bélyegkép|jobbra|Omak 1909-ben Omak (kiejtése: ) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Okanogan megyéjében elhelyezkedő város. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 4845 lakosa van.
Történet Az Okanogan-völgy egykor az okanagan indiánok lakóhelye volt; területük egészen Brit Columbiáig terjedt. Az őslakosok fehér bőrű szőrmekereskedőkkel és misszionáriusokkal először a 19. században találkoztak, akikkel a Kettle-zuhatagnál és a Fraser folyó torkolatánál kereskedtek. Az indiánok a 18. századtól lovakat is tartottak, így territóriumuk jelentősen bővülhetett.
1811-ben az Okanogan és a Columbia folyók találkozásánál a Pacific Fur Company megépítette a Fort Okanogant, amely később a North West Company, majd a Hudson’s Bay Company tulajdonába került. Másik fontos kereskedőhely volt még a Kettle-zuhatagnál létesített Fort Colvile. A szőrmekereskedők az Okanogan erőd és a kanadai Kamloops városa közti szállításhoz az Okanogan folyót használták; a későbbi Okanogan-ösvény a Fraser-kanyoni aranyláz idején fontos szerepet töltött be.
Európai-amerikai telepesek először az 1850-es években jelentek meg a térségben; az új lakók bányászásba és fafeldolgozásba fogtak, valamint gazdálkodni kezdtek. Ahogy a telepesek száma nőtt, gyakoriak lettek a területi viták köztük és az őslakosok között.
A kérdés megoldásához 1872-ben, Ulysses S. Grant elnöksége alatt a Colville rezervátum számára kétmillió hektár területet jelöltek ki. 1887-ben 12 törzs részvételével megalakult az országosan elismert Confederated Tribes of the Colville Reservation, amely a rezervátum közigazgatásáért felel. A szövetségi kormány később a rezervátum területét 1,1 millió hektárnyira csökkentette, amelyet a következő hatvan évben fokozatosan tovább szűkítenének.
A közeli Alma település 1886 körül jött létre, majd később J.I. Pogue gyümölcstermesztő tiszteletére a Pogue nevet vette fel. A helységet hamarosan Okanoganra nevezték át; mivel ezt Pogue nehezményezte, ezért kérte a korábban a Great Northern Railroadnál dolgozó építőmérnök Ben Rosst, hogy 6,4 kilométerre északra alapítson új települést. Ross 1907-ben találta meg a megfelelő helyszínt, ahol megalakult Omak; a név valószínűleg a szalis nyelvű „omache” („hatékony gyógyszer” vagy „bőség”) kifejezésből ered, és a helység éghajlatára utal, azonban William Bright gyűjtése szerint inkább az okanagan nyelvű „umák” szóból ered. Ross a jelenlegi Omak területén élőkkel kereskedni kezdett, majd lakóházat épített, ahol lányával, fiával és unokáival élt; ezzel ő lett a térség első fehér bőrű férfi lakója.
Az Okanogan Irrigation Project célja a mezőgazdaság fejlesztése volt; a projekt kivitelezésével sok farmer érkezett a településre. 1910-től számos alma-, körte-, barack- és dinnyeültetvény létesült. Omak 1910-ben statisztikai település volt; városi rangot 1911. február 11-én kapott. Az 1933-as válság idején lakosok nagy része a környékbeli településeken kényszerült állást keresni; sokan a Grand Coulee-gát építésénél dolgoztak, amely projekt 1933 és 1951 között ötezer embernek biztosított munkát. 1950-ben számos lakóépület mellett már egy templom is állt a városban.
Az 1910-es években a gazdaság fejlesztése érdekében a településen fűrészüzemet létesítettek, amelyet a közeli ültetvénnyel együtt az Omak Fruit Growers működtetett; később a Biles–Coleman Lumber Company a céget és annak létesítményeit is megvásárolta, 1924-ben pedig a város határain kívül, az Omak-hegyen egy újabb fafeldolgozót helyeztek üzembe. 1975-ben a vállalatot és az üzemeket felvásárolta a Crown Zellerbach, akik az üzemeltetést a Cavenham Forest Industrieson keresztül végezték. Munkahelyeik megtartása érdekében a korábbi alkalmazottak 45 millió dollárért megvásárolták a feldolgozót és Omak Woods Products néven működtették tovább, a létesítmény azonban az 1990-es évekbeli nehézségek miatt a 2000-ig tulajdonos Quality Veneerrel együtt bezárt. A fűrészüzemet később a Confederated Tribes of the Colville Reservation vásárolta meg 6,6 millió dollárért, azonban 2009-ben az alacsony kereslet miatt bezárták, így 130 munkahely szűnt meg. 2013-ban jelezték, hogy nyaranta újra működtetni kívánják a feldolgozót; 2016-ban az indián szervezet pedig közölte, hogy az üzemet sárgafenyő-feldolgozásra kívánják hasznosítani.
