Šiprage (), falu Kotor-Varoš községben, Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, az Vrbanja folyó partján. A Boszniai Szerb Köztársaság egyik települése.http://www.kartabih.com/Vojnogeografski institut, Izd. (1955): Travnik (List karte 1:100.000, Izohipse na 20 m). Vojnogeografski institut, Beograd.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 45, közúton 63 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 22, közúton 31 km-re délkeletre, a Vrbanja két partján, a Demička-folyó torkolatánál, és a környező dombokon, 500-850 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Áthalad rajta az R-440-es regionális út, mely Obodniknál kapcsolódik az M-4-es (Banjaluka – Kotor-Varoš – Teslić – Matuzići) főúthoz. Matuzićiban található az M17-es autópálya felhajtója.
A település központja egy elágazó völgyben (Vrbanja és mellékfolyói mentén), több hegygerinc között található: északkeleten Šipráško brdo (Glavić csúcs, 950 m), délen Jasik (769 m), délkeleten a Šahinovina – Stražbenica komplexum (848 m), nyugaton Radohova, északnyugaton a Borčići (799 m) Hrastikkal együtt határolja.Spahić M. et al. (2000): Bosna i Hercegovina (1:250.000). Izdavačko preduzeće „Sejtarija“, Sarajevo.Mučibabić B., Ur. (1998): Geografski atlas Bosne i Hercegovine. Geodetski zavod BiH, Sarajevo, .Vojnogeografski institut, Izd. (1963): Šiprage (List karte 1:25.000, Izohipse na 20 m). Vojnogeografski institut, Beograd. A település határa a Vrbanja és mellékfolyói mentén mintegy három kilométer hosszan és két kilométer szélesen terül el. Gazdag ivóvízforrásokban, amelyek közül az egyiket (Crkvenica mellett) a helyi vízellátó hálózat ellátására használták. Magában a faluban ömlik a Vrbanjébe jobbról: a Musić potok, a Crkvenica, a Bakin potok és a Borčićki potok, balról pedig Ćorkovac, a Zagradinski potok és a Demićka.
Állat és nyövényvilág A Šiprage-völgyben és a környező lejtőkön, a Vrbanja folyó és mellékfolyói mentén szántóterületek, a magaslatokon pedig lomb- és tűlevelű vegyes erdősávok találhatók, amelyeket tölgy, bükk és gyertyán, lucfenyő, fenyő, valamint fehér- és feketefenyő jellemez. Ezeken az ökoszisztémákon, hegyi réteken nagy- és kisvadak élnek (medve, vaddisznó, farkas, róka, nyúl, őz, borz, nyest (arany nyest, fehér nyest), mókus és menyét, sündisznó stb.). A megfelelő vegetációs zóna élőközösségeinek életterét legelők, bozótosok, vízgyűjtők képezik. A Vrbanja-medence már Obodniktól felfelé, egészen a felső folyásában lévő Tomina Lukáig a lazacos vizekhez tartozik. A pénzes pér és újabban a sebes pisztráng azonban fokozatosan eltűnik. A pénzes pér az 1970-es években teljesen eltűnt, és a pisztráng fennmaradását is számos természeti és antropogén tényező veszélyezteti. Ez különösen vonatkozik a 2000-es évek szélsőséges özönvízszerű esőzéseire, valamint az irracionális halászatra, valamint az iszappal és az erdészeti erőforrások kiaknázásának másodlagos melléktermékeivel való szennyezésre. A halállományok kimerülését rendszeres telepítéssel próbálják kompenzálni, ami viszont megkérdőjelezi a helyi lakosság őshonosságát, még a Vrbanja folyó és mellékfolyóinak eredetében is.
Éghajlata Šiprage éghajlata mérsékelt-kontinentális, négy különböző évszakkal: tavasz, nyár, ősz és tél. A környező dombokon hegyvidéki és hegyaljai. A hőmérséklet és a csapadék éves ingadozása viszonylag nagy, de hosszú távon stabil.
