Egybetűs jelek és átírás Nagy elődjéhez, a hieroglif íráshoz hasonlóan a démotikus írás is rendelkezett egy sor „egybetűs” vagy „ábécés” jellel, amelyekkel hangokat jelöltek. Ezek a démotikus írás leggyakoribb jelei, amelyek egy adott szövegben az összes jel egyharmadát-felét teszik ki; a külföldi szavakat is szinte kizárólag ezekkel a jelekkel írták le.Clarysse, Willy (1994) Demotic for Papyrologists: A First Acquaintance, pages 96–98. A későbbi (római kori) szövegek még gyakrabban használták ezeket a jeleket.Janet Helen Johnson (1986). Thus Wrote ꜥOnchsheshonqy: An Introductory Grammar of Demotic. Studies in Ancient Oriental Civilization, No. 45. Chicago: The Oriental Institute. pp. 2–4.

Az alábbi táblázat felsorolja az ilyen egybetűs jeleket, azok hagyományos átírásával, hieroglif és hieratikus eredetű megfelelőjükkel, a démotikus írásból kialakult kopt betűkkel és használatukra vonatkozó megjegyzésekkel együtt.The Demotic Palaeographical Database Project (2020).

Jegyzetek

További információk

Demotikus szótár - A Chicagói Egyetem Keleti Intézetének új démotikus szótáráról Tevan Andor: A könyv évezredes útja - Az egyiptomi hieroglifák. A rosette-i kő (MEK) Egyiptom freeweb Könyvtárosok kézikönyve – Dokumentumok, információhordozók

Kapcsolódó szócikkek Egyiptomi írás Írásbeliség az ókori Egyiptomban

Kategória:Epigráfia Kategória:Egyiptomi írás