Riccardo Muti olasz karmester. 1968-tól 1980-ig a Firenzei Maggio Musicale karmestere és fő-zeneigazgatója, majd 1986-tól 2005-ig a Milánói Scala zeneigazgatója volt.
Vezeti a Luigi Cherubini Ifjúsági Zenekart, amely 2004-ben alakult, székhelye Piacenza és Ravenna. 2010 óta a Chicagói Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója, szerződését 2020 nyaráig meghosszabbította.
2015-ben megalapította a Riccardo Muti Italian Opera Academy nemzetközi zenei akadémiát ravennai székhellyel, ahol a növendékek tudásukat vezénylés, zongorázás, és operaéneklés területén tökéletesítik a maestro irányításával.
Képzése Domenico Muti molfettai születésű, amatőr tenorista orvos és Gilda Pelli Sellitto, nápolyi születésű, ötgyermekes asszony fiaként Nápolyban született. Tizenhat éves koráig apja pugliai szülővárosában élt, majd visszatért Nápolyba, ahol a II. Viktor Emanuel humángimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait, közben zongorázni tanult Vincenzo Vitale mesternél, azután a San Pietro a Majella konzervatóriumot dicsérettel végezte el. Később, miután elhagyta a nápolyi filozófiakart, Milánóba költözött, ahol Bruno Bettinellinél zeneszerzést, Antonino Vottónál pedig vezényelni tanult.[ 2010-ben megjelent önéletrajzából]
Pályája bélyeg|bal|264px|Riccardo Muti a Teatro Coccia pódiumán, 1967-ben bélyeg|264px|Riccardo Muti a novarai Teatro Cocciában, Novarában, 1967-ben
1967-ben a novarai Teatro Cocciában debütálva elnyerte a fiatal karmesterek, hegedűsök, fuvolisták Premio Cantelli-díját. 1968-tól 1980-ig vezető karmestere, és zenei rendezője volt a Maggio Musicalénak. 1977-ben, firenzei időszaka alatt jelentős érdeklődés mellett Verdi Nabuccóját vezényelte, Luca Ronconi rendezésében. Különösen emlékezetes volt a negyedik felvonásban szereplő, risorgimento-beli katonai egyenruhák szerepeltetése a Teatro Comunaléban, majd Rossini Tell Vilmosa és Verdi Otellója a harmadik felvonás addig kiadatlan verziójával következett.
1969-ben a római RAI Auditoriumban vezényelte A puritánokat, Vincenzo Bellini operáját Mirella Freni, Luciano Pavarotti, Sesto Bruscantini és Bonaldo Giaiotti előadásában, 1970-ben pedig a Teatro Comunaléban rögzítették. Abban az évben a La Fenice velencei színházban megrendezett egy szimfonikus koncertet Cristina Deutekommal, Majd 1971-ben a Rettegett Ivánt, Szergej Szergejevics Prokofjevtől. 1972-ben és 1978-ban koncertezett. 1995-ben rendkívüli koncertet adott a leégett La Fenice újjáépítésére, amit 1996-ban megismételt, a 2003. december 14-i újbóli megnyitón szintén.
1973-tól 1982-ig a Londoni Filharmonikus Zenekar élén Otto Klemperert követte: a zenekarral készített pár felvételt olyan olasz operákból, mint Verdi Aidája Montserrat Caballé és Plácido Domingo közreműködésével, amiből a legtöbb lemezt adták el a világon, a Macbethet, amelyeken újra minden, a régi karmesterek által az évek során kivágott részeket visszatette, a szimfonikus művekbe is, amelyek közül kiemelkedik Schumann és Csajkovszkij teljes szimfóniasorozata.
1973-ban a bécsi Staatsoperben vezényelte az Aidát Gwyneth Jonesszal és Plácido Domingóval, 1974-ben A végzet hatalmát Cesare Siepivel és Sesto Bruscantinivel, 1975-ben Verdi Rekviemjét Fiorenza Cossotto közreműködésével, 1977-ben a Normát Caballéval, Cossottóval, 1983-ban a Rigolettót Renato Bruson és Edita Gruberová főszereplésével, 1993-ban Mozart Figaro házassága következett, majd 2001-ben, a Così fan tutte Barbara Frittoli, Cecilia Bartoli szereplésével az 1994-es és a 2008-as évadban, a Mefistofele Samuel Ramey-vel, 1997-ben, a Don Giovanni Anna Caterina Antonaccival 1999-ben. A mai napig, Muti Bécsben 108 előadást vezényelt.
1975-ben újra műsorra tűzte a firenzei Teatro Comunaléban Verdi Rekviemjét Fiorenza Cossottóval. 1980-tól 1992-ig a Philadelphia Orchestra zenei igazgatójaként számos külföldi turnét dirigált. 1979-ben első karmesternek 1982-ben pedig tiszteletbeli dirigensnek nevezték ki. 1991-ben, a zenekar első ízben mutatta be Giacomo Puccini toszkán zeneszerző Toscáját, maestro Muti irányításával.
