Apokopé

Az apokopé (< görög ἀποκοπή apokopé < apo- ’el-’ + koptó ’vág’) eredetileg a retorikához tartozó terminus, de a nyelvészet is átvette. A retorikában a hangalakzatok közé tartozik, közelebbről a detrakció típusú metaplazmusok közé. A hangtan nézetében a terminus a hangváltozások egyikét nevezi meg, mégpedig egy szóvégi szegmens elhagyását. Szó lehet beszédhangról vagy hangok csoportjáról. A szóalkotás szempontjából az apokopé a szórövidülés módjainak egyike az aferézis (szó elejének elhagyása) és a szinkópa (szó belsejéből való szegmens elhagyása) mellett.Szathmári 2008, Apokopé szócikk.Retorikai-stilisztikai lexikon, Apokopé szócikk.Bussmann 1998, 73. o.Bussmann 1998, 189. o.Dubois 2002, 43–44. o.Crystal 2008, 30. o.Bidu-Vrănceanu 1997, 59–60. o.Constantinescu-Dobridor 1998, apocopă szócikk.Ladan 2005, apokopa szócikk.

Apokopé a szavak fejlődésében

Az apokopé egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyből származik. Íme példák néhány nyelvbően.

Az angol igék fejlődésében apokopék sorozata ment végbe. Például a protogermán *berananA csillag (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szót jelöl. lerövidült az óangolban a beran alakra, amelyből a mai angolban bear ’hord, visel’ lett.

A legtöbb olasz nyelvjárásban a főnévi igenév alakja a latin alak utolsó szótagjának elhagyásával keletkezett, pl. cantare > cantà ’énekelni’. A román nyelvben is ez történt, és itt sztenderd alakról van szó: cantare > cânta ’énekelni’, dormire > dormi ’aludni’.

A sztenderd olasz bontà ’jóság’ vagy virtù ’erény’ szavak a középkorban még meglévő bontade vagy bontate, illetve virtude vagy virtute szavak utolsó szótagjának elhagyásával jöttek létre.

Apokopé a szóalkotásban

Az elvonás is az apokopé egyik fajtájának tekinthető. Ezzel valós vagy vélt képző elhagyásával keletkeztek szavak. A magyar nyelvben például a hangutánzó-hangfestő igék végének elhagyásával keletkeztek főnevek, mint a füttyent igéből a fütty. Jövevényszavakat is érintett ez a jelenség. Szláv jövevény igék beillesztése után ezek végének elhagyása is eredményezett főneveket, pl. kopati ’ásni’ > kapál > kapa.Gerstner 2006, 328. o.

A nyelvújítás korában tudatosan alkottak így szavakat. Ilyen például a magyar piros szóból alkotott pír vagy a jövevény címer (< francia cimier ’sisakdísz’) szóból kreált cím.Dömötör 2006, 279. o.

Képző elhagyásával való szóalkotás a francia nyelvben is van, például főnévé főnévi igenévből: attaquer ’támadni’ > attaque ’támadás’.Grevisse – Goosse 2007, 187. o.

A románból sem hiányzik ez a módszer. A franciával analóg módon keletkeztek így főnevek főnévi igenévből (pl. auzi ’hallani’ > auz ’hallás’), vagy gyümölcs nevének nőnemű alakjának alanyeset egyes számú ragjának elvonásával az illető fa neve, pl. nucă ’dió’ > nuc ’diófa’.Constantinescu-Dobridor 1998, derivare ’szóképzés’ szócikk.

Apokopé és a beszéd gördülékenysége

Azzal a céllal, hogy a beszéd minél gördülékenyebb legyen, esetleg gyorsabb tempójú, a beszélő olykor szavakat rövidít le apokopé útján. E tekintetben két aspektus veendő figyelembe: autonóm szavak lerövidítése és simulószóké.

Autonóm szavak

Egyes lexikai jelentésű szavak úgy rövidülnek le, hogy az kapott szó nem kötődik szomszédos szóhoz, hanem autonóm marad prozódiai szempontból, azaz hangsúlyos szótaggal rendelkezik. Az alapszó többé-kevésbé veszít használatának mértékéből, esetleg a változatok eloszlása nyelvi regiszterek szerinti lesz.

A magyarban van sztenderd, illetve nem sztenderd apokopé. Az előbbi pl. a hisz kötőszó (< hiszen) esete, az utóbbi pl. a bá (< bácsi) szóé, amely a népi regiszterhez tartozik. Fesztelen regiszteri példák a tulaj < tulajdonos, labor < laboratórium, irtó < irtózatos szavak. Előfordul apokopé a költői nyelvben is, olykor azért, hogy kijöjjön a verssorban a szótagok szükséges száma, de ez sem sztenderd, pl. Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak… (Arany János: Vojtina ars poeticája); Most, igazán most kell magadér’ kitenned (Arany: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből).

