Kliestinai Klestinszky László (Kassa, 1809. június 9. – Kassa, 1889. szeptember 30.) városi főbíró, ügyvéd, kritikus, színműíró és műfordító.

Életútja

Klestinszky József, Abaúj vármegye házi- és adófőpénztárnoka, több megye táblabírája, kassai polgár, birtokos és Soóky-Tóth Zsuzsánna fia. Iskoláit szülővárosában végezte és előbb Kelcz István megyei első aljegyző mellett joggyakornokoskodott, utóbb Sáros megyében Szinyei-Merse László első alispán mellett mint tiszteletbeli esküdt működött. 1832. március 7-én Pesten ügyvédi oklevelet nyert; azután a megyét mint tiszteletbeli alügyész szolgálta az 1838-as tisztújításig; ez időtől ügyvédeskedett. Az 1842. tisztújításkor gróf Károlyi Lajos főispán őt megyei aljegyzőnek és a magyar irodalom terén szerzett érdemeiért, Dessewffy József gróf ajánlatára, táblabírónak nevezte ki; a csőd- és árvatörvényszék rendes jegyzője és a bűnfenyítő törvényszék rendes bírája volt; mindkét hivatalának ritka pontossággal és lelkiismeretességgel felelt meg, úgy hogy a megye rendei több ízben tiszteletdíjjal jutalmazták meg.

1848-49-ben megválasztották megyei bizottmányi tagnak és a honvédelmi bizottmány jegyzőjének. Felső-Magyarország városaiban (az 1830-as és 1840-es években) magyar műkedvelő társaságokat szervezett és így terjesztette az idegen ajkú határszéli városokban a magyar nyelvet. Roppant nehézségekkel küzdött és lépésről-lépésre harcolva, szorította ki a Felvidéken elszaporodott német színtársulatokat. Nagy népszerűségével és tekintélyével a környéken elősegítette a magyar színészetet, bérleteket eszközölt, pártolásra buzdított. Egy-egy színdarabja zsúfolt házat csinált, épp ezért még az elsőrendű színészek és színésznők is jutalomjátékukra tőle kértek színdarabokat. Lelkesedése oly határtalan volt, hogy amikor egy-egy városban már csökkent a pártfogás, mint műkedvelő elment Kassa környékén levő színtársulatokhoz és maga párszor föllépett, megtöltve a színházat. Hatalmas termetével, erőteljes hangjával, férfias szép alakjával és beszédes kifejező arcával a hős jellemszerepeket játszotta és a hírneves nagy színészek mellett is megállotta helyét. Játszott Dérynével, Ballánéval, Komlosynéval, Magda Luizával (Hubenayné), Barthával, idősebb Lendvayval, Egressy Gáborral stb. A kassai magyar színészetet 18 évi küzdelem után végre úgy plántálta be Kassára a téli időszakra, hogy kisded vagyonát feláldozva, Krönig német színigazgatótól a helyi engedélyt 300 pengő forintért megvette és ő maga szervezett magyar színtársulatot.

Igazgatása ideje éppen 1848-1849. nehéz időszakára esett, midőn a színészek hol játszottak, hol nem; Klestinszky is a 9. vörös sipkás kassai zászlóalj alakításában fáradozott, melynek hadipénztárnoka s depot-intendánsa lett. Néhány napig magyar sereg, majd ismét osztrákok váltakozva időztek a városban. Hol lojális, hol rebellis (így gúnyolódtak) színdarabot kívántak a színtársulattól; a honvédekké fölcsapott fiatal színészek helyett színésznők adták elő a fiatal férfi szerepeket. Klestinszky mindenre ráért, darabokat is írt a társulatnak, amint kívánták: lojálist, rebellist. Sok baja is volt ezért. 1848-ban három hónapig nemcsak a megye jegyzőségét is egyedül vitte, de mint nemzetőr is hasznos szolgálatokat tett, a jegyzőkönyveket éjjel a főőrhelyen fogalmazta és ezenkívül a játékrendről és a próbák rendes megtartásáról is gondoskodott. A német rendszer alatt újból az ügyvédi tollat vette kezébe. 1853-ban azonban az ügyvédeskedéstől eltiltatott és csak 1856-ban nyert újra engedélyt az ügyvédség folytatására. 1860. májusban Marx Vilmos akkori kassai Polizeidirektor őt mint a Széchenyihalom-egylet titkárát gonosz feladás következtében, elzáratta; csak negyednap szabadult meg. Ugyanez évben a kassai társalgási egylet őt bízta meg a Széchenyi István gróf arcképének leleplezési ünnepély, a Széchenyi-requiem, a szűkölködő horvátok segélyezésére adott táncvigalom, valamint az október 20-i diploma alkalmából rögtönzött estély rendezésével.

