A Wikipédia vonatkozásában lásd a Stilisztikai útmutató című lapot! A stilisztika a nyelvtudomány egyik ága. A szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. A nyelv- és az irodalomtudomány köztes területén elhelyezkedő tudományág, amely a nyelvi kifejezőeszközök, kifejezésmódok több kommunikációs tényezőtől meghatározott sajátosságainak tanulmányozásával foglalkozik. Három fő területe: A nyelvi stilisztika (egy bizonyos nyelvet vizsgál) A leíró stilisztika (a nyelv kifejezőerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevőit vizsgálja) Az irodalmi stilisztika (egyes írók, művek, műfajok, korok stb. vizsgálata)
A stílus fogalma A stílus fogalma: kifejezési eljárások összessége, mindig választás és elrendezés eredménye. A jó stílus jellemzői: világos, tömör, erőteljes.
A stílus görög eredetű szó, jelentése: toll, jelentéstapadással kifejezésmód. A nyelvi stílus nyelvi kifejezésmódot jelent.
Stílushibák Igénytelenség: felületes mondatszerkesztés, pongyolaság Stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése (Pl. A márciusi ifjak végigslattyogtak a városon.) Stílustévesztés: beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnem (Pl. Évnyitón: „Srácok, ezt az évet klasszul végig kell tolnotok.”) Kifejezésbeli, szóhasználati hibák: túl sok idegen szó használata, közhelyek, képzavar, szleng
A stílusérték A stílusérték sajátos jelentéstöbblet. Alapja: denotáció (szó elsődleges jelentése) és konnotáció (másodlagos, vagy járulékos jelentés)
Fajtái: alkalmi állandósult
A stílusárnyalat A stílusárnyalat: a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a témához és a hallgatóhoz való viszonya. Fajtái: patetikus, ironikus, gúnyos, humoros, családias.
Stílusminősítés Stílusminősítés: állandósult stílusérték A stílusárnyalatok és a stílusminősítések kapcsolata A stílusminősítések fajtái pl. hivatalos, tréfás, bizalmas, pejoratív, argó stb. (személy – hivatalos, egyén – rosszalló, emberfia – régi irodalmi, ürge – argó, pára - népies, muki – tréfás, teremtés – bizalmas, halandó – választékos)
Az esztétikai minősítések Fogalma: az esztétikai tárgy hatására a befogadóban kialakuló ízlésítélet. Négy fő fajtája: patetikus (lelkesedés), objektív (semlegesség), negatív (túlzás, torzítás), kevert (humor, gúny, irónia, szarkazmus vagy malícia)
Fajtái: Egynemű Egynemű pozitív Szépség – zavartalan gyönyörködés Fenségesség – hódolat Magasztosság – csodálat Tetszetősség – enyhe lenézéssel való gyönyörködés Egynemű negatív Rútság – viszolygás Rettenetesség – iszony Alantasság – undor Közönségesség - önvád Kevert Kevert komoly Tragikum – katarzis Elégikusság – kontempláció Kevert komolytalan Komikum – lelepleződés Groteszk – vonzódásból viszolygás Abszurd – vonzódásból iszony Bizarr – iszonyból viszolygás
Stíluseszközök Két fő fajtájuk: nyelvi és nem nyelvi
Nyelvi stíluseszközök frazeológia szóképek alakzatok grammatikai elemek expresszivitás evokáció Nem nyelvi stíluseszközök nem verbális kommunikáció zeneiség a szöveg képe szövegformálás
Frazeológia Szókészlet: archaizmus, neologizmus, idegen szavak, hangalak és jelentés viszonya Szólások, közmondások
A szóképek (trópusok) Hasonlat és metafora Megszemélyesítés Szinesztézia Szimbólum: galamb, láng Allegória: egész gondolaton átfutó metafora, v megszemélyesítés Metonímia: érintkezésen alapul; ok-okozati (szeméből a bánat eredt), térbeni érintkezés (3-as asztal fizet), időbeli érintkezés (aratáshoz jövök) Szinekdoché: szám és személybeli (egyes számban kezd, többesben fejez be), faj-, nembeli (madár énekel)
Az alakzatok Ismétlés Ellentét (oximoron és paradoxon) Halmozás Fokozás Felcserélés Kihagyás, elhallgatás
Grammatikai elemek
Szófajok Ragozás Mondatformák Modalitás
Expresszivitás és evokáció Az expresszivitás (kifejező erő) fajtái: erősítés: nagyítás, túlzás, gyengítés: kicsinyítés, szépítés (eufémia) Az evokáció (felidéző erő) fajtái: reminiszcencia, allúzió
Zeneiség Hangszimbolika Magánhangzók és mássalhangzók aránya, minősége Hangutánzó, hangulatfestő szavak Ritmus és rím Paranyelvi elemek; hangsúly, hanglejtés
