Machu Picchu (ejtsd: macsu pikcsu, kecsua nyelven a. m. „Öreg csúcs”)Teofilo Laime Acopa, Diccionario Bilingüe, Iskay simipi yuyay k'ancha, Quechua – Castellano, Castellano – Quechua: machu - adj. y s. m. Viejo. Hombre de mucha edad (Úsase también para animales). - machu - s. m. Anciano. Viejo. pikchu - s. Pirámide. Sólido puntiagudo de varias caras. || Cono. Ch'utu. machu pikchu - s. La gran ciudadela pétrea que fue quizá uno de los más grandes monumentos religiosos del incanato, entre el valle del Cusco y la selva virgen (JAL). || Monumento arqueológico situado en el departamento actual del Cusco, junto al río Urubamba, en una cumbre casi inaccesible (JL). az egykori Inka Birodalomból maradt romváros a perui Cusco megyében; izgalmas és festői fekvésű régészeti lelőhely. Az Andok hegyláncai között, egy csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek és 1570-ben hagytak el,Szerk.: Ki fedezte fel Machu Picchut (magyarul) - Panoráma 3. évezred, 2012.3.(p.49-51). - majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra fel nem fedezték (újrafelfedezőjének személye vitatott).Szerk.: Ki fedezte fel Machu Picchut (magyarul) - Panoráma 3. évezred, 2012.3. (p.49-51). -
A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom.
Machu Picchut és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.
Természeti környezet A „történelmi szentély” a , nedves hegyvidéki erdővel borított, helyi állat- és növényfajokban gazdag Ceja de Selva Természetvédelmi Terület-hez tartozik. A varázslatos természeti környezet – magas hegyek, mély kanyonok, hömpölygő folyók – már önmagában is elég volna ahhoz, hogy védelem alá helyezzék ezt a különleges tájat, ahová rengeteg turista látogat el a világ minden tájáról. A Salkantay-csúcs () és az Urubamba folyó közötti -en szintkülönbség van, amely egyedülállóan gazdag növény- és állatvilágot hozott létre.
A csúcsok magassága az t is meghaladja, a kőtiszafákból, cédrusokból, babérfákból álló növényzet jellegzetesen amazóniai. Az őserdőt sűrű, szövevényes mohával, zuzmóval, orchideákkal, broméliákkal borított fák és óriáspáfrányok jellemzik. Machu Picchu területe 300 orchideafajt rejt.
Az itt élő állatok között megtaláljuk a pápaszemes medvét (Tremarctos ornatus), a pumát (Puma concolor), viszkacsa nevű rágcsálót, szarvasfajokat (huemul szarvas, fehérfarkú szarvas és törpeszarvas, amelynek a helyi neve pudu), a vörös szirtimadarat (Rupicola peruviana) – amely a romváros szimbóluma is egyben, – a tarka vércsét (Falco sparverius) és természetesen az andoki kondort (Vultur gryphus); összesen 374 madárfajt.
A helybeliek számára a turizmus a legfontosabb bevételi forrás, ám az infrastruktúra kialakításánál a beruházók nincsenek mindig tekintettel a környezeti szempontokra, ezért a terület különösen fontos ellenőrzést igényel.
bélyegkép|center|800px|Machu Picchu természetes környezete
Fekvése bélyegkép|jobb|250px|Machu Picchu fekvése – ahogyan kevesen ismerik bélyegkép|jobb|250px|Machu Picchu hajnalban
Machu Picchu romjai Cuzcótól -re északnyugatra, az Urubamba-folyó (Wilka maio, „a Napfolyó”) völgyében, a perui Andok déli láncolatában, magasságban, a Vilcabamba-Kordillera egyik meredek sziklás hegygerincén fekszenek. A város területe . Az elszigetelt, bevehetetlen helyet két hegyes csúcs határolja.
