Nagy-Lengyelország (lengyelül: Wielkopolska, németül: Großpolen, latinul: Polonia Maior) Lengyelország történelmi régiója a mai ország középső-nyugati területén. A mai Nagy-Lengyelország volt a 9–10. században a polánok településterülete.
Az országrész neve Wielkopolska volt a kora középkori lengyel állam magja, gyakran mondják, hogy „a lengyel állam bölcsője” és abban az időben gyakran egyszerűen Lengyelországnak hívták (latinul: Poloniának). Nagy-Lengyelország neve először a „Polonia Maior” latin alakban jelent meg 1257-ben, lengyelül („w Wielkej Polszcze”) 1449-ben. A terület nevét lehet úgy is értelmezni, hogy Ó-Lengyelország, eltérően új Lengyelországtól, vagyis Kis-Lengyelországtól (lengyelül: „Małopolska”; latinul: „Polonia Minor”), mely Lengyelország déli területeit jelöli Krakkó fővárossal.
Földrajzi helyzete Nagy-Lengyelországhoz tartozik a Warta folyó és mellékfolyói árterületének nagy része, többek között a Noteć folyóé is. Két nagy területrészre oszlik. Északon tóvidék terül el a jégkorszak alatt kialakult tavakkal és dombokkal. A déli rész síkság.
Adminisztratív szempontból a történelmi régió a mai Nagy-lengyelországi vajdaságot és a Lubusi, Kujávia-pomerániai, valamint a Łódźi vajdaság egyes részeit tartalmazza.
Fontosabb városai (zárójelben a népesség 2003-ban)
Poznań (581 200) Kalisz (106 500) Konin (83 600) Piła (76 800) Ostrów Wielkopolski (74 500) Gniezno (71 600) Leszno (63 500) Śrem (31 000) Turek (30 700) Krotoszyn (29 100) Września (28 900) Swarzędz (28 200) Jarocin (26 000) Kościan (24 500) Wągrowiec (24 500) Koło (24 300) Luboń (23 800) Środa Wielkopolska (22 200) Rawicz (21 700) Gostyń (20 800) Chodzież (20 500)
Történelme
Jegyzetek
További információk
Kategória:Lengyelország történelmi régiói Kategória:Poroszország történelme