A millenarizmus vagy millenarianizmus olyan vallási, teológiai, vallásszociológiai vagy eszmetörténeti fogalom, amely egy közeli, gyökeres történelmi fordulat és egy földi vagy történelmen belüli üdvkorszak várását jelöli. Szűkebb keresztény értelemben a Jelenések könyve 20. fejezetében szereplő ezeréves uralomhoz vagy millenniumhoz kapcsolódik; tágabb vallástörténeti értelemben azonban nem keresztény mozgalmakra is alkalmazzák, ha azok a jelenlegi világkorszak végét és egy radikálisan új rend beköszöntét várják.Jayne Svenungsson: „Millenarianism”. In: Brendan N. Wolfe szerk.: St Andrews Encyclopaedia of Theology. University of St Andrews, 2022. Hozzáférés: 2026. május 24. (angol nyelven).
A fogalom a latin millennium („ezer év”) főnévhez, illetve a millenarius („ezret tartalmazó”, „ezeres”) melléknévhez kapcsolódik. Görög eredetű megfelelője a kiliazmus vagy chiliazmus, amely a görög χίλια ἔτη („ezer év”) kifejezésre vezethető vissza. A szakirodalomban a millenarizmus, millenarianizmus, millennializmus és kiliazmus szavakat részben átfedő módon használják; pontos jelentésük attól függ, hogy bibliai-teológiai, egyháztörténeti, vallásszociológiai vagy politikai eszmetörténeti összefüggésben szerepelnek-e.
A katolikus egyház dogmatikai szóhasználatában a millenarizmus vagy kiliazmus többnyire azt a nézetet jelöli, amely szerint Jézus Krisztus második eljövetele után, de az utolsó ítélet előtt földi messiási országot alapít, amelyben az igazak vele együtt uralkodnak. A katolikus tanítás a földi, történelmen belüli messiási ország várását — különösen annak politikai vagy érzéki formáit — elutasítja; a Szent Offícium 1944-es döntése szerint a „mérsékelt millenarizmus” rendszere „mint biztos” nem tanítható.
Fogalma és terminológiája
A millenarizmus az apokaliptika egyik sajátos formája. Nem egyszerűen bármilyen jövőre vagy végső dolgokra vonatkozó tanítást jelent, hanem olyan váradalmat, amely szerint a jelenlegi romlott, igazságtalan vagy üldöző világkorszakot egy különleges, történelmileg is érzékelhető üdvkorszak váltja fel. E korszakot a hívők vagy választottak győzelme, a gonosz erőinek veresége, az igazságosság helyreállítása, a béke, a bőség vagy az isteni rend földi megvalósulása jellemezheti.
A keresztény teológiában a millenarizmus legszűkebb alapja a Jelenések könyve 20,1–10. E szakasz szerint a Sátánt ezer évre megkötözik, a Krisztus tanúságáért vértanúságot szenvedett szentek pedig Krisztussal együtt uralkodnak. A keresztény értelmezések közti fő vita abból fakad, hogy ezt az „ezer évet” szó szerinti történelmi korszaknak, jelképes időszaknak, az Egyház jelen korszakának, a szentek mennyei uralmának vagy a végidők egyik külön szakaszának kell-e tekinteni.
A kiliazmus kifejezést a katolikus és patrisztikus irodalomban gyakran szűkebb értelemben használják: Krisztus második eljövetele és az utolsó ítélet közé iktatott földi ezeréves ország várását jelöli. A millenarianizmus és millennializmus angol szakirodalmi kifejezések. Egyes szerzők szerint a millenarianism inkább kataklizmikus, radikálisabb és közeli fordulatot váró mozgalmakat jelöl, míg a millennialism tágabb fogalom, amely fokozatosabb vagy posztmillenista váradalmakat is magában foglalhat. Ez a különbségtétel azonban nem egységes: sok kutató a két kifejezést lényegében szinonimaként használja.
Tágabb vallástörténeti értelemben a millenarizmus olyan mozgalmakra is alkalmazható, amelyek nem beszélnek szó szerinti ezer évről. A közös elem a közeli és radikális fordulat várása: a jelen korszak végét, a gonosz vagy igazságtalan rend bukását és egy új, üdvös rend beköszöntét hirdetik.
Kereszténység
Keresztény teológiai értelemben a millenarizmus Krisztus ezeréves uralmának értelmezéséhez kapcsolódik. A Jelenések könyve 20. fejezetében a Sátán megkötözése, az első feltámadás, a vértanúk Krisztussal való uralma, majd Góg és Magóg végső támadása és veresége szerepel.