A franciában apokopé útján keletkeztek például a métro ’metró’ (< métropolitain) és a cinéma ’mozi’ (< cinématographe) szavak a fesztelen nyelvi regiszterben, majd bejutottak a szokásos regiszterbe. Egyes más nyelvek átvették ezeket a szavakat, például a magyar is az elsőt. Egy másik apokopé útján keletkezett francia szó, az auto < automobile, mára már elavult,TLFi, automobile szócikk. de átvették más nyelvek, amelyekben aktuális: német Auto, magyar autó, olasz auto,Zaicz 2006, autó szócikk. horvát auto.

A románban ilyen jellegű apokopé nem sztenderd nyelvváltozatokban található. A máramarosi nyelvjárásban lerövidítik a hangsúlyos szótagig a személynevek megszólító esetű alakját (pl. mătu! < mătușă ’néni’), valamint az ige kijelentő és kötőmód jelen idejű alakjából elhagyják azt a szuffixumot, amely a sztenderdben egyes igéknek megvan a hangsúlyos szótag után, pl. grăie ~ grăiește ’beszél’, să grăie ~ să grăiască ’beszéljen’. A fesztelen regiszterre korlátozott apokopé is van, pl. las’ să fie ’hadd legyen’ (< lasă), Un’ te duci? ’Hová mész?’ (< unde), făr’ să-mi spui ’anélkül, hogy szólnál nekem’ (< fără), pân’ la tine ’hozzádig’ (< până).

Olyan szavak is vannak a román fesztelen regiszterben és a népiben, amelyek lerövidülnek, megtartják a hangsúlyukat, és többnyire hangsúlytalan utánuk lévő szóhoz kötődnek, egyetlen prozódiai szót alkotva, pl. ta-tu < tată-tău ’apád’, sor-ta < soră-ta ’nővéred’. Olyan eset is van, amelyben mindkét szó hangsúlyos: Iac-așa! < Iacă așa! ’Így ni!’

Az olaszban hasonlók az előbbi példához olyan szókapcsolatok, mint sant’Antonio ’Szent Antal’ (< santo) vagy sant’Agata ’Szent Ágota’ (< santa).

Olyan nyelvekben, amelyek helyesírása túlnyomóan a hagyományőrzés elvét követi, van olyan apokopé, amelyet nem tükröz az írás.

Az angolban például nem ejtenek ki egyes autonóm szavakban olyan szóvégi hangokat, amelyek megvoltak a beszédben a nyelv régebbi időszakaiban, és csak az írás tükrözi őket. Lehet szó magánhangzóról (pl. come [kʌm] ’jön’) vagy mássalhangzóról: comb [kəʊm] ’fésű’.

Ugyanaz a jelenség megvan a franciában is. A sztenderd szerint a legtöbb esetben nem ejtendő ki az [ə],Közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó. amelynek az e betű felel meg (pl. une table en bois [yntablɑ̃bwa] ’egy faasztal’), de a dél-franciaországi nyelvváltozatban kiejtik: Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a választékos nyelvi regisztertől, annál gyakoribb ez az apokopé, ami Észak-Franciaországra érvényes, pl. Je trouve que ce livre est pas mal [ʃtʁuvkslivʁepamal] ’Úgy találom, hogy nem rossz ez a könyv’.Kalmbach 2013, §§ 6.8.–6.10.

Ebben a nyelvben rendszeresebben, mint az angolban, az esetek többségében elhagyják a szóvégi írott mássalhangzókat, és egyes mássalhangzó-csoportokat is, pl. nez [ne] ’orr’, tabouret [taburɛ] ’hokedli’, corps [kɔːr] ’test’, longtemps [lɔ̃tɑ̃] ’sokáig’.Kalmbach 2013, § 10.1. Nem ejtenek ki személyragokat és ilyen ragok részeit sem, amelyeket egy, kettő vagy három betű ír le, pl. je pense ’gondolkodom’, tu penses ’gondolkodsz’, ils/elles pensent ’gondolkodnak’: mindhárom igealak kiejtése [pɑ̃s].Delatour 2004, 314. o.

