Halász Lajos (Makó, 1874. január 16. – Budapest, Erzsébetváros, 1947. augusztus 6.)Halálesete bejegyezve Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 1042/1947. folyószáma alatt. magyar újságíró, lapszerkesztő, ügyvéd, miniszteri tanácsos, államtitkár (1918–1920) és országgyűlési képviselő.

Élete Első cikke még a makói Maros című lapban jelent meg. 1890-től Debrecenben élt, kezdetben a Debreceni Hírlap munkatársaként működött, majd Nagyváradra költözött, ahol 1893-tól Szabadság szerkesztője volt, később pedig az általa alapított Nagyváradi Friss Újságot vitte. Nagyváradi évei alatt kötött barátságot Ady Endrével, Bíró Lajossal, és Nagy Endrével.Nagy Endre: Egy város regénye. Palatinus, [Bp.] 1999. (Várad, villanyváros) 44–52. p. A Dreyfuss-per idején Párizsba utazott, hogy a nagyváradiak nevében üdvözletét tolmácsolja Émile Zolának, jóllehet nem beszélt franciául.Nagy E.: Egy város regénye i. m. 50–51., illetve Sturm-féle országgyűlési almanach. 1906–1911. Bp. 1906. 113–114. p. Önkéntesként a 37. gyalogezred katonájaként szolgált, tartalékos tiszthelyettes lett, ám rangjától a katonai bíróság megfosztotta, mivel a váradi hadapródiskola évzáró ünnepélyén – újságíróként polgári ruhában volt jelen – nem vette le kalapját, mikor a Gotterhaltét játszották. Ezt követően a váradi függetlenségi párt szervezésén dolgozott, és jelentékeny szerepe volt Tisza Kálmán 1901-es, végső megbuktatásában, amely után Tisza a politikától is visszavonult. A párt támogatására jött létre a Nagyváradi Friss Újság is.Országgyűlési almanach i. m. 113. p.

Nagyvárad-újváros függetlenségi pártjának elnöke, a városi törvényhatósági bizottság és több albizottság tagja volt. Temperamentuma miatt számos alkalommal párbajozott, és több sajtópert is indítottak ellene, melyek eredményeként államfogházra is ítélték. A börtönben töltött időt tanulásra használta fel, minden börtönben töltött időszak után letett egy-egy szigorlatot, majd az ügyvédi vizsgát is. 1906-ban a függetlenségi párt színeiben indult az országgyűlési választásokon, és képviselővé választották meg Tisza István kerületében, a bihar megyei ugrai választókerületben.Országgyűlési almanach i. m. 114. p. 1909-ben felköltözött Budapestre, 1910-től fogva pedig Az Est redakciójában dolgozott. Újságírói pályát átmenetileg 1918 októberében hagyta el, mikor az őszirózsás forradalom idején a miniszterelnökség sajtóirodájának vezetőjévé nevezték ki. December folyamán helyettes államtitkár lett, és ekképp működött 1920 májusáig, mikor lemondott. Ezt követően ügyvédi irodát nyitott, majd 1923-ban megindított egy közgazdasági folyóiratot Részvényes címmel, amelyet 1944-ig szerkesztett is.

1947-ben hunyt el agyvérzésben.

Igazgatósági tagja volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének, annak megalakulásától kezdve.

Családja Makón született Halász Mihály és Tóth Karolina fiaként, református vallású családban. Felesége Reismann Etelka (1870–1940) volt, Reismann Mór és Diner Stefánia lánya,Az Est, 1927. november 03 akivel Budapesten 1909. augusztus 19-én kötött házasságot.A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári házassági akv. 691/1909. folyószám alatt.

Jegyzetek

Források Halász Lajos. In: Magyar Politikai Lexikon. Szerk. T. Boros László. Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp. 1929. 148. p.

Halász Lajos. In: Tolnai Új Világlexikona. Bp. 1927. VI. 138. p.

További információk Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Magvető, Budapest, 1967 Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Akadémiai Kiadó, Bp., 1957 Nagy Endre: Egy város regénye. Palatinus, [Bp.], 1999 Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933–1937

Lexikonok, életrajzgyűjtemények

Kategória:Makóiak Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1947-ben elhunyt személyek Kategória:Az Est vezetői, újságírói Kategória:Magyar jogászok Kategória:Országgyűlési képviselők (1906–1910)