thumb|left|222px|A Szent Borbála-templom boltozata thumb|left|222px|Az Ulászló-terem boltozata
Benedikt Ried ( Landshut? kb. 1454 – Prága, 1534. október 30.A német Wikipédia szerint a bajorországi Launban) német származású cseh építész, építőmester, Cseh- és Morvaország utolsó monumentális késő gótikus boltozatainak építője, a „német különgótika” sajátos cseh változata, az ún. Ulászló-gótika legnagyobb mestere.
Korai éveiről semmi biztosat nem tudunk; ezekre biográfusai csak következtetnek a későbbi adatokból. A szakmát valószínűleg Passauban vagy egy bécsi műhelyben tanulta ki. Az első biztos adat 1485 körül kelt, amikor II. Jagelló Ulászló cseh király megbízta a tüzérségi szakértőként ismert Riedet, hogy emeljen ágyútornyot egy korábbi, a 13. század elején épült bástya helyére. 22 m belső átmérőjével, 40 m magasságával ez lett a vár legnagyobb tornya, és rendkívül modern konstrukciónak számított. Prágában ébredt művészi öntudatára, tért át a hadmérnöki munkákról az egyházi és világi építészetre.
Ugyancsak a király megbízására 1486-ban kezdte tervezni a Régi királyi palotában az Ulászló-terem kialakítását. Ennek elősegítése érdekében — gyaníthatóan az 1490-es évek legelején — Ulászló, aki egyúttal magyar király is volt, Budára küldte Riedet „reneszánszt tanulni”. Valószínűleg ezen az útján tervezte meg Visegrádon a királyi palotához dél felől csatlakozó ferences kolostor új, gótikus szentélyének hajlított bordás boltozatát.II. Ulászló udvari építkezései Prágában és Budán
Budai tanulmányainak tudható be, hogy azt Ulászló-terem 1494-ben elkészült, kettős keresztosztatú ablakain kimutatható a budai reneszánsz hatása.A késő gótika és kora reneszánsz folytatása — II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) építkezései Az építkezést 1492-ben kezdték el és 1502-ben fejezték be. A palota átalakításának következő lépcsőjeként (1503 és 1520 között) építette fel a Lajos-szárnyat.
Ried késő gótikus építészete a prágai Parlerek hagyományain alapult, az ő elgondolásaikat fejlesztette tovább, még merészebb szerkezetek kialakításával. Az Ulászló-terem rendkívül széles terét nem osztotta hajókra, tehát a boltozatnak igen nagy távolságot, 16 métert kellett átívelnie. Ezért a bordák sűrűn követik egymást, és végüket nem szabadon álló támokra, hanem a falhoz kapcsolódó pillérekre terhelte. Ez a korszakalkotóan új boltozó technika Ried találmánya. Az ilyen boltozat egymást hálóként metsző bordái két síkban is meghajlanak, ezért a boltozatnak nemcsak keresztmetszeti, de alaprajzi vetülete is íves. Az új, dekoratív hálóboltozat egyik legkiforrottabb példája II. Ulászló prágai lovagterme (1502). Utolsó nagy munkája a lounyi Szent Miklós-templom volt. A városban megkapta a polgárjogot, és attól fogva rendszerint Louni Benedek („Benedict von Laun”) néven említették. Itt is temették el az általa épített Szent Miklós-templomban, sírját azonban a 17. században, az ellenreformáció hevületében elpusztították.
Fontosabb munkái: a Mihulka-torony a prágai várban (1485 körül) a Szent Borbála-templom Kutná Horában (1499 után), az Ulászló-terem Prágában, a Régi királyi palotában, a várkastély Blatnában (1520–1530), a lounyi Szent Miklós-templom (1520–1534).
Jegyzetek
Források
Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Bp. 1971.) Zádor Anna, Genthon István, 1984: Művészeti Lexikon IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 37.
Fordítás
Kategória:Német építészek Kategória:Cseh építészek Kategória:Gótikus építészek Kategória:Az 1450-es években született személyek Kategória:1534-ben elhunyt személyek