Népesség ŠiprageBook: "Nacionalni sastav stanovništva – Rezultati za Republiku po opštinama i naseljenim mjestima 1991.", statistički bilten br. 234, Izdanje Državnog zavoda za statistiku Republike Bosne i Hercegovine, Sarajevo.Internet – Source: "Popis po mjesnim zajednicama" – http://www.fzs.ba/Podaci/nacion%20po%20mjesnim.pdf Összesen 2013: 788 Év lista 1991. 1981. 1971. Bosnyákok745 (78,25%)711 (60,10%)422 (51,33%)Szerbek 168 (17,64%) 320 (27,04%)370 (45,01%)Horvátok1 (0,10%)6 (0,50%)0Jugoszlávok32 (3,36%)136 (11,49%)21 (2,55%)Egyéb’’’ |6 (0,63%) |10 (0,84%) |9 (1,09%) |- | style="background:lightblue| Összesen |style="background:lightblue|952|style="background:lightblue|1 183|style="background:lightblue|822''' Évben1879.1885.1895.1910.1921.1931.1948.1953.1961.1971.1981.1991.2013.Népesség64 (1.312+)277 (1.575+)88 (1.426+)159 (760+)9995.098*1.7747.764*8288221.183952788
1931, 1953: Község Šiprage + Terület Šiprage
Története Az írott források szerint a Vrbanja völgyében az első települések a neolitikumból származnak. Ezt a területet azután az i. e. 4. században illírek lakták. Az ókor végén az Orbász, a Vrbanja és a Szana völgyét a maezei illír törzs (maezaei, maizaioi, mazaioi) lakta.Malcolm N. (1996): Bosnia: A Short History. New, Updating Edition, New York University Press, . Az illírek közel egy évszázados ellenállása után az 1. században ezt a térséget is elfoglalták a rómaiak, akik fokozatosan elnyomták az illíreket és asszimilálták őket.Idrizović M., Ur. (1987): Umjetničko blago Bosne i Hercegovine. Svjetlost, Sarajevo, . Besorozták őket a hadseregükbe, köztük a haditengerészetbe. Ebből az időszakból több lelőhely is utal római épületekre. Vjenceslav Radimski úgy vélte, hogy Šipragében is lehetett egy nagyobb római település. A „fekete királynő” a Vlašić hegyeiből való szökéséről sok legenda maradt fenn az emberek között.Korošec J. (1949-50): Travnik i okolina u prethistorijsko doba, GZM NS IV-V, Sarajevo 1949-50, str. 263-4. Szökésének állítólagos iránya egybeesik a római utak útvonalával, amelyek mára elhagyatottan vagy bozóttal benőtten merültek a feledésbe. A római település létezését régészeti leletek is alátámasztják. A Crkvina nevű lelőhelyen egy késő római bazilika és egy a 2. és 4. század között virágzott nagyméretű római település maradványi találhatók. A római építőanyag mintegy egy hektáros területen található meg.
A délszlávok csak a 7. században telepedtek le a Vrbanja völgyében, ahol a többség a rómaiakkal keveredett illír bennszülött volt. A bennszülöttekkel keveredve utódaik a modern korig megmaradtak. A Balkán elszlávosítása a 10. században fejeződött be, és létrejöttek az első délszláv államok, köztük az első boszniai állam.Klaić N. (1994): Srednjevjekovna Bosna - Politički položaj bosanskih vladara do Tvrtkove krunidbe. Eminex, Zagreb, . A község területén talált večići és šipragei travertin stećak sírkövek egy óboszniai településről tanúskodnak (legkésőbb a 12. századból).Radimsky V. (1892): Ostanci rimskih naseobina u Šipragi i Podbrgju, za tim starobosanski stećci u Šipragi i uz Vrbanju u Bosni. Glasnik Zemaljskog muzeja u Sarajevu, Godina IV, Knjiga I: 75-80.Petrović R. (2010): Bogumili. Rubikon & Mak, Novi Sad – Visiko, .Naziv Crkva bosanska uveli su katolički misionari (u XIII stoljeću), po kojima nije bilo drugih bogomolja osim crkve, niti prave vjere osim katoličanstva. A legközelebbi stećak sírkövekkel rendelkező középkori temető Večići nekropolisza volt, mely a Trzan-hegyen található, ahol állítólag egykor Szent Illés bogumil temploma állt.