A keresztény millenniumértelmezések fő típusai:
Irányzat Alapgondolat Krisztus második eljöveteléhez való viszony Jellemző közegek Premillenizmus Krisztus eljövetele után kezdődik az ezeréves uralom. Krisztus eljövetele megelőzi a millenniumot. Korai kiliaszta szerzők, egyes történeti protestáns irányzatok. Diszpenzacionalista premillenizmus A végidők eseményeit korszakokra bontott üdvtörténeti rendszerben értelmezi. Több változatában elragadtatás, nagy nyomorúság, Krisztus visszatérése és földi millennium követi egymást. Főként 19–21. századi angolszász evangelikál irányzatok. Posztmillenizmus Az evangélium történelmi győzelme vagy a keresztény társadalmi rend megerősödése után következik Krisztus eljövetele. Krisztus eljövetele a millennium után történik. Egyes református, puritán, posztmillenista és karizmatikus irányzatok. Amillenizmus Az „ezer év” jelképes: Krisztus jelenlegi uralma, az Egyház kora és a szentek mennyei uralma. Nincs Krisztus eljövetele és az utolsó ítélet közé iktatott földi millennium. Katolikus, ortodox és számos protestáns értelmezés.
A korai keresztény irodalomban több szerzőnél találhatók kiliaszta vagy millenarista elemek. Ugyanakkor ez a nézet nem vált az Egyház egyetemes dogmatikai tanításává. A nyugati egyházi főhagyományban Szent Ágoston nyomán a millennium szimbolikus-egyházi értelmezése vált meghatározóvá.
Bibliai alapja
A Jelenések könyve 20. fejezetében János látomásában egy angyal leszáll a mennyből, megragadja a sárkányt, az ősi kígyót, vagyis az ördögöt és a Sátánt, és „ezer esztendőre” megkötözi. A Sátánt a mélységbe vetik, hogy ne tévessze meg a nemzeteket, amíg le nem telik az ezer év. A látomás ezután trónokat, ítélő hatalmat és a Krisztus tanúságáért megölt vértanúk lelkét mutatja, akik Krisztussal együtt uralkodnak ezer évig. Az ezer év után a Sátánt rövid időre eloldják, megtéveszti a föld népeit, Gógot és Magógot, majd Isten végleg megsemmisíti támadásukat, és következik az egyetemes ítélet.
A szakasz értelmezésének kulcskérdése, hogy az „ezer évet” szó szerinti történelmi időszaknak vagy szimbolikus számnak kell-e tekinteni. A Jelenések könyve apokaliptikus irodalom, ezért a benne szereplő képek, számok és látomások értelmezése nem azonos a történeti elbeszélés vagy kronológiai előrejelzés olvasásával.
Az Ószövetség több messiási és eszkatologikus szakasza kapcsolódott később millenarista értelmezésekhez, például Iz 2,1–4; Iz 11,1–9; Iz 65,17–25; Dán 2 és 7; Zak 14. A premillenista irányzatok ezekben gyakran egy jövőbeli földi messiási ország előképeit látják. A szimbolikus és katolikus értelmezések e szakaszokat inkább Krisztus országának, az Egyháznak, az új teremtésnek és a végső beteljesedésnek profetikus képeiként olvassák.
Korai keresztény millenarizmus
A korai keresztény irodalomban kiliaszta vagy millenarista elemek találhatók többek között Papiásznál, Szent Jusztinusznál, Szent Iréneusznál, Tertullianusnál, Római Hippolütosznál, Pettaui Victorinusnál, Lactantiusnál és egyes montanista szerzőknél.Johann Peter Kirsch: „Millennium and Millenarianism”. In: The Catholic Encyclopedia. 10. köt. Robert Appleton Company, New York, 1911. Hozzáférés: 2026. május 24. (angol nyelven).
Szent Jusztinusz a Párbeszéd Trifónnal című művében tanítja Jeruzsálem jövőbeli helyreállítását és az igazak Krisztussal való ezeréves uralmát, de azt is megjegyzi, hogy sok igazhitű keresztény nem osztja ezt a nézetet. Ez fontos adat, mert jelzi, hogy a földi millennium várása a 2. században sem volt minden keresztény számára kötelező tanítás.
Szent Iréneusz az Adversus haereses V. könyvében a feltámadás és a teremtett világ helyreállításának védelmében használ millenarista képeket. Nála az ezeréves ország a testi feltámadás valóságának és Isten ígéretei beteljesedésének hangsúlyozására szolgál. Tertullianus szintén számol egy jövőbeli földi országgal, de nála ez a montanista hatásokkal és az üldözött keresztények igazságszolgáltatás iránti reményével is összefügg.