2015 júliusában Mutinak teljesült az a vágya, hogy még inkább a fiatal zenészek képzésének szentelje magát: a Riccardo Muti Italian Opera Academy a ravennai Teatro Alighieriben, a sok fiatal zenei tehetséget összehozza a közönséggel, a rajongókkal a világ minden tájáról. A célja, hogy átadja a tapasztalatait a fiatal zenészeknek, hogy megértesse velük, az út komplexitását, amely elvezet a mű megteremtéséhez.Életrajz
A Scalánál 1981-ben a milánói Scalában vezényelte a Figaro házasságát Samuel Ramey és Frederica von Stade közreműködésével, koncertet a Philharmonia Zenekarral, 1982-ben, az Ernanit az 1982/1983-as szezon nyitóelőadásaként Plácido Domingo, Renato Bruson, Nikolaj Gjaurov és Mirella Freni főszereplésével, egy szimfonikus koncertet Verdi Giovanna d’Arco nyitányával, Stabat Materével, Te Deumával szent II. János Pál pápa jelenlétében, a Così fan tutte Mozart-operát 1983-ban, egy szimfonikus koncertet a Scala zenekarával 1984-ben, a Philadelphia Zenekarral három szimfonikus koncertet 1985-ben, és 1986 novemberében.
1986–2005 között a Scala zenekarának vezető karmestereként repertoárja: Az 1986/1987-es évad nyitóestjén a Nabucco Renato Bruson és Ghena Dimitrova közreműködésével, 1986 decemberében egy hangverseny, Gluck Alkétisz William Matteuzzival és Anne Sofie von Otterrel, a Rómeó és Júlia June Andersonnal és Agnes Baltsával, a Figaro házassága Barbara Hendricksszel, Verdi Rekviemje Cheryl Studerrel és Luciano Pavarottival, egy hangverseny a Philadelphia Orchestrával és egy másik Von Stadéval, 1987-ben; Don Giovanni Edita Gruberovával az 1987/1988-as évad nyitányaként, egy Mozart-koncert Waltraud Meier és José van Dam közreműködésével, 1987-ben, A bolygó hollandi, a Nabucco Giorgio Zancanaróval és Dimitrovával a Scalában és a tokiói Nippon Heika Kaikan megnyitásakor, Verdi Rekviemje Daniela Dessìvel a párizsi Notre-Dame-ban, Baltsával a tokiói Hitomi Kinen Hallban és a Milánói dómban, a Rómeó és Júlia a tokiói Bunka Kaikan színházban és az oszakai Festival Hallban, Salvatore Sciarrino Borromini halála című koncertelőadását Tino Carraróval, 1988-ban; Tell Vilmos az 1988/1989-es szezon nyitóelőadása, a Figaro Studerrel és Ferruccio Furlanettóval, a Così fan tutte Dessìvel, a Don Giovanni Gruberovával és Furlanettóval, Orfeusz és Euridiké Bernadette Manca di Nissával, Rómeó és Júlia a Moszkvai Nagyszínházban, Verdi Rekviemje Dessìvel a moszkvai konzervatórium Csajkovszkij-termében és a szentpétervári Mariinskij Színházban, koncert a Scalában 1989-ben; A szicíliai vecsernye az 1989/1990-es évad nyitóelőadása Zancanaro, Chris Merritt, Furlanetto, Studer, Gloria Banditelli és Carla Fracci közreműködésével, a Rai 2 egyenes adásában, Giovanni Battista Pergolesi Lo frate 'nnamorato nápolyi dialektusban írt műve, 1989-ben, két koncert a Scala zenekarával és egy a Wiener Philharmonikerrel, La clemenza di Tito, a Traviata, 1990-ben; Mozart: Idomeneo az 1990/1991-es évadnyitón, Lodoïska con Mariella Devia, a Lo frate 'nnamorato Cecilia Gasdia és a Manca di Nissa, Travia, Ludwig van Beethoven 3. Szimfóniája a Philadelphia Orchestrával, az Attila Ramey-val, Zancanaróval és Studerrel, egy Maurizio Pollini-hangverseny, Mozart: Rekviem, 1991-ben; Parsifal Domingóval és Meierrel az 1991/1992-es évadnyitón, a Stabat Mater, Gluck Iphigénia Tauriszban, Traviata, nagyzenekari hangverseny a Scala-zenekarral, egy Radu Lupuval és Beethoven zenéivel, A tó asszonya Rockwell Blake-kel, June Andersonnal és Giorgio Suriannal Rai-felvétel, Verdi: Rekviem a sevillai Teatro de la Maestranza, a madridi Auditorium Nacional, a barcelonai Gran Teatre del Liceu és a milánói San Marco-templomban, 1992-ben; Don Carlos Ramey, Pavarotti, Dessì és D'Intino közreműködésével az 1992/1993-as szezon nyitóestjén, Don Giovanni Cecilia Bartolival, az Il bacio della fata és a Bajazzók, a Falstaff Juan Ponsszal, Ramón Vargas la Dessìvel és Manca di Nissával, és két koncert, 1993-ban; La Vestale (Spontini) Denyce