Masten Gregory (Kansas City, Missouri, 1932. február 29. – Porto Ercole, Olaszország, 1985. november 8.) volt amerikai autóversenyző, Formula–1-es pilóta.
Pályafutása Kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt, és az ő örökségéből vásárolta első autóját 19 évesen. 21 éves koráig ugyan hivatalosan nem juthatott hozzá ehhez a pénzhez, de addig is egy rokonának versenycsapatában edződött, majd 18 évesen megnősült, így elérve, hogy idő előtt felvehesse a hagyatékot. Rendkívül gyenge látása miatt erős szemüvegeket kellett viselnie. Már a harmadik viadalán győzni tudott, és sikeresen szerepelt a továbbiakban is különböző amerikai futamokon. Ekkor kapta a “Kansas Villáma” becenevet. Eredményeinek köszönhetően 1953-ban meghívták a nagy presztízsű “Buenos Aires 1000 km” elnevezésű sportautó-versenyre, amely első külföldi viadala volt.
Hazájában és Európában is próbált feltűnést kelteni, de az áttörésre 1957-ig várnia kellett: ekkor az 1000 kilométeres Buenos Aires-i verseny megnyerésével felhívta magára a figyelmet. A Formula–1-ben 1957-ben, Monacóban debütált egy Maserati 250F volánjánál és a harmadik helyen intették le. Németországban és a pescarai versenyen 4-4 lett és hatodikként végzett a világbajnokságon. Első éve után a Ferrari is megkereste őt, ám a kevés versenyzési lehetőséget biztosító szerződésajánlatra végül nemet mondott. 1958-ban is Maseratival versenyzett, kevésbé sikeresen. Ezután váltott, és a következő években Cooper, Porsche, Lotus, Lola és BRM autókkal indult. 1959-ben a Cooper harmadik számú versenyzője lett Jack Brabham és Bruce McLaren mellett.A Holland Nagydíjon a rajtnál Bonnier állt az élre, de Gregory a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. A következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett. A Portugál Nagydíjon második helyen ért célba és az összetett bajnokságban 9. lett.
Ezek után legközelebb 1962-ben szerzett pontot. A UDT Laystall Racing Team pilótájaként az amerikai nagydíjon a 6. helyen ért célba. Az 1965-ös olasz nagydíj volt karrierje utolsó Formula–1-es versenye.
1965-ben az osztrák Jochen Rindttel és az amerikai Ed Hugussal megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt. 1965-ig 38 Nagydíjon vett részt, ezután sportkocsiversenyeken indult. Barátja, a svéd Jo Bonnier 1972-ben, LeMans-ban bekövetkezett halála miatt befejezte versenyzői pályafutását. Amszterdamban telepedett le, és gyémántkereskedő lett. 53 éves korában, 1985. november 8-án szívinfarktusban hunyt el az olaszországi Porto Ercole-ben.
Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér:pole pozícióból indult Dőlt: leggyorsabb kört futott) Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont 1957 Scuderia Centro Sud ARG MON3 500 FRA GBR GER8 PES4 ITA4 6. 10 1958 Scuderia Centro Sud ARGDNA MON BELki FRA ITA4* NC 0Nem kapott világbajnoki pontokat. A távot Carroll Shelby-vel közösen teljesítette. H.H. Gould NEDki 500 Owen Racing Organisation GBRDNA GER POR Temple Buell MOR6 1959 Cooper MONki 500 NED3 FRAki GBR7 GERki POR2 ITA USA 8. 10 1960 Camoradi International ARG12 NC 0 Scuderia Centro Sud MONDNQ 500 NEDDNS BEL FRA9 GBR14 POR9 ITA USA 1961 Camoradi International MONDNQ NEDDNS BEL10 FRA12 GBR11 GERDNA NC 0 UDT Laystall Racing Team ITAki USAki 1962 UDT Laystall Racing Team NEDki MONDNQ BELki FRAki GBR7 GER ITA12 USA6 RSA 18. 11963 Tim Parnell MON BEL NED FRAki ITAki NC 0 Reg Parnell Racing GBR11 GER USAki MEXki RSA 1965 Scuderia Centro Sud RSA MON BELki FRA GBR12 NED GER8 ITAki USA MEX NC 0
Le Mans-i 24 órás autóverseny Év Osztály Autó Csapat Csapattárs(ak) Oszt. hely. 1955 S 3.0 Ferrari 750 MonzaFerrari 3.0L I4 Mike Sparken Mike Sparken Kiesett 1957 S 5000 Jaguar D-TypeJaguar 3.8L I6 J.D. Hamilton Duncan Hamilton 6. 1958 S 3000 Jaguar D-TypeJaguar 3.0L I6 Ecurie Ecosse Jack Fairman Kiesett 1959 S 3.0 Jaguar D-Type ModifiedJaguar 3.0L I6 Ecurie Ecosse Innes Ireland Kiesett 1960 S 3.0 Maserati Tipo 61 BirdcageMaserati 2.9L I4 Camoradi USA Chuck Daigh Kiesett 1961 S 2.0 Porsche718/4 RS SpyderPorsche 2.0L Flat-4 Porsche System Engineering Bob Holbert 5. 1962 GT 3.0 Ferrari 250 GTOFerrari 3.0L V12 UDT / Laystall Racing Team Innes Ireland Kiesett 1963 GT 3.0 Ferrari 250 GTO LMBFerrari 3.0L V12 North American Racing Team David Piper 6. 1964 P 5.0 Ford GT40 Mk.IFord 4.2L V8 Ford Motor Company Richie Ginther Kiesett 1965 P 5.0 Ferrari 250LMFerrari 3.3L V12 North American Racing Team Ed Hugus Jochen Rindt 1. 1966 P 5.0 Ferrari 365 P2Ferrari 4.4L V12 North American Racing Team Bob Bondurant Kiesett 1968 S 5.0 Ferrari 250LMFerrari 3.3L V12 North American Racing Team Charlie Kolb Kiesett 1969 S 5.0 Lola T70 Mk.IIIBChevrolet 5.0L V8 Scuderia Filipinett Joakim Bonnier Kiesett 1970 P 3.0 Alfa Romeo T33/3Alfa Romeo 3.0L V8 Autodelta SpA Toine Hezemans Kiesett 1971 S 5.0 Ferrari 512S SpyderFerrari 5.0L V12 North American Racing Team George Eaton Kiesett 1972 GT 5.0 Ferrari 365 GTB/4Ferrari 4.4L V12 North American Racing Team Luigi Chinetti Jr. Kiesett
Jegyzetek
További információk Profilja a grandprix.com honlapon Profilja a statsf1.com honlapon
Kategória:1932-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai autóversenyzők Kategória:Amerikai Formula–1-es versenyzők