Az 1860. decemberi 18-ai megyei tisztújításkor tiszteletbeli tiszti főügyész és bizottmányi tag lett. Az 1861. évi városi tisztújításkor törvénykezési negyedik tanácsnoknak és 1867-ben első tanácsnoknak, 1870. október 13-án pedig városi főbírónak és törvényszéki elnöknek választották, mely állását 1872. január 1-ig viselte. Ekkor a városi főbírói hivatal és törvényszékek megszűntek és ő májusig mint árvaszéki elnök működött, amikor mint városi főbíró (300 forint évi nyugdíjjal) nyugalomba lépett. Szüleiről nem maradt vagyona, ő maga amit megtakarított, a színügyre áldozta. Élete utolsó napjait Kassán töltötte; míg ereje bírta, napi látogatója volt a színháznak, melyben 1883. november 22-én ötvenéves írói jubileumát is megünnepelte Csóka színtársulata. Vedress Gyula megható szavakban emlékezett meg az agg férfiú múltjáról és egy babérkoszorúban jelezte az elismerést. E bevezetés után Klestinszkynek A féltékeny férj című vígjátékát adták. Majd ágyban fekvő beteg lett, rokonaihoz szállították Rozgonyba és midőn itt is kifáradt az ápolás keze, a kassai közkórházba vitték, hol 1889. szeptember 30. meghalt.

Zsenge korától fogva nagy előszeretettel viseltetett a magyar irodalom és színészet iránt; 1826-tól 1849-ig majd minden pesti politikai és szépirodalmi lap rendes levelezője volt; cikkei, elbeszélései a Regélőben (1835., 1838-1840.), a Honművészben (1836-tól szini kritikák Kassáról), a kassai Szemlélőben (1836 II. Romeo és Julia Luigi da Porta után), a Világban (1841. 62. sz. Hirlapi névtelenségről és még valami), a Regélő Pesti Divatlapban (1843. III. félév, levél), a Pesti Divatlapban (1848. levél); a kassai Ábrázolt Folyóiratnak és Képes Ujságnak (1848) belső munkatársa volt. A Kaschau-Eperjeser Kundshaftsblattot mint főmunkatárs magyarosította és a Kaschauer Zeitungnak is munkatársa volt.

Munkái

A rozgonyi csata, vagy a véletlen viszont öszvetalálkozás. Eredeti Hazai Vitézi Játék 5 Felvonásban. Kassa, 1830. Online Szigetvár ostroma, 1530. Eredeti hazai dráma három felv. Az igaz szerelem, szomorú játék három felv. Uo. 1833. Kliestinai Klestinszky László eredeti színjátékjai. Első kötet. Kassa, 1836. (A boszszúló kard, szomorú-játék 4 felv., Ágnes, az árúlóné, víg-játék 1 felv., A titok, érzékeny játék 3 felv., A koczka vetés, vitézi néző játék 2 felv., mind előadattak Kassán; utóbbi Rozgonyban 1833. febr. 13. műkedvelőktől is előadatott.) Online Magyar játékszini zsebkönyv. Uo. 1839. (Ism. Honművész 14. sz.) A kassai magyar szinészet 1781-1877. 96 év. Uo. 1878. Zsedényi Ede. Emlékkoszorú. Uo. 1880. A hála és öröm napja. Képrege egy felvonásban. Rudolf cs. kir. főherczeg trónörökös ő fensége és Stefánia belga kir. herczegnő fenségének 1881. máj. 10. tartott egybekelésök után Budapestre máj. 18. történt bevonulásuk emlékének megünneplésére. Uo. 1881.

Színjátékai II. kötetére 1837-ben hirdetett előfizetést; ez azonban pártolás hiányában nem jelenhetett meg, tartalma lett volna:

Az érdek, vagy csábítás és lemondás, nézőjáték három felv., előadták: Csábítás és lemondás címmel Kassán 1836. jan. 29. Fogadástétel, vagy a szerencsétlen vadászat, szomorújáték két felv. A szinészné, színjáték öt felv.

Még következő színművei ismeretesek, melyek Kassán adattak elő:

A szerelem áldozatja, vagy Illok várának visszavétele, eredeti nemzeti vitézi játék négy felv., előadatott 1836. febr. 27. Forster testvérek, új dr. rajz öt felv. Planche után, 1838. márc. 23. Tévelygés és őrültség, színj. három felv. Lembert után, márc. 3. II. Ferdinánd, színj. Pichler Karolina után IV. Henrik ifjúkori szerelme, vagy a testvér gyilkos dr. Carnoni után öt felv.

Benkő még két színművéről emlékezik meg, de ezek címferdítésekből is származhatnak; Barátomért édes a halál és Erdővári Klára.

Források

Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994

További információk Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994

Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar írók Kategória:Kassaiak Kategória:1809-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek