Az argentin labdarúgó-válogatott Argentína nemzeti labdarúgó csapata, amelyet az argentin labdarúgó-szövetség (spanyolul Asociación del Fútbol Argentino) irányít. A csapat beceneve: Albicelestes, ennek jelentése „égszínkék-fehérek” (a válogatott mezének színei).

A világ egyik legsikeresebb nemzeti válogatottja, amely hat világbajnoki döntőben szerepelt eddig. 1930-ban 4–2-s vereséget szenvedtek Uruguay ellen, 1978-ban Hollandiát verték 3–1-re hazai környezetben, 1986-ban Diego Maradona vezérletével pedig az NSZK-t győzték le 3–2-re. 1990-ben ismét találkoztak, de ezúttal az NSZK győzött 1–0-ra. A 2014-es világbajnokság döntőjében Németországtól kaptak ki 1–0-ra hosszabbítás után. A 2022-es világbajnokság döntőjében Franciaországot győzték le egy 3–3-mal végződő hosszabbításos mérkőzésen büntetőkkel. Jelenleg a 2026-os világbajnokság döntőjének egyik résztvevője.

Tizenötször nyerték meg a Copa Américát és háromszor az "extra" latin-amerikai bajnokságot (1941, 1945, 1946). Argentína nyerte az 1992-es konföderációs kupát is. Az olimpiai címet szintén kétszer sikerült elhódítaniuk: 2004-ben és 2008-ban.

Brazília és Franciaország mellett Argentínának sikerült eddig megnyernie mindhárom nagy nemzetközi tornát: a FIFA által szervezett labdarúgó-világbajnokságot és Konföderációs kupát, illetve az olimpiai tornát. Mindhárom ország saját kontinensbajnokságát is többször megnyerte.

A válogatott története Korai évek Argentínába a britek juttatták el a labdarúgást az 1860-as években. A labdarúgó-szövetséget egy angol úriember, Alexander Hutton alapította 1891-ben és még ugyanebben az évben létrejött a nemzeti bajnokság is. Az argentin válogatott első mérkőzését 1901. május 16-án játszotta Uruguay ellen, de ez még nem volt hivatalos. Az első hivatalos találkozóra 1902. július 20-án került sor ugyancsak Uruguay ellen. A mérkőzést Argentína nyerte 6–0-ra. Eleinte csak barátságos mérkőzéseket játszottak. 1905-ben megrendezték az első Lipton kupát. Az argentin és az uruguayi labdarúgó-szövetség közösen szervezte a sorozatot. 1906-ban nyerték az első kupájukat, amikor Montevideóban 2–0-ra legyőzték Uruguayt. Még ugyanebben az évben a Newton kupa is elrajtolt, amit szintén megnyertek az argentinok. A következő években Argentína csak Dél-amerikai ellenfelek ellen lépett pályára, ennek okai voltak többek között a hosszú és költséges utazások, illetve az I. világháború kitörése.

1907 és 1911 között az összes Newton kupát megnyerték, emellett 1906 és 1909 között négy Lipton kupát is begyűjtöttek. Néhány uruguayi győzelem után megnyerték az 1913-as, 1915-ös és az 1916-os Lipton, illetve az 1916-os Newton kupát is.

1916-ban Argentína rendezte a CONMEBOL által szervezett első Dél-amerikai bajnokságot (Copa América). A házigazdán kívül Brazília, Chile és Uruguay vett részt a megmérettetésen. Az argentinok Chilét 6–0-ra megverték, Brazíliával és Uruguayjal döntetlent játszottak. A tornát végül Uruguay nyerte. Argentína az első Dél-amerikai bajnokságát 1921-ben nyerte, amit szintén ők rendeztek Buenos Airesben. Minden mérkőzésüket megnyerve lettek kontinensbajnokok.

1924. október 2-án barátságos mérkőzésen legyőzték az olimpiai bajnok Uruguayt 2–1-re. A találkozó az egyik argentin gólról maradt emlékezetes. Szögletből egészen 1924-ig nem lehetett közvetlenül gólt elérni. A lehetőséget csak az 1924-es párizsi olimpiát követően teremtette meg a FIFA. A mérkőzésen a hazaiak játékosa, Cesáreo Onzari egy sarokrúgást közvetlenül a hálóba csavart, ezzel az argentinok megverték az olimpiai bajnokot. Latin-Amerikában ezt követően ragadt a szögletből érintés nélkül rúgott gólokra a "Gol Olímpico" elnevezés.

1925-ben Argentína harmadik alkalommal volt házigazdája a Dél-amerikai bajnokságnak és második tornagyőzelmét szerezte. 1927-ben a Peruban rendezett Dél-amerikai bajnokságon harmadik győzelmüket is megnyerték, miután Bolíviát 7–1-re, Uruguayt 3–2-re, a házigazda Perut pedig 5–1-re legyőzték.

1928-ban Argentína részt vett az amszterdami nyári olimpiai játékokon, amely történetének legelső nemzetközi labdarúgótornája volt. Az Egyesült Államokat 11–2-re, Belgiumot 6–3-ra, Egyiptomot 6–0-ra verték és bejutottak a döntőbe. Ott azonban a címvédő Uruguay ellen 2–1-re kikaptak és így ezüstérmesek lettek.

1929-ben ismét Argentína adott otthont a Dél-amerikai bajnokságnak. Peru 3–0-s, Paraguay 4–1-s és Uruguay 2–0-s legyőzése után történetük negyedik bajnoki címét szerezték. A tornagyőztes csapat tagjainak nagy része részt vett egy évvel később a történelem legelső labdarúgó világbajnokságán, amit 1930-ban Uruguayban rendeztek.

1930-as világbajnokság

Argentína egyike volt a tizenhárom országnak, amely elindult a világbajnokságon. Az 1. csoportban Franciaország ellen kezdtek és 1–0-ra győztek. Ezt követően Mexikót 6–3-ra, Chilét pedig 3–1-re verték. Az elődöntőben az Egyesült Államokat győzték le 6–1-re és bejutottak a döntőbe, ott azonban 4–2-s vereséget szenvedtek a házigazda Uruguay ellen. Guillermo Stábile 8 góljával a torna gólkirálya lett.

1934–1954 vb-részvételek nélkül Négy évvel később az 1934-es labdarúgó-világbajnokságon Argentína mindössze egy mérkőzést játszott és azon 3–2-re kikapott Svédországtól. Az 1938-as világbajnokság selejtezőitől visszaléptek. A második világháború után, 1950-ben rendeztek ismét világbajnokságot. Argentína azonban ismét visszalépett a selejtezőktől. Az 1954-es világbajnokság selejtezőire nem neveztek. Annak ellenére, hogy 1934 és 1954 között egyetlen világbajnokságon sem vettek részt megnyerték az 1937-es, 1941-es, 1945-ös, 1946-os, 1947-es, 1955-ös és az 1957-es Dél-amerikai bajnokságot. 1958-as világbajnokság

Az 1957-es csapat az egyik legemlékezetesebb argentin válogatott volt a maga támadósorával. Az Oreste Corbatta, Humberto Maschio, Antonio Angelillo, Omar Sívori, Osvaldo Cruz támadóötössel felálló csapat Kolumbiát 8–2-re, Ecuadort 3–0-ra, Uruguayt 4–0-ra, Chilét 6–2-re és Brazíliát 3–0-ra verte. Maschio 9 góllal a gólkirályi címet is megszerezte.

1958-ban Argentína 24 év távollét után tért vissza a világbajnokságra. A Svédországban rendezett tornán Maschio, Angelillo és Sívori (valamennyien ekkor már az olasz bajnokságban játszottak) is hiányzott a keretből, akiket Guillermo Stábile szövetségi kapitány nem válogatott be. Habár a keretben még így is nagyszerű játékosokból állt, az európai ellenfelekkel szemben mindez kevésnek bizonyult. Első mérkőzésükön 3–1-re kikaptak az NSZK-tól. Ezután Észak-Írországot ugyanilyen arányban legyőzték, majd Csehszlovákia ellen 6–1-s vereséget szenvedtek, ami történetük egyik legnagyobb arányú veresége. A csoportjukban csupán negyedik helyen végeztek, amit elneveztek "El desastre de Suecia", azaz svédországi katasztrófának. A lebőgés után amikor hazaértek a Buenos Aires-i repülőtéren 20000 dühös ember várta őket.

Átmeneti időszak (1959–1973) 1959-ben két Dél-amerikai bajnokságot is rendeztek, az egyiknek Argentína volt a házigazdája, amit meg is nyertek. Ez volt történetük tizenkettedik bajnoki címe. Az Ecuadorban rendezett ugyancsak 1959-es tornán a második helyen végeztek, miután 5–0-s vereséget szenvedtek Uruguay ellen, habár az utolsó mérkőzésen Brazíliát 4–1-re legyőzték José Sanfilippo mesterhármasával. A torna után ismét Guillermo Stábilét nevezték ki szövetségi kapitánynak. 1960-ban Argentína az első és egyetlen győzelmét szerezte a Costa Ricában rendezett Pánamerikai játékokon.

1961-ben európai turnéra indult a válogatott, ahol lejátszott több barátságos találkozót, melyek közül csak egyet tudott megnyerni Portugália ellen. Juan Carlos Lorenzo irányításával vettek részt az 1962-es világbajnokságon, ahol már a csoportkör után kiestek. Bulgáriát még ugyan legyőzték 1–0-ra az első mérkőzésükön, de az Angliától elszenvedett 3–1-s vereség és a Magyarország elleni 0–0-s döntetlent nem volt elég a továbbjutáshoz.

Az 1963-as Dél-amerikai bajnokságon a harmadik helyen végeztek. Brazíliát (3–0), Kolumbiát (4–2) és Ecuadort (4–2) megverték, Bolíviától (2–3) és Perutól (1–2) kikaptak, Paraguayjal pedig 1–1-s döntetlent játszottak.

1964-ben Argentína megnyerte a Nemzetek kupáját, ami egy barátságos torna volt a Brazil labdarúgó-szövetség alapításának 50. évfordulója alkalmából. Az argentinok kapott gól nélkül, Brazíliát 3–0-ra legyőzve nyerték a tornát. A brazil válogatott a legendás 1950-es világbajnokság óta nem szenvedett vereséget hazai pályán. A sikereket beárnyékolta, hogy ugyanabban az évben Peru ellen vívott mérkőzést a csapat Limában, a Estadio Nacional-ban. A május 24-i meccset az argentinok megnyerték, ám az eredmények miatt elégedetlen szurkolók között zavargás tört ki, majd a szakszerűtlen rendőri beavatkozás súlyos tömegszerencsétlenséget eredményezett.

Az 1966-os világbajnokságra visszatért Juan Carlos Lorenzo a kapitányi posztra. A 2. csoportban Spanyolország 2–1-s legyőzésével nyitották. Az NSZK-val 0–0-s döntetlent játszottak, míg Svájcot 2–0-ra verték. A negyeddöntőben Angliával találkoztak. A Wembleyben rendezett találkozót az angolok nyerték 1–0-ra, de nem csak erről vált emlékezetessé. Az argentinok csapatkapitánya Antonio Rattín a 35. percben a kiállítás sorsára jutott. Annyira felháborodott az igazságtalannak vélt, a német Rudolf Kreitlein játékvezető megsértéséért kapott büntetésen, hogy nem akarta elhagyni a játékteret, végül a rendőrségnek kellett őt jobb belátásra bírnia. Az öltöző felé ballagva Rattín megrángatta a felezővonalnál álló zászlót – egy Union Jacket –, amely tett már a Brit Birodalom nyílt meggyalázásának számított. Az argentin-angol futballháborúban gyakorlatilag átadták a nyílt hadüzenetet. Rattín évtizedekkel később egy interjúban elárulta nem tudott a zászló rangjáról. Az argentin futballtörténelemben külön kifejezés született erre az egy mérkőzésre: a robo del siglo – az évszázad lopása, mivel állításuk szerint az angolok gólja lesről született.

Az argentin válogatott következő megmérettetésére az 1967-es Dél-amerikai bajnokságon került sor Uruguayban. Jó teljesítményt nyújtva hat mérkőzésből ötöt megnyertek, a házigazda ellen elszenvedett egyetlen vereség azonban elég volt, ahhoz hogy csak a második helyen végeztek.

Az 1970-es világbajnokság selejtezőiben Bolívia ellen 3–1-s vereséggel kezdtek, ezután Perutól is kikaptak 1–0-ra. A visszavágókon 1–0-ra megverték ugyan Bolíviát és 2–2-s döntetlent játszottak Peruval, azonban mindez kevésnek bizonyult és nem jutottak ki a világbajnokságra. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor elvéreztek a selejtezőkben, korábban visszalépések miatt nem voltak jelen a vb-ken.

1974-es világbajnokság

1972-ben a korábbi válogatott labdarúgót Omar Sívorit nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. Az 1974-es világbajnokság selejtezőit az ő irányításával játszották le. Buenos Airesben Bolíviát 4–0-ra, Paraguayt 3–1-re verték. La Pazban 1–0-ra győztek, ami jó eredménynek számított annak tudatában, hogy a bolíviai fővárosban mindig megszenvednek az oxigénhiánytól a vendég csapatok játékosai.

A sikeres selejtezők után Sívori távozott, helyére a szintén korábbi válogatott labdarúgó Vladislao Cap került. A világbajnokságon Lengyelország ellen 3–2-s vereséggel kezdtek, amit az Olaszország elleni 1–1-s döntetlen követett. Harmadik mérkőzésükön 4–1-re legyőzték Haiti válogatottját és továbbjutottak a második csoportkörbe. Hollandiától 4–0-s, Brazíliától 2–1-s vereséget szenvedtek, az NDK ellen pedig 1–1-s döntetlent értek el. a csoport utolsó helyén végeztek és nem jutottak be az elődöntőbe.

Menotti időszaka (1974–1982)