Autonómia nélküli szavak

Kombinatorikus fonetikai jelenségként is létezik apokopé,Bidu-Vrănceanu 1997, 181. o. amely abban áll, hogy egyes szavakat úgy kezelnek, mintha a szomszédos szó részei lennének.Dubois 2002, 173–174. o. Hangsúlytalan simulószókat érint az ilyen apokopé.

Vannak ilyen szavak például a gyors angol beszédben. Vég-mássalhangzójukat nem ejtik ki, de az írás tükrözi. Gyakran használt, esetleg állandósult szókapcsolatokban vannak ilyen szavak, pl. and [ən] a snakes and ladders ’kígyók és létrák’ (társasjáték neve), vagy of [ə] az a cup of tea ’egy csésze tea’ szókapcsolatokban. Más helyzetekben azonban ezeket a szavakat a vég-mássalhangzójukkal együtt ejtik ki.

Egyes nyelvekben magánhangzóra végződő simulószók kötődnek így ugyancsak magánhangzóval kezdődő szavakhoz, a hangűr kiiktatása céljából úgy, hogy a simulószó végéről elhagyják a magánhangzót.Constantinescu-Dobridor 1998, eliziune szócikk. Ez a fajta apokopé rendszeres és nagyon gyakori a franciában. E nyelv nyelvészetében az élision ’elízió’ terminust használják rá.A magyar szaknyelvben hangkivetésnek is mondják, analóg módon az angol elision szóval, amely másféle hangkivetést is megnevez (vö. Crystal 2008, 166. o.), miközben a franciában csak simulószó végén levő magánhangzó kivetésére használják. Ez is lehet sztenderd vagy nem sztenderd, a sztenderdben pedig kötelező vagy fakultatív. Írásban nyelvtől függően aposztróffal vagy kötőjellel jelzik.

A franciában kötelező ez a fajta apokopé az e-re végződő simulószók esetében: határozott névelő (l’ami ’a barát’ < le), hangsúlytalan személyes névmás (on t’attendra ’meg fognak várni téged’ < te), hangsúlytalan visszaható névmás (elle s’énerve ’idegeskedik’ < se), tagadószó (il n’a rien dit ’nem mondott semmit’ < ne)Kalmbach 2013, § 6.10.1. stb. Kivetik az a-t is a la határozott névelőből és személyes névmásból (l’Europe ’Európa’),Delatour 2005, 37. o. valamint az i-t a si kötőszóból, a hímnemű il ’ő’ és ils ’ők’ névmások előtt: s’il fait beau ’ha szép idő van’.Delatour 2005, 281. o. Nem sztenderd hangkivetés is van, pl. a tu személyes névmásból (t’as dit < tu as dit ’(te) mondtál’) vagy a qui vonatkozó névmásból: celui qu’a dit ça < celui qui a dit ça ’az, aki ezt mondta’.Kalmbach 2013, § 14.3.

A románban is van ilyen hangkivetés, mindig sztenderd, de ritkább és kevésbé rendszeres, mint a franciában. Kötelező egyes hangsúlytalan személyes és visszaható névmások esetében, de csak amikor az avea ’birtokolni’ segédigével találkoznak, pl. m-am străduit ’igyekeztem’ (< mă), s-au înțeles ’megértették egymást’ (< se). Nem kötelező azonban pl. a că kötőszó esetében. Gyors beszédben megvan (pl. A zis c-a terminat lucrarea ’Azt mondta, hogy befejezte a dolgozatot’), de tagoltabban nincs meg: A zis că a terminat...

Apokopé érintette szegmensek

Apokopé útján elhagyható egyetlen beszédhang, magán- vagy mássalhangzó, valamint szótagot vagy nem szótagot képező hangcsoport, de még egynél több szótag is.

Hangsúlytalan magánhangzó: (ic) singe (óangol) > (I) sing (mai angol) ’énekelek’; j’aime ’szeretek’ (< je); sant’Antonio ’Szent Antal’ (< santo);; m-am străduit ’igyekeztem’ < mă.

Mássalhangzó: kapál > kapa; nid [ni] ’fészek’; comb [kəʊm] ’fésű’.

Beszédhangok csoportja: hiszen > hisz (szótag része); métropolitain > métro ’metró’ (három szótag), ils/elles pensent [pɑ̃s] ’gondolkodnak’ (szótag részét képező rag); bontade > bontà ’jóság’ (egy szótag); Unde te duci? > Un’ te duci? ’Hová mész?’ (egy szótag).

Jegyzetek

Források

Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2023. június 7.) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.) Dömötör Adrienne. 14. fejezet – A nyelvújítás. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 271–282. o. (Hozzáférés: 2023. május 5.)