Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke az a jogszabályi cikk, amely az Európai Unióból való kilépést szabályozza a maastrichti szerződésben.
Ennek a cikknek az alkalmazásával folyik az Egyesült Királyság kilépése az Unióból, a „Brexit”, amelynek folyamata hivatalosan 2017. március 29-én indult el a cikk alapján.
Ez az első és mindez ideig egyetlen alkalom, hogy a cikket alkalmazni kell. A tárgyalásokra a jogszabály kétéves időhatárt szab. Ha ennyi idő alatt a tárgyalások nem vezetnek ratifikált megállapodáshoz, az EU és az elszakadó ország a továbbiakban a Kereskedelmi Világszervezet szabályait alkalmazza a tarifákról.
Tartalma A 2009. december 1-én életbe lépett lisszaboni szerződés 49A cikke volt az első jogszabály, amely leírta annak a menetét, ha egy tagállam önkéntesen elhagyná az Európai Uniót. Az Európai Unió Szerződésébe ez 50. cikként került, amely ezt mondja:
A folyamat
A tagállam hivatalos bejelentése Miután egy tagállam értesíti az Európai Tanácsot kilépési szándékáról, tárgyalások kezdődnek a szükséges teendőkről és az adott ország későbbi kapcsolatairól az EU-val. A kilépési egyezményt az Európai Tanács köti az EU nevében.
Egy brit lap, The Guardian mutatott rá egy véleménycikkben, hogy az 50. cikket csak a kilépő ország aktiválhatja és az EU számára csak akkor keletkezik tárgyalási kényszer a kilépésről, ha megkapja a formális értesítést."...there seems to be no immediate legal means out of the stalemate. It is entirely up to the departing member state to trigger article 50, by issuing formal notification of intention to leave: no one, in Brussels, Berlin or Paris, can force it to. But equally, there is nothing in article 50 that obliges the EU to start talks – including the informal talks the Brexit leaders want – before formal notification has been made. "There is no mechanism to compel a state to withdraw from the European Union," said Kenneth Armstrong, professor of European law at Cambridge University. ... "The notification of article 50 is a formal act and has to be done by the British government to the European council," an EU official told Reuters."
Az EU-ban maradó tagok számára az a következmény, hogy meg kell tárgyalniuk, miképp változik a kilépés miatt az EU költségvetése, a szavazati jogok és a politikák. Ez nem vonatkozik bizonyos tengerentúli területekre.Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, HETEDIK RÉSZ - ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK, 355. cikk
A hivatalos bejelentés után Az EU szerződéseink hatálya a tagországra megszűnik, amint életbe lép a kilépési megállapodás, vagy ha nem sikerül megkötni, két évvel a kilépési szándék hivatalos bejelentése után. A kétéves szakasz az Európai Tanács egyöntetű döntésével a (3) bekezdés szerint meghosszabbítható. A kétéves tárgyalási periódust „naplemente időszak” (sunset period) néven is emlegetik informálisan.
A tárgyalásokat a Tanács folytatja. A távozási megegyezéstől a Tanács dönt, a szavazatok minősített többségével, miután megszerezte az Európai Parlament hozzájárulását. Az elfogadáshoz a Tanácsban a megmaradó tagállamok legalább 72 százalékának támogatása szükséges, akik a teljes népesség legalább 65 százalékát képviselik.
Ez a rendszer megfelelően megtárgyalt kilépést tesz lehetővé, amire a kilépés érintette ügyek összetettsége miatt szükség is van (különösen az euró miatt), ugyanakkor elismeri a tagok unilaterális jogát a kilépésre. Bármely tagállam kiléphet, saját alkotmányos követelményeivel összhangban, és a kilépésre végül akkor is sor kerül, ha nem sikerül megállapodást elérni.
A megmaradó tagoknak egymás közt is meg kell tárgyalniuk a kilépés utáni helyzetet.
Újrabelépés Ha egy kilépett állam újra belépne az EU-ba, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint bármely más belépni szándékozóra.Article 50(4) of Lisbon Treaty, which cites Article 49 accession process
Jegyzetek
Fordítás
szerződés 50. cikke Kategória:Nemzetközi szerződések