Sir Gordon Howard Eliot Hodgkin (Hammersmith, 1932. augusztus 6. – London, 2017. március 9.) brit absztraktionista festő, grafikus.

Élete Fiatalkora Gordon Howard Eliot Hodgkin 1932. augusztus 6-án született a londoni Hammersmith-ben. Édesapja, Eliot Hodgkin (1905–1973) az ICI vegyipari vállalatnál dolgozott menedzserként és ismert amatőr kertészeti szakértő volt. Felesége, Katherine botanikai illusztrátor volt. A második világháború alatt Eliot Hodgkin RAF tiszt volt.

Anyai nagyapja Gordon Hewart, 1st Viscount Hewart újságíró, jogász és legfőbb bíró volt, dédapjának idősebb testvére pedig Thomas Hodgkin tudós volt. Hodgkin az angol csendéleti festő, Eliot Hodgkin (1905–1987) unokatestvére volt.

A második világháború alatt Hodgkin-t édesanyjával és lánytestvérével az Egyesült Államokba evakuálták, ahol a New York-i Long Island-en éltek. Visszatérésükig az Eton College-n tanult, majd a dorseti Bryanston School-ra járt. Már gyerekkorában elhatározta, hogy művészetekkel kíván majd foglalkozni.

Tanulmányait a Camberwell Art School-ban végezte, majd később a Bath Academy of Art-ra iratkozott át, ahol Edward Piper tanult rajzolni alatta. Magánélete és halála 1955-ben Hodgkin összeházasodott Julia Lane-nel, akitől két gyermeke született. Hodgkin már a házasságkötés idején tudta, hogy homoszexuális, később elhagyta feleségét. 2009-ben a The Independent beszámolt arról, hogy 20 éve együtt él a zeneszerző Antony Peattie-vel egy négyemeletes grúz házban Bloomsbury-ben, a British Museum közelében

2017. március 9-én Hodgkin 84. életévében egy londoni kórházban hunyt el.

Karrierje Hodgkin első önálló bemutatója 1962-ben volt Londonban.

1980-ban John Hoyland meghívására kiállítási darabjaival vett részt a Hayward Gallery egy kiállításán Gillian Ayres, Basil Beattie, Terry Setch, Anthony Caro, Patrick Caulfield, Ben Nicholson és egyéb művészekkel együtt.

1984-ben Hodgkin képviselte Britanniát a Velencei biennálén, 1985-ben megnyerte a Turner-díjat és 1992-ben lovaggá ütötték.

Hodgkin 1995-ben festette meg a Venetian Views sorozatát, ami Velencét egy nézőpontból a nap négy különböző időpontjából ábrázolja. A Venice, Afternoon – a négy festmény egyike – egy rendkívül komplex festési procedúrának köszönhetően festőien színes hatást kelt. A festmény 2006 júniusában került a Yale Centre of British Art-ba, miután izraeli tulajdonosai felajánlották a múzeum Hodgkins kiállításához.Woolmer, Sussanah.

2003-ban II. Erzsébet brit királynő Order of the Companions of Honour kitüntetést adományozta neki. 2006-ban életművének legjelentősebb darabjait állította ki a Tate Britain. Még az évben a The Independent Brittana 100 legbefolyásosabb homoszexuális emberei közé választotta.The Independent (2 July 2006), "Gay Power: The pink list" .

2010 szeptemberében öt híres brit művész alkotásaival (John Hoyland, John Walker, Ian Stephenson, Patrick Caulfield és R.B. Kitaj) együtt nyílt The Independent Eye: Contemporary British Art From the Collection of Samuel and Gabrielle Lurie címen kiállítása a Yale Center for British Art-ban.Wilkin, Karen, "Channeling American Abstraction", The Wall Street Journal, 28 September 2010.Schwendener, Martha, "Echoes From a Distant Contemporary Past" (exhibition review), The New York Times, 10 December 2010.

Kitüntetései Hodgkin-t 1977-ben a Brit Birodalom Rendjének Commander (CBE) fokozatával tüntették ki és 1992-ben ütötték lovaggá. 1999-ben a London Institute tiszteletbeli tagjává vált. 2000-ben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli irodalomtudományi doktorává fogadta. 2003-ban az Order of the Companions of Honour kitüntetést kapta a művészetek terén tett érdemeiért.

Jegyzetek

Fordítás

Ajánlott irodalom

Külső hivatkozások

Artchive information Artcyclopedia information Egy interjú Hodgkin-nel (.ram formátum) Kiállítása a Tate Galériában, London, 2006. június 10. – szeptember 10.

Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Angol grafikusok