A régi római Szent Péter-bazilikát () Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sírja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén.
Egy nagyobb, részben pogány temető fölött állt, a Néró-féle aréna közelében, melyben a hagyomány szerint i. sz. 67–68 táján Péter apostol vértanúhalált halt. Mivel az apostol emlékét az apszis középpontjába akarták helyezni, ezért délen, a megmaradt alapok fölé egy dobogót építettek. A sírhely nyugati részén volt egy apszis, amelyhez keletre egy messzire kiugró kereszthajó és az ötrészes hosszhajó (naosz) csatlakozott diadalívvel. Itt kapott helyet az oltárasztal, illetve a papság és az éneklő kórus. Az apostol sírját spirálalakú szőlőkacsokkal körülvett oszlopok, a falakat pedig mozaikok díszítették.
A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a főhajó erősen megemelt. A főhajó és a mellékhajók oszlopos árkádívekkel vannak elválasztva egymástól, ezek támasztják alá a főhajón található, vágott ablaknyílásokkal áttört falakat. A bazilika nyitott fagerendázatú, így láthatóvá téve a fa fedélszéket.
A szentmiseáldozat lebonyolítására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat előtt is. Az előtér, más néven átrium közepén keresztelőkút állt. A megkeresztelkedőknek és a bűneikért vezeklőknek a templom előcsarnokában (narthex vagy pronaosz) kellett várakozniuk. Az átriumhoz építették a harangtornyot is így az teljesen külön került a templomtól.
Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. Míg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különböző szertartásokon részt vevő tömegek jelenlétét vették számításba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek.
II. Gyula pápa a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény építményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkőletételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról tervrajzok maradtak fenn.
Egy történet szerint VIII. Bonifác pápa hírvivőt küldött egy, a munkája mintái iránti kéréssel Giotto di Bondone ifjú festő-szobrász-építészhez, aki az olasz reneszánsz művészet első jelentős alakja lett. Giotto a piros festékbe mártotta az ecsetét, és egyetlen mozdulattal egy tökéletes kört festett. Biztosította a hírvivőt arról, hogy ennek a mintának az értékét fel fogják ismerni. Amikor a pápa meglátta, azonnal megérezte, hogy Giotto felülmúlja korának összes festőjét. 1299-ben a régi Szent Péter-templom számára készítette a Jézust és az egyház hajóját ábrázoló mozaikját. Ez az új templom építésénél elpusztult, csak két angyalfej maradt fenn.
Irodalom (pp. 51–61) Weitzmann, Kurt, ed., Age of spirituality: late antique and early Christian art, third to seventh century, no. 581, 1979, Metropolitan Museum of Art, New York,
További információk
The Constantinian Basilica Article by Jose Ruysschaert The Tomb of St Peter Book by Margherita Guarducci
Regi Regi Kategória:4. századi építmények Kategória:Olaszország elpusztult építményei