Greer Garson (London, 1904. szeptember 29. – Dallas, 1996. április 6.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol színésznő, a negyvenes évek népszerű filmcsillaga. Rekordját rajta kívül csak Bette Davis érte el: sorozatban ötször jelölték Oscarra 1941-ben, '42-ben, '43-ban, '44-ben és '45-ben. Igazán híressé a Mrs. Miniver című történelmi film tette, nevével szorosan összekapcsolódik.
Élete bélyegkép|Büszkeség és balítélet, 1940 (Laurence Olivier-vel) bélyegkép|Mrs. Miniver: Walter Pidgeon, Teresa Wright és Greer Garson bélyegkép|A Megtalált évek japán hirdetése bélyegkép|Garson, mint Marie Curie 1944-ben bélyegkép|Garson Az a Forsyte nő című filmben bélyegkép|Virágok a porban filmposzter bélyegkép|Garson (középen) és Deborah Kerr 1953-ban a Julius Caesar című filmben Fiatalkora A közhiedelemmel ellentétben Garson nem Írországban született, hanem Londonban, 1904-ben. Édesapját, George Garsont, kétéves korában vesztette el. Édesanyja, Nina Greer Garson, ír származású asszony volt, a Greer név felmenői viselt nevének, a MacGregornak egy rövidítése volt. Garson beteges gyermek volt, a teleket általában otthon, az ágyban kellett töltenie, így Garson olvasással és művelődéssel töltötte ki szabadidejét. Iskoláit Londonban és Franciaországban végezte, tanári ambíciókkal készült a nagyvilágba. Színészi pályára akkor döntött, hogy lép, amikor lehetősége akadt, hogy részt vegyen helyi színdarabokban. Számos darabban szerepelt, de élete csak akkor ért fordulóponthoz, mikor a Metro-Goldwyn-Mayer tulajdonosa felfigyelt rá, és szerződést kínált neki. 1940-ben első hollywoodi szerepével az Isten vele, tanár úr!-ban rögtön Oscar-díjra jelölték, és a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. A következő évben Jane Austen klasszikusában, a Büszkeség és balítéletben kapta meg Elizabeth főszerepét Laurence Olivier mellett.
Mrs. Miniver 1942 volt az az év Garson életében, amely igazi hírnevet teremtett számára. A Virágok a porban sikere után kiválasztották Kay Miniver szerepére a Mrs. Miniver című filmben. Amerikában új rekord állt fel, amint a filmet játszani kezdték a mozikban – 4,8 millió dolláros bevételével igazi kasszasiker lett, és nem mellesleg tizenkét kategóriában is jelölték Oscar-díjra, amelynek felét meg is nyerte: egy volt közülük Greer Garson legjobb női főszereplőnek járó díja. Mikor Garson átvette jutalmát, öt és fél percen át beszédet tartott az Oscar-gálán, a valaha megélt leghosszabbat.http://www.belfasttelegraph.co.uk/life/features/and-the-oscar-for-the-longest-speech-goes-to-greer-garson-35516692.html (Pontosan ezért adnak ma is a díjazottaknak körülbelül egy percet arra, hogy kifejezzék gondolataikat, nehogy ez megismétlődhessen). Garson népszerűsége a filmmel hatalmasat ugrott, Kay Miniver, az erős asszony és brit édesanya figurája mintaként szolgált a második világháború alatt. 1943-ban a Nobel-díjas Marie Curie-ként volt látható a filmvásznon képernyőn, újabb Oscar-jelöléssel gazdagodva. 1944-ben Mrs. Parkington szerepe, 1945-ben a Valley of Decision nominálta Garsont Oscarra, mellyel olyan rekordot állított fel, amivel csak Bette Davis vette fel a versenyt: öt egymás követő évben is versenghetett az Oscar-díjért.
Lezáruló karrier Garson kései éveiben nem produkált nagy eredményeket a filmiparban. 1950-ben újra Kay Miniver bőrébe bújhatott a Miniver-történet erejéig. 1957-ben visszatért a színpadra, hogy a Mame nénivel (Auntie Mame) biztató eredményeket mutasson fel. Garson producerkedett is a hetvenes években, már csak vendégszereplőként tűnt fel a filmekben, tévésorozatokban, és gyerekeknek mesélt a tévében. Utolsó nagy filmjének az 1960-as Sunrise at Campobello-t tartják, amiben Eleanor Rooseveltet, a first ladyt játszotta, és kiérdemelte karrierjének utolsó Oscar-jelölését.