Felfedezése A Yale Egyetemen dolgozó Hiram Bingham 1906 és 1915 között öt kalandos régészeti expedíciót vezetett Peruba, az utolsó inka főváros Vilcabamba felkutatására. 1911 júliusában, amikor bejárta a Cuzcótól hatnapi járásra fekvő vidéket, találkozott Melchor Arteaga indián földművessel, aki elmesélte neki, hogy van egy elhagyatott város az erdő mélyén az Urubamba völgye felső részének egyik csúcsán, és hajlandó odavezetni a tudóst. Bingham, kísérői társaságában július 24-én jutott fel erre a sűrű növényzettel benőtt hegyhátra, ahol a növények között jó állapotban megmaradt kőházakat fedezett fel. Azt hitte, megtalálta a keresett Vilcabambát, Manko Inka király utolsó menedékét, amelyet 1572-ben hódítottak meg a spanyolok.
A következő évben a National Geographic Society anyagi támogatásának köszönhetően visszatért, és kiszabadította a várost a növényzet szorításából. Napvilágra kerültek az épületek, terek, lépcsők, mesterséges teraszok.
1914 és 1915 között ismét visszatért, és folytatta a város feltárását. Az amerikai régész és tudós társaiA kutatócsoport tagjai: Dr. Eaton – régészeti tanulmányokat készített Mathewson – kémiai területen Isaiah Bowman – geomorfológia és geológia témában Cook – botanikai kérdésekben Ervin – orvostudomány területén Gregory – geológiai kérdésekben Erdis mérnök – térképészeti és logisztikai feladatokban segítették munkáját. a terület térképészeti és építészeti dokumentálása mellett 173 sír, 555 kerámia, 220 darab bronz és réz eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze stb) feltárását végezték el.
A feltárt sírok közül 150-ben női csontváz volt; ez arra utalt, hogy valamilyen fontos szerepet töltöttek be a város életében – valószínűleg a napszüzek (ajilla) voltak. Az ásatás másik furcsasága az volt, hogy csak bronzból, rézből, kőből és fából készült tárgyak kerültek elő; egyetlen arany- vagy ezüsttárgyat sem találtak, pedig tudjuk, hogy ezek nagy számban fordultak elő az inkáknál.
Bingham – a Peruban 1908 és 1912 között kormányzó – Augusto B. Leguía y Salcedo elnöktől engedélyt kapott arra, hogy a Machu Picchun talált leleteket az Egyesült Államokba szállítsa. A megállapodás tárgyát képező műkincsek sorsa néhány éve újra vitat tárgyát képezi.40 ezer perui műtárgyat őriz a Yale, 2008. április 15.; Véget érhet a vita Machu Picchu kincseiről, 2007. augusztus 29. Úgy tűnt, hogy 2007 szeptemberében a perui kormány és a Yale Egyetem közös megállapodása alapján a Binhgam-gyűjtemény 4000 darabja: az ásatások során feltárt csontvázak, múmiák, kerámiaedények, használati- és dísztárgyak visszakerülhetnek Peruba; de végül nem sikerült végleges formába önteni a visszaszolgáltatásról szóló egyezményt.Négy évtizeddel korábban fedezhették fel?, Tudomány Ma, 2008. június 7.; Hazatérnek Machu Picchu kincsei, 2007. szeptember 18.; Újból visszakövetelik Machu Picchu leleteit a Yale-től, 2009. április 7., MTI
Bingham haláláig fenntartotta Vilcabambáról alkotott nézeteitVilcabambát néhány évvel később Machu Picchutól 80 kilométerre északkeletre, az Espíritu-pampa vidékén találták meg. pedig itt valójában egy olyan városra talált, amelyet a spanyolok soha nem ismertek, és amely elnéptelenedése után még évszázadokig fennmaradt. A városnak a legközelebbi hegycsúcs nevét adták, így lett Machu Picchu.
1915-től Bingham rendszeresen publikálta felfedezéseit, de csak 1948-ban tért vissza, hogy felavassa a nevét viselő – a folyótól a romokig vezető – országutat.
A felfedezés előzményei Bár a város újra felfedezésének hivatalos dátuma az amerikai történész és régész Bingham nevéhez kötődik, mégsem ő volt az első kutató, illetve kalandor, aki Machu Picchu romjaihoz följutott. A város neve és elhelyezkedése több korábbi dokumentumban, illetve térképen is megjelenik. John Rowe amerikai régész a Picho (Picchu) nevére bukkant egy 1568-as, gyarmatosítás korabeli spanyol dokumentumban. Későbbi dokumentumok szerint Picchu környéki indiánok kokalevéllel adóztak.
