Hüttenberg osztrák mezőváros Karintia Sankt Veit an der Glan-i járásában. 2016 januárjában 1459 lakosa volt. Hüttenberg vasércbányájáról híres, amelyet már az ókortól kezdve kitermeltek és a római időkben a noricumi vas alapanyagául szolgált.
Elhelyezkedése 170px|bélyegkép|balra|Hüttenberg a Sankt Veit-i járásban 170px|bélyegkép|balra|A hefti vasmű kohói 170px|bélyegkép|balra|Lölling temploma Hüttenberg Karintia északkeleti részén fekszik, a Görtschitz folyó völgyében, a Seetali-Alpok lábánál. Az önkormányzat 21 falut és más települést fog össze: Andreaskreuz (4 lakos), Gobertal (3), Gossen (127), Heft (11), Hinterberg (0), Hüttenberg (375), Hüttenberg Land (7), Jouschitzen (3), Knappenberg (258), Lichtegg (26), Lölling Graben (165), Lölling Schattseite (8), Lölling Sonnseite (130), Obersemlach (12), Sankt Johann am Pressen (107), Sankt Martin am Silberberg (84), Semlach (16), Stranach (16), Unterwald (67), Waitschach (6), Zosen (88).
A környező települések: keletre Reichenfels, Bad Sankt Leonhard im Lavanttal és Wolfsberg, délre Klein Sankt Paul, nyugatra Guttaring és Friesach, északra Mühlen és Obdach (utóbbi kettő Stájerországban).
Története A hüttenbergi érchegyet már a kelták is bányászták és a rómaiaknak exportálták a minőségéért becsült "noricumi vasat". A település első írásos említése 1266-ból származik és a 14. század második felében (1367-ben) már vásárjoggal rendelkező mezővárosként hivatkoznak rá. Hüttenberg a salzburgi érsek birtoka volt és 1492-ben III. Frigyes császár címert adományozott neki.
Az önkormányzat 1850-ben alapult, de már 1856-ban St. Martin am Silberberghez csatolták. 1922/24-ben ismét önállóvá vált, majd az 1973-as közigazgatási reform során a szomszédos falvak egybegyúrásával létrehozták a mai, nagy területű önkormányzatot.
A 19. század elején négy nagy bányatársaság alakult, amelyek 1869-ben egyesülve megalakították a Hüttenbergi Vasipari Társaságot. A társaság kohóit 1901-ben és 1908-ban bezárták, mert nem bírták a versenyt a könnyebben hozzáférhető felső-stájerországi vasérccel. A második világháborúban ismét felfutott a bányászat, majd fokozatosan hanyatlani kezdett és 1978-ban végleg bezárták a bányákat. Ezzel együtt járt a gazdasági visszaesés, a vasútvonal megszüntetése és a fiatal lakosok elvándorlása.
Az önkormányzat egyik bányásztelepülése után nevezték el a vas- és arzéntartalmú löllingit ásványt.
Lakosság A hüttenbergi önkormányzat területén 2016 januárjában 1459 fő élt, ami jelentős visszaesést jelent a 2001-es 1804 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 98,3%-a volt osztrák állampolgár. 90,6%-uk katolikusnak, 2,7% evangélikusnak, 5,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók bélyegkép|A knappenbergi bányamúzeum a hüttenbergi Szt. Miklós-plébániatemplom a 15. századból származik, több alkalommal újjáépítették, miután a 18. és 19. században leégett. Lölling temploma Süßenstein vára a hefti vasmű maradványai Lingkor, buddhista zarándokösvény Heinrich Harrer-múzeum babamúzeum Knappenbergi bánya- és bányavasútmúzeum a Hörfeld-láp Híres hüttenbergiek Heinrich Harrer (1912–2006) hegymászó, író Jegyzetek
Fordítás
Források Friedrich Münichsdorfer: Geschichte des Hüttenberger Erzberges. 1870 Landesmuseum für Kärnten (Herausgeber): 2500 Jahre Eisen aus Hüttenberg – Eine montanhistorische Monografie, Klagenfurt 1981 Friedrich H. Ucik, Gerhard Niedermayr: Hüttenberg in Kärnten. 1991 Hans-Jörg Köstler: Das Eisenwerk in Heft bei Hüttenberg (Kärnten). Styria, 1994 Grubenhunt und Ofensau. Ausstellungskatalog zur Landesausstellung, 1995 Evelin Pirker, Dietmar Wanko: Die Norische Region, S. 8–31, Styria, 1995,
Kategória:Karintia települései