Magánélete Garson háromszor volt férjnél. Első férje gyerekkori barátja, Edward Snelson volt, azonban Snelson féltékeny férj volt. Hivatalosan 1943-ban váltak el, mikor Garson hozzáment Richard Neyhez, aki a Mrs. Miniverben Garson fiát alakította. Ney sokat küzdött azzal, hogy befuthasson színészként, és a törekvéseit árnyalták Garson sikerei. Harmadik házassága egy texasi olajmágnással, Buddy Fogelsonnal köttetett 1949-ben. A házaspár Új-Mexikóba vonult nyugdíjba, ahol lótenyésztéssel foglalkoztak, és jótékonysági feladatokat láttak el. A Santa Fe-i Főiskola cserébe a felajánlásokért könyvtárát Fogelson, saját színházát Garson után nevezte el, amely máig működik és rendszeresen ad otthont diákok által szervezett színdaraboknak. Fogelsonnál 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ezért Garson férjére összpontosított, és nem lépett többet színpadra sem. Fogelson halála után Garson folytatta jótékonysági munkáját. 1992-től szívproblémák merültek fel nála, 1996-ban hunyt el Dallasban.
Filmográfia Színdarabjai a Broadwayen Mame néni (1958) (mint előadó) St. Mark's Gospel (1978) (producer) The Playboy of The Weekend World (1978) Az aranytó (1979) St. Mark's Gospel (1981)
Filmek Év Cím Szerep Magyar hang1937 The School For Scandal – How He Lied to Her Husband –1939 Isten vele, tanár úr! Katherine Chipping Remember? Linda Bronson Holland – 1940 Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennet1941 Virágok a porban Edna Gladney When Ladies Meet Mrs. Claire Woodruff –1942 Mrs. Miniver Mrs. Kay Miniver Császári Angéla Megtalált évek Paula Ridgeway 1943 The Youngest Profession Önmaga – Madame Curie Marie Curie Váradi Hédi 1944 Mrs. Parkington Susie "Sparrow" Parkington 1945 The Valley of Decision Mary Rafferty – Adventure Emily Sears – 1947 Desire Me Marise Aubert – 1948 Julia Misbehaves Julia Packett – 1949 Az a Forsyte nő Irene Forsyte1950 A Miniver-történet Mrs. Kay Miniver 1951 The Law and the Lady Jane Hoskins –1953 Botrány Scourie-ban Mrs. Victoria McChesney Julius Caesar Calpurnia 1. változat Bánki Zsuzsa 2. változat Juhász Judit 1954 Her Twelve Men Jan Stewart – 1955 Strange Lady in Town Dr. Julia Winslow Garth – 1956 The Little Foxes Regina Giddens –1960 Captain Brassbound's Conversion Lady Cicely Waynflete – Sunrise at Campobello Eleanor Roosevelt – Pepe Önmaga – 1963 Invincible Mr. Disraeli Mary Anne Disraeli – 1966 The Singing Nun Prioress anya – 1967 A legboldogabb milliomos Mrs. Cordelia Biddle 1968 The Little Drummer Boy mesélő – 1974 Crown Matrimonial Mária királynő – 1976 The Little Drummer Boy 2 mesélő –
Tévésorozatok 1937: Theatre Parade (3 epizód) 1955: Producers' Showcase (1 epizód) 1956: Star Stage (1 epizód) 1957: Telephone Time (1 epizód) 1957: Father Knows Best (1 epizód) 1956-60: General Electric Theatre (3 epizód) 1962: The DuPont Show of the Week (1 epizód) 1970: The Virginian (1 epizód) 1978: Little Woman (1 epizód) 1982: Szerelemhajó (3 epizód)
Díjak és jelölések Drama Desk Award 1979: legjobb új színdarab (jelölés) – On Golden Pond
Hollywood Walk of Fame 1960: csillag a Hírességek sétányán
Golden Globe-díj 1961: Legjobb női főszereplő – filmdráma: Sunrise at Campobello
National Board of Review, USA 1940: Legjobb színésznő – Büszkeség és balítélet 1942: Legjobb színésznő – Mrs. Miniver és Megtalált évek 1960: Legjobb színésznő – Sunrise at Campobello
New York Film Critics Circle Awards 1942: Legjobb női főszereplő: Mrs. Miniver – Második helyezett
Oscar-díj 1940: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Isten vele, tanár úr! 1942: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Virágok a porban 1943: Legjobb női főszereplő – Mrs. Miniver1944: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Madame Curie 1945: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Mrs. Parkington 1946: Legjobb női főszereplő (jelölés) – The Valley of Decision 1961: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Sunrise at CampobelloPhotoplay Awards 1945: Legnépszerűbb női filmcsillag 1946: Legnépszerűbb női filmcsillag
Jegyzetek
További információ
Garson az Internet Broadway Database-en Garson a New York Timesban Hollywood's Golden Age Find A Grave A Santa Fe-i Főiskola és a Greer Garson Színház Greer Garson a Britannicában Greer Garson a Famous People-n
Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Angol színésznők Kategória:Oscar-díjasok Kategória:Golden Globe-díjasok