1776-ban és 1782-ben a város neve újra felbukkant. A Jose Uriel Garcia történészprofesszor által megtalált 1782-es dokumentum, egy 20 oldalas kézzel írott protokoll – egy tulajdonlevél, amely bizonyítja, hogy Machu Picchut és a körötte fekvő földeket Marcos Antonio de la Camara y Escuerdo parancsnok 450 pezóért megvásárolta. Érdekes, hogy protokollban a város Machu Picchu néven szerepel.
1865-ben a város neve megjelent Antonio Raimondi olasz felfedező térképén, de ő maga személyesen nem jutott el oda. Feltételezetten e térkép segítette 1867-ben Augusto Berns német üzletembert a város megtalálásában, aki több forrás szerint aranybányászat céljából céget alapított, és ennek jogcímén kifosztotta a romvárost.Dan Collyns: Machu Picchu ruin 'found earlier' , BBC News , 6 June 2008; Michael Marshall: 'Incan lost city looted by German businessman', NewScientist, 7 June 2008; Deutscher entdeckte Machu Picchu, Der Tagesspiegel vom 4. Juni 2008; Négy évtizeddel korábban fedezhették fel?, Tudomány Ma, 2008. június 7. Talán ez ad magyarázatot az arany- és ezüsttárgyak teljes hiányára.
Állítólag 1904-ben egy Franklin nevű mérnök is megtalálta a várost. Az ő leírása nyomán 1906-ban Thomas Payne, a területen szolgáló angol misszionárius és egyik rendtársa, Stuart E. McNairn is eljutott a romokhoz.
A Cuzcóban kutatásokat végző Simone Waisbard állítása szerint pedig Enrique Palma, Gabino Sánchez és Agustín Lizárraga nevéhez fűződik a város felfedezése, akik a „July 14, 1902.” dátumot a Háromablakos templom egyik falába vésték. A dátumot Hiram Bingham is megtalálta és jegyzeteiben a következőket írta: „Agustín Lizárraga a felfedezője Machu Picchunak…”
Leírása bélyegkép|400px|A – Szent kerület 1 – Torreón – a Naptemplom 2 – Szent tér 3 – Intihuatana B – Lakónegyed 4 – A Kondor temploma és a börtön C – Főtér D – Huayna Picchu bélyegkép|jobb|200px|Mesterien összeillesztett kövek bélyegkép|jobb|200px|Kitekintés a Háromablakos templomból bélyegkép|jobb|200px|A Főtemplom és a Szent tér bélyegkép|jobb|200px|Intihuatana – a Nap tartóoszlopa bélyegkép|jobb|200px|A Naptemplom Az inka vallási világ alapeszméje a napisten, Inti tisztelete. Hitük szerint a Nap volt népük atyja és királyuk őse, a Hold férje és bátyja, a bolygók és a csillagok pedig a Nap kíséretét alkották – így az inkák számára nagy jelentőséggel bírtak a csillagászati megfigyelések. Hitvilágukban Virakocsa isten teremtette a világot és az embereket; ez utóbbiakat kőből faragta ki. Ezért az inkák sok követ szentként tiszteltek, és a kövek gondos megmunkálása részben ebből a hiedelemből fakad. (Lásd még: Inka mitológia)
bélyegkép|jobb|200px|A Királyi sír bélyegkép|jobb|200px|A Kondor temploma bélyegkép|jobb|200px|Lakónegyed bélyegkép|jobb|200px|A teraszok
Machu Picchu egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a 40 ezer kilométeres hálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat, a hegyektől a tengerpartig. A „naputak” (nan cuna) általában 4-6 méter szélesek voltak, és két oldalukon fal húzódott, ám Machu Picchu esetében szándékosan nehezen járható nyomvonalat jelöltek ki, amelynek több pontjáról is félelmetes szakadék tárul az ember szeme elé. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni. A településhez felvezető, utolsó szakasz előtt egy függőhídon kellett áthaladni; ez egyértelműen jelzi, hogy a városlakók számára a biztonság elsődleges szempont volt. Erre utal a „Katonai bástya” vagy „Laktanya”, amely a város bejáratánál, délkeleten, egy 150 fokos hosszú lépcsősor tetején áll. A négyszögletes építménynek öt trapéz alakú ablaka és sok belső fülkéje volt.