Földrajz és éghajlat Földrajz A Kanadával közös Oroville–Osoyoos határátkelőhely 72 kilométerre északra, az idahói államhatár pedig 260 kilométerre délkeletre található. Seattle 381 kilométerre délnyugatra fekszik. A város északi határán halad az Okanogan folyó, a déli határon pedig Okanogan település található; itt hegyek és erdők találhatóak. A helységtől északkeletre lévő statisztikai település neve annak közelsége miatt North Omak.
Az Okanogan-felföld lábánál fekvő Omak az egészen Brit-Columbiáig nyúló Okanogan régió, valamint Spokane-nel együtt a Columbia ökorégió része. Az Okanogan folyó a Columbia mellékágaként a település központján halad át. Az egyensúlyozó sziklájáról ismert Omak-tó Washington állam legnagyobb lefolyástalan medencéjű állóvize. A Crawfish tó 24 km-re északkeletre, az indián rezervátum és a nemzeti erdő határán fekszik. Az Okanogan–Wenatchee Nemzeti Erdőben számos hegycsúcs található.
A térség legalacsonyabb pontja az Okanogan folyó torkolata (240 m), míg legmagasabb pontja a Moses-hegy csúcsa (2065 m); a United States Geological Survey adatai alapján az átlagos tengerszint feletti magasság 257 méter. A Kis-Moses-hegy csúcsa 1818 méter, míg az Omak-hegyé 1752 méter magasan található. A települést nyugaton a Cascade-hegység északi vonulata határolja.
2010 áprilisában másfél négyzetkilométernyi területet Okanogantól Omakhez csatoltak, ezzel a város Nespelem Community, North Omak és Disautel után a megye legnagyobb területű helysége.
Éghajlat A város éghajlata meleg nyári kontinentális (a Köppen-skála szerint Dfb); a lehulló csapadék mennyisége kicsi, a nyarak forróak, a telek pedig hűvösek. Az átlaghőmérséklet a januári -8,6 °C-tól a júliusi 31,6 °C-ig terjed. A hidegrekord (-32 °C) 1950. február 1-jén, a melegrekord (46 °C) pedig 1928. július 26-án dőlt meg. A napi középhőmérséklet 9,2 °C. A legkevesebb csapadék (12 mm) augusztusban, míg a legtöbb (42 mm) decemberben hull.
Omakban a négy évszak jól elkülöníthető. A nyarak forróak és szárazak; a júliusi napi átlaghőmérséklet 22,3 °C; ezzel szemben a telek a legcsapadékosabbak, november és február között átlagosan 570 mm hó hull. A tavasz és az ősz enyhe, ilyenkor kevés csapadék hull. A város a földművelésügyi minisztérium besorolása alapján a 6a klímazónában fekszik. A 2012 júliusi vihart követően lezárták a U.S. Route 97 egy szakaszát, valamint több városi utcát is helyre kellett állítani. Az 1872. december 14-i földrengés epicentruma az Omak-tónál volt; a 6,5–7-es erősségű rengést egy utórengés is kísérte. 2011 novemberében egy másik, kisebb földrengés is volt a városban.
Népesség
Városkép Omak tervezett város; kialakítása Ben Ross nevéhez fűződik. A település megalapításától számított egy éven belül a belvárosban már működött egy bank és egy szálloda, amit a környező, művelés alá vont területek egészítettek ki. Hamarosan megnyílt a postahivatal (akkor a helység még az Epley nevet viselte), az Omak Schoolhouse megnyitása után, 1906-ban Ben Ross pedig megalapította a tankerületet. 1910-ben a belvárosban húspiac, barkácsbolt, ügyvédi iroda, papíráru-üzlet és cukrászda is nyílt. Az egy évvel később az Okanogan folyón emelt acélhíd átadását követően azonnal leomlott, azonban később újjáépítették.
A település üzleti negyede a belvárosban helyezkedik el, emellett a helységben több templom is található. A postahivatal szerepel a történelmi helyek listáján. A Breadline Cafe a belváros neves étterme és zenés szórakozóhelye. A WA-215 mentén fekszik az Omak Memorial Cemetery (korábban Okanoma Cemetery), ahol hozzávetőlegesen 3747 síremlék található. A lakóövezetek a város keleti és déli oldalán terülnek el.
A városi kertészet munkáját elismervén Omak 2007 áprilisa óta tíz éven át elnyerte a „Tree City USA” kitüntetést. A természeti erőforrások állami hivatala 2013. április 11-én bejelentette, hogy Omak újra elnyerte a díjat a városi erdők 15 éven át történő gondozásáért. A város magát „Okanogan szívének” hívja; a megyei turisztikai ügynökség a térséget ugyanígy nevezi. A település hivatalos neve „City of Omak” („Omak városa”).
Közigazgatás bélyegkép|jobbra|A városháza A várost a polgármester (aki az észak-közép-washingtoni fejlesztési körzet megyei képviselője is) és a héttagú képviselőtestület irányítja; választásokat két évente tartanak. A települést érintő kérdésekben népszavazással döntenek. Szövetségi szinten Omak Washington negyedik kongresszusi körzetébe tartozik, melynek képviselője 2015 óta a republikánus Dan Newhouse. A jelenlegi polgármestert először 2000-ben választották a városi képviselőtestület tagjának; jelenlegi pozícióját 2009 májusa óta tölti be.
Washington állam szociális hálóért és egészségügyért felelős hivatala a városban kirendeltséget tart fenn. A város alapszabálya a korábbi vezetés alatt megszokottól eltérően nagyobb hatalommal ruházza fel a képviselőtestületet. Omak a víz- és csatornahálózatért, az utakért, járdákért, közvilágításért, épületellenőrzésért és a parkokért felelős bizottságokat és gyepmesteri szolgálatot tart fenn, továbbá a városi önkéntes tűzoltóságot is finanszírozza.
A nyolc tagú, városképért felelős bizottság a 2004 áprilisában elfogadott rendezési terv szerint Omak és térségének fejlesztéséért felelős, illetve a könyvtár üzemeltetésére is külön bizottságot jelöltek ki. A közszolgálati testület tagjait négy évre választják. Miután Conconully elvesztette adminisztratív központi funkcióját, a feladatot Omak töltötte be. A szesztilalom bevezetését az omakiak támogatták, az okanoganiak viszont ellenezték. A hadsereg két toborzóirodát tart fenn a városban. 1910-ben a településnek saját katonazenekara volt.
A város rendőrsége a rendőrfőnök mellett kilenc rendőrt és két irodai dolgozót alkalmaz. A bűnözési ráta 2004-ben volt a legmagasabb (százezer emberre 413 eset jutott).
Gazdaság Omak a megye vidéki területeinek kereskedelmi központja, emellett itt összpontosul a térség szolgáltatóipara. 2007-ben a megye adatai alapján a város jelentős gazdasági növekedést könyvelhetett el. A város legnagyobb iparága egykor a faipar volt: az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a település két fűrészüzeme adta a munkahelyek 90%-át. Ebben az időben meghatározó volt még a szolgáltatóipar és a kereskedelem is; az ezekhez köthető munkakörökben 425 magánvállalkozás 3332 főt foglalkoztatott. A megye adminisztratív központja a szomszédos megyeszékhely, Okanogan.
2017-ben a 16 év felettiek közül 1928-an dolgoztak, közülük 170 fő valamely mezőgazdasághoz vagy erdészethez köthető munkakörben; a legtöbben (486 fő) az oktatásban, egészségügyben vagy a szociális ellátórendszerben találtak állást. A polgárok 46,1 százaléka munkanélküli; 27,6 százalék él a létminimum alatt, közülük 43,5% tizennyolc év alatti, 12,9 százalék pedig 65 év feletti. A megélhetési küszöb értéke 83,3; ez az állami és nemzeti átlagnál is alacsonyabb. A 2013–2017 közti felmérés alapján a medián bevétel háztartások esetén 47 565, míg családok esetén 54 583 dollár.
1993-ban nyílt meg a Walmart, amely az állam első hasonló méretű üzlete; vonzáskörzetében hatvanezren élnek. A bolt felépítéséhez 1992-ben 8657,4 négyzetméternyi területet jelöltek ki. A helyi kereskedők aggódtak amiatt, hogy az új hipermarket miatt csökkenni fog forgalmuk, mások viszont úgy látták, hogy a bolt fellendíti a város gazdaságát. A Walmart megnyitásával megugrott a településen vásárlók száma; 200 alkalmazottjával rövid ideig az üzlet volt a megye legnagyobb kereskedelmi létesítménye. A hipermarket nyitvatartása később napi 24 órára bővült.