Sušac () lakatlan település Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Lastovo községhez tartozik.
Fekvése Makarskától légvonalban 71 km-re délnyugatra, Lastovotól légvonalban 31 km-re nyugatra, Sušac szigetén fekszik. A szigete átszelő hegylánc északkelet-délnyugati irányban húzódik. Legmagasabb pontja a 243 méter magas Veli Gark a sziget északkeleti részén található. A sziget délnyugati fokán a Kanula-fokon világítótorony áll. Elsősorban a sziget keleti oldala alkalmas a fürdésre és pihenésre, mivel a déli, délnyugati partokon magas sziklák állnak.
Története Sušac szigete már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az itt talált régészeti leletek alapján az őskori hajósok már az újkőkor kezdeti és középső időszakában jártak a szigeten. A térség első ismert népe az illírek szintén megtelepedtek itt, de lakott volt a sziget a római korban is, melyből gazdasági tevékenységre utaló leleteket találtak. A szigeten található két ókeresztény templomrom építési idejét szintén a római korra, a 4. századra teszik a szakemberek. VII. Konstantin bizánci császárnak a birodalom kormányzásáról írott műve szerint a sziget Vistől és Lastovotól eltérően nem tartozott a neretvánok fennhatósága alá. Ebből horvát történészek azt a következtetést vonták le, hogy bizonyára a középkori Horvát Királyság része volt. Később a bencések rendjének egyik központja lett, ahova a 12. században Szent Miklós tiszteletére szentelt kolostort és templomot építettek. Sušacot megemlíti az 1310-ben kelt Lastovoi statutum is. Ennek alapján a sziget ekkor már Lastovohoz és vele együtt a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A 15. századtól Sušacon két idényjellegű halásztelepülés volt a sózott halak számára épített raktárakkal, melyeket lastovoi, visi és korčulai halászok használtak.
1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, majd 1813-ban elfoglalták az angolok. 1815-ben a bécsi kongresszus a Habsburgoknak ítélte. Az osztrák uralom idején a korčulai adminisztráció felügyelete alá rendelték. 1918. november 11-én megkezdődött Dalmácia Olaszországhoz csatolása. Az 1920. november 12-i rapallói egyezmény Zára térségével együtt olasz kézen hagyta. A II. világháború idején röviddel az 1943-as olasz kapituláció után Tito célul tűzte ki elfoglalását és Jugoszláviához csatolta. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Utoljára 1991-ben számláltak állandó lakosságot a szigeten.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 0 0 17 0 0 0 0 0 6 24 10 6 8 7 0 0
Nevezetességei A sziget világítótornyátÖrökségvédelmi jegyzékszáma: RST-1426-1996. 1879-ben építették I. Ferenc József császár rendeletére. Két 4. századi ókeresztény templom romja található itt. A 12. századi bencés templom romjai Portić felett. A 15. századi Szűz Mária templom romjai. Ókori hajóroncs a sziget délkeleti partjánál.
Jegyzetek
Források Lastovo község hivatalos oldala A dubrovniki püspökség honlapja – Lastovo
További információk Lastovo információs portálja A Lastovoi Természetvédelmi Park honlapja
Kategória:Dubrovnik-Neretva megye települései