A korai millenarizmus több esetben nem egyszerűen földi élvezetek várása volt, hanem a vértanúk igazolását, a test feltámadását és Isten történelmi igazságosságát kívánta kifejezni. Ezért a patrisztikus millenarizmust nem helyes mindenestül azonosítani a későbbi „durva” vagy érzéki kiliazmus formáival. Ugyanakkor már az ókorban megjelentek olyan földiesebb értelmezések is, amelyek a messiási országot anyagi bőséggel, politikai diadallal vagy földi élvezetekkel kapcsolták össze.
A kiliazmus korai bírálata
A 3–5. században egyre erősebbé vált a földi, szó szerinti millennium bírálata. Kaiszareiai Euszebiosz Cerinthushoz és más eretnek irányzatokhoz kapcsolta a nyers, érzéki ezeréves ország várását. Euszebiosz szerint Cerinthus saját földi vágyait vetítette ki Isten országára.
Alexandriai Dénes Nepos arsinoéi püspök kiliaszta értelmezéseivel szemben lépett fel, és részben e vita miatt a Jelenések könyve szerzőségének kérdését is újra megvizsgálta. Órigenész, Szent Jeromos és Szent Ágoston szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a betű szerinti földi millennium értelmezése háttérbe szorult.
Szent Ágoston döntő fordulatot hozott a nyugati hagyományban. A De civitate Dei XX. könyvében az ezer évet Krisztus első és második eljövetele közötti jelen korszakra értelmezte. Az első feltámadás nála a lelki feltámadás, vagyis a bűnből a kegyelmi életre való átmenet; az Egyház pedig már most Krisztus országa, noha végső teljessége csak az eszkatonban valósul meg.
Katolikus tanítás és értékelés
A Katolikus Egyház nem fogadja el azt a tanítást, hogy Krisztus második eljövetele és az utolsó ítélet között földi politikai-vallási ezeréves királyság következne. A katolikus értelmezés szerint Krisztus országa már jelen van az Egyházban, de végső teljességét nem történelmi földi birodalomban, hanem Krisztus dicsőséges eljövetelében, az általános feltámadásban, az utolsó ítéletben és az új teremtésben éri el.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az Egyház elutasította Isten országának történelmen belüli, immanens megvalósítását ígérő hamis messianizmusokat, „még módosított formájukban is”, amelyeket millenarizmusnak nevez. A katekizmus hangsúlyozza, hogy az Egyház a dicsőségbe nem történelmi földi diadal útján, hanem Krisztus végső húsvétján, az utolsó ítélettel lép be.
A Szent Offícium 1944. július 19-i döntése külön is foglalkozott a mérsékelt millenarizmussal. A kérdés így szólt: miként kell megítélni azt a rendszert, amely szerint Krisztus az utolsó ítélet előtt, az igazak előzetes vagy nem előzetes feltámadásával, láthatóan eljön erre a földre uralkodni? A válasz: „A mérsékelt millenarizmus rendszerét mint biztosat nem lehet tanítani.”
A katolikus dogmatikai irodalom gyakran különbséget tesz durva és mérsékelt millenarizmus között. A durva millenarizmus földi, érzéki, politikai vagy anyagi boldogságként képzeli el a messiási korszakot. A mérsékelt millenarizmus nem feltétlenül beszél érzéki földi paradicsomról, de továbbra is feltételezi Krisztus látható, ítélet előtti földi uralmát. A katolikus bírálat szerint mindkettő veszélye, hogy a mennyei beteljesedést a történelem egyik földi korszakába helyezi át.
Schütz Antal megfogalmazása szerint a kiliazmus egyik alapeszméje az, hogy „a földre és a történelemnek egy szakaszába le lehet hozni a mennyországot”; ezzel szemben a katolikus felfogás szerint a földi élet a hit, próba, tanúságtétel és erkölcsi döntés ideje, az Egyház végső dicsősége pedig nem történelmi-politikai korszak, hanem eszkatologikus beteljesedés.
A millennium katolikus értelmezése
A katolikus értelmezés a Jelenések könyve 20. fejezetét elsősorban apokaliptikus és szimbolikus módon olvassa. Az „ezer év” nem szükségképpen számtani időtartam, hanem a teljesség, a hosszú idő és az isteni uralom jelképes száma.
A katolikus magyarázat főbb elemei:
Krisztus uralma feltámadásával és mennybemenetelével már megkezdődött; az Egyház Krisztus országa, de nem azonos földi politikai birodalommal; az „első feltámadás” értelmezhető lelki feltámadásként, illetve a vértanúk és szentek Krisztussal való mennyei uralmaként;