A szöveg képe A szöveg képe és a szövegformálás: kiemelés, illusztrációk, központozás, tagolás
Stílusrétegek Fogalma: a kommunikációs színtereknek és helyzeteknek megfelelő speciális kifejezésmódok
Fajtái: Írott nyelvi stílusok: Tudományos stílus Publicisztikai stílus Hivatalos stílus Szépirodalmi vagy művészi stílus Levélstílus
Beszélt nyelvi stílusok: Társalgási stílus Szónoki stílus Előadói stílus
Meghatározó elemeik: szókészlet, mondatszerkesztés, szövegszerkesztés, nem verbális eszközök, műfajok
A publicisztikai stílus jellemzői választékos szókészlet neologizmus, divatszók nyelvi panelek (sablonok) egyéni nyelvi lelemény kiemelés és illusztráció fontos ötvözi a stílusrétegeket
A hivatalos stílus jellemzői szakkifejezések terjengősség tárgyilagosság kötött forma kötött stílus
Hivatalos stílus: általában használt kisebb ügyiratok; nyugta, elismervény, kötelezvény. Belső ügyvitel iratai: feljegyzés (osztályközi levelezés), emlékeztető (tárgyjelentés, úti jelentés)
Egyéb szubjektív műfajok: üzleti levél, önéletrajz, kísérőlevél (konkrét személynek), motivációs levél.
A sajtóműfajok Tartalom és forma dialektikus viszonya. A befogadó nem tudja pontosan definiálni, megkülönböztetni, de vannak elvárásai adott műfajjal szemben
Két fő csoport: tájékoztató műfajok, véleményközlő műfajok
Tájékoztató műfajok Objektivitást követel (hivatalos árnyalat): hír, tudósítás, közlemény Szubjektivitást enged (hivatalos mellett lehet bizalmas, humoros vagy ironikus): riport, interjú, recenzió
A recenzióról: informál, tartalmaz alapvető bibliográfiai adatokat (szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó cég, oldalszám, kötet ár), rövid, tömör
Véleményközlő műfajok Alapvetően szubjektív műfajok. Témától függően a patetikus árnyalattól a gúnyosig mindent megenged.
Visszafogottabb műfajok Rokonságban vannak a tájékoztató műfajokkal: hírfej, kommentár, jegyzet. A humor válfajai: kroki, glossza, karcolat
Hangvételüket tekintve sokoldalú műfajok Vezércikk, kritika, esszé, nyílt levél, olvasói levél, útirajz.
A kritika A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. A szerkesztő és a kritikus értékítélete is szerepel benne. Hangvételét tekintve lehet magasztaló, humoros, ironikus, sőt gúnyos is. Fontos, hogy etikus maradjon! A jó kritika, kritikus – etikus és szórakoztató. Nem pusztán véleményez, hanem érvel is. Közérthető, nem személyeskedő, olvasmányos, szellemi élményt nyújt.
A nyílt levél Írója közéleti személy. Címzettje szintén közéleti személy, csoport vagy szervezet. Megszólítottja azonban nemcsak a címzett, Émile Zola, Dreyfus-per, „Vádolok!" („J’accuse!")
Az olvasói levél Szerzőjét nem kötelezi az újságírói etika. A szerkesztőt viszont minősítheti, milyen leveleket közöl, illetve hogyan reagál rájuk. Visszajelzés, mely adott lap hatását, sikerét jelzi. Más olvasókkal való kapcsolat eszköze is.
Források Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001. Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002. Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003. Jenei Teréz, Pethő József (szerkesztő): Stílus és jelentés Tanulmányok Krúdy stílusáról, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004. Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005. Szathmári István: A magyar stilisztika A kezdetektől a XX. század végéig, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005. Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006. Péter Mihály: Nyelv, stílus, költői beszéd Válogatott tanulmányok, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006. Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008. Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig Válogatott tanulmányok, cikkek, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010. Szathmári István: Stíluseszközök és alakzatok kislexikona, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010. Péter Mihály: A leplező nyelv Álcázás és ámítás a nyelv használatában, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2012.
Kategória:Magyar nyelv