A dukljai pap krónikája szerint a 12. század közepén Boszniában volt többek között Uskoplje, Pljeva és Luka plébániája. Az első írásos dokumentumok a Vrbanja völgyében lévő településekről 1322-ből, 1323-ból és 1412-ből származnak. II. István bosnyák bán (1322–1353) oklevele szerint Danica és Vrbanja plébániáit Ključ és Kotor városokkal együtt 1322-ben Vukosav Hrvatinić kapta tulajdonába, miután az segítette a bánt a hatalom átvételében a Babonićokkal vívott konfliktusban. Később, 1404-ben ezt a feudális birtokot kibővítette Hrvoje Vukčić Hrvatinić, aki Donji Kraj (az Orbásztól a Szanáig húzódó terület) urának titulálta magát, melyhez Vrbanja völgye is tartozott. A magyar királyok ugyan megpróbálták meghódítani Boszniát (mint I. Lajos magyar király), de annak erős ellenállása miatt nem jártak sikerrel,. Végül 1411-ben Zsigmond magyar király hivatalosan is elismerte Hrvoje Vukčić Hrvatinićet (aki Kotorban és Jajcán uralkodott) Donji Kraji birtokosának. Abban az időben Kotor és Zvečaj városok (Tijesno közelében, Banja Luka mellett) stratégiai jelentőséggel bírtak a boszniai állam védelmében.Enciklopedija Jugoslavije, Izd. (1983): Socijalistička Republika Bosna i Hercegovina – Separat iz II izdanja Enciklopedije Jugoslavije. Jugoslavenski leksikografski zavod, Zagreb. Az oszmán hódítás során a Večić-mezőn nagy csata zajlott, amelyben az oszmánok megütköztek a boszniai erőkkel, akik visszavonultak a fölényben levő ellenség elől.
Ismeretes, hogy a Vrbanja-völgyet és közigazgatási központját, a középkori Kotor várát az oszmánok mindössze 56 évvel Bosznia eleste (1463) után, 1519-ben foglalták el, majd Huszrev bég vezetésével 1521-ben meghódították Banja Lukát is. A Vrbanja völgyében történtekről az oszmán korból a nemzedékről nemzedékre történő szóbeli átvitel kivételével nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Ismeretes azonban, hogy abban az időszakban a Vrbanja völgye a Kobaši kapitánysághoz tartozott, amelynek székhelye az annektálás előtt Kotor (Kotorgrad, mai Kotor-Varoš) volt.Kreševljaković H. (1950): Kapetani i kapetanije u Bosni i Hercegovini. Godišnjak Istorijskog društva Bosne i Hercegovine, God. II: 89-141, Sarajevo.Pelidija E. (2002): Banjalučki boj iz 1737 - Uzroci i posljedice, El-Kalem, Sarajevo. A völgyben található népszámlálási helyek jelenlegi nevükön 1889-ben, Bosznia-Hercegovina 1878-as annektálása után, az osztrák-magyar kormány által végrehajtott népszámlálás után kerültek először említésre.
A muszlim lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Jajcai járáshoz és Imljane községhez tartozó településnek 6 háztartása és 64 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 68. o. 1910-ben a Kotor Varoš-i járáshoz és Prisočka községhez tartozó tartozó településen 21 háztartást, 135 muszlim és 4 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 190. o. Az osztrák-magyar hatóságok kiterjedt erdei (keskeny nyomtávú) forgalomhálózatot építettek ki a Vrbanja medre és mellékfolyói mentén. Elsődleges céljuk az volt, hogy Bosznia-Hercegovina tartományi kormányának közvetítésével fokozzák az erdei erőforrások és más természeti erőforrások kiaknázását. A vasút Kotor-Varoš felől érkezett, majd Šiprage térségében többfelé ágazott el. A Demićka mentén haladt a Dunić stijena lábáig (825 m) és a Crkvenica mentén Gričig (823 m) haladt. Kruševo Brdo felől a vasút két ága ment a Vrbanja és a Bobovica mentén. Az útvonal a Vrbanja folyó mentén, Čudnićiból Bobovicán keresztül Čekrkóba vezetett, majd (a Šepirice és Jasen közötti szurdokban) Riječicébe (1300 m) ment. A Bobovica menti ág (Čekrkóig) Bobovice falun haladt keresztül, majd Palika és Pašinac között Srebreni brdóig (Meokrnje felé), azaz a Krna-patak torkolatáig (921 m) haladt. A leszerelt és megszüntetett vasutak nyomvonalain később számos Šiprage környéki falu épített helyi utakat. Az első világháború megtizedelte Šiprag férfi lakosságát. Többségük a háborúban elpusztult vagy fogságba került, ahonnan csak kevesen tértek vissza. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.