Gravesszel az 1993/94-es évad nyitóelőadásán, a Don Pasquale, A Teremtés, Rigoletto, egy Gidon Kremer-koncert, egy a Scala zenekarával, egy a Wiener Philharmonikerrel, a frankfurti Alte Oper vendégszereplése Verdi Rekviemjével, Joseph Haydn 48. Mária Terézia-szimfóniája és Rossini Stabat Matere, 1994-ben; A walkür Domingóval és Meierrel az 1994/1995-ös évad kezdődarabja, Prokofjev: Rettegett Iván, 1994-ben, Rigoletto, Mefistofele, Requiem (Verdi) a Santa Cecilia Nemzeti Akadémián és a tokiói NHK Hallban egy koncert, La traviata, Falstaff (Verdi) Pons, Vargas, Dessì és Manca di Nissa közreműködésével, 1995-ben; Varázsfuvola az 1995/1996-os szezonnyitón, a Rai felvételén Simon Keenlyside, Andrea Rost és Victoria Loukianetz szerepel, Nabucco Brusonnal és Maria Guleghinával, öt hangverseny egyikén a La Fenice zenekarával és kórusával, A Rajna kincse, 1996-ban; Christoph Willibald Gluck Armide című ötfelvonásos operáját Anna Caterina Antonacci, Violeta Urmana és Juan Diego Flórez főszereplésével az 1996/1997-es évadnyitón vezényelte, a Rai 1 tévé karácsonyi koncertjét, a Sigfridet, a Figaro házasságát Barbara Frittoli és Bryn Terfel közreműködésével, egy koncertet a Scala zenekarával, egyet a Wiener Philharmonikerrel Franz Schubertnek ajánlva, a Falstaffot, a Traviatát Rost Andreával, Verdi Rekviemjét a San Marco-templomban (Milánó), 1997-ben mutatta be; A Macbethet az 1997/1998-es szezon nyitóestjén Brusonnal felvette a Rai, majd a karácsonyi koncertet, A varázsfuvolát, Beethoven teljes szimfóniaciklusát, a Manon Lescaut-t és három hangversenyt 1998-ban dirigált; Az istenek alkonya 1998/1999-es nyitóelőadása, a Rai Uno által közvetített karácsonyi hangverseny, A végzet hatalma Leo Nuccival, két koncert, Gluck Armidéje, a h-moll mise, Giovanni Paisiello műve a Nina, avagy a szerelem bolondja, a Don Giovanni, a Beethoven összes szimfóniája, 1999-ben; 1999. december 7-én Beethoven Fideliójával nyitotta meg a Scala jubileumi évét, Herzog rendezésében, a karácsonyi koncert Mozart c-moll miséjével (K 427), a Tosca Maria Guleghinával, Salvatore Licitrával, Leo Nuccival és Alfredo Mariottival, egy hangverseny a Wiener Philharmonikerrel, A karmeliták beszélgetései Francis Poulenc operája, a Rigoletto Vargasszal, Alberto Gazaléval és Rost Andreával, Verdi Rekviemje a tokiói NHK Hallban, egy koncert Joseph Haydn zenéiből, A végzet hatalma a tokiói Bunka Kaikanban, négy koncert egyikében a Wanderer Luca Francesconi nagyzenekari műve debütálásával egy másikban Verdi muzsikájával; A trubadúr a 2000/2001-es évadnyitón Barbara Frittolival, Violeta Urmanával, Leo Nuccival és Salvatore Licitrával, amit a RAI videóra vett, a karácsonyi koncert Rai Uno közvetítése, Verdi Rekviemje a milánói San Marcóban, a bécsi Musikvereinben, a bukaresti kongresszusi palotában és a Moszkvai Nagyszínházban, a Rigoletto, a Traviata, a Falstaff RAI-felvétele, Az álarcosbál Licitrával és Guleghinával a Rai 2 felvétele és a Rai 5 közvetítése, a Mozart-Rekviem, Rossini Stabat Matere a bukaresti kongresszusi palotában és a poznańi nagy színházban, a Macbeth, Luigi Cherubini Missa solennéje és hangversenyek, 2001-ben; Verdi Otellója Domingóval, Nuccival és Frittolival a 2001/2002-es szezonnyitón, a Rai által közvetített karácsonyi hangversenyen és a Teatro degli Arcimboldiban a Traviata, a Figaro házassága és egy koncert a Harag naplója Fabio Vacchi nagyzenekari darabjának bemutatója, a Scala zenekara élén a Rete 4 tévé számára, 2002-ben; A Teatro degli Arcimboldiban a 2002/2003-as filharmóniai idénynyitó, Ifigenia Auliszban (Gluck) Violeta Urmanával az operaszezon megnyitójára, Franz Schubert D 678-as Asz-dúr miséjének felvétele a Rai Uno karácsonyi koncertjén, a Fidelio, hangversenyek, A két Foscari Leo Nuccival és Dīmītra Theodosiouval a Rai 1 és a Rai 5 közvetítésében, a Macbeth Leo Nucci/Alberto Gazale és Salvatore Licitra közreműködésével a tokiói Bunka Kaikanban és a Otello (Verdi) az NHK Hallban, 2003-ban;