Az A két gránátos című dalt Robert Schumann komponáltaOp. 49., 1840. 1840-ben Heinrich Heine versére., 1822. A vers két Oroszországból hazatérő gránátosról szól, akik útközben hallják meg, hogy Napóleon császár fogságba esett. A dal érdekessége az 56–57. ütemtől felhangzó Marseillaise.
A verset fél évvel később, még 1840-ben Richard Wagner is megzenésítette. Nem tudni, hogy a két zeneszerző már 1840-ben is ismerte-e egymást, de a Marseillaise Wagner feldolgozásában is szerepel.
A szöveget magyar nyelvre Lányi Viktor fordította.
Kotta és dallam
Két gránátos francia földre tart. Úgy megtörte őket a rabság. Amint elérik a német határt, ott szívüket búnak adják, mert szárnyall a vészhír, s a szívükbe csap, hogy Frankhon a romlásba dőlt már. Szétszórva, leverve a hősi csapat, rabláncon a császár, a császár. A két bajnok keserű könnyet ejt, a gyász a szívükön ült meg. Az egyik szól: „Úgy fáj itt benn. A régi seb újra lüktet.” A másik szól: „Ó jaj nekem! Jó lenne halni véled, de nőm van otthon, gyermekem, mi lesz, ha én nem élek?” „Mit bánom én, mi lesz velük, nem asszonyra s gyermekre vágyom. Lesznek koldusok, ha nincs kenyerük. A császár, a császár rabláncon! De kérlek, pajtás, tedd meg azt, ha kínom mostan öl meg, a testemet holtan itt ne hagyd, add vissza a francia földnek! Az érdemrendet mellemen, vérszín selyem szalagján, a puskám, az is ott legyen, és kösd övemre szablyám! Ott fekszem lent, meg sem mozdulok, mint néma őrszem a sírban, míg meg nem hallom, hogy puska ropog, és vad paripák zaja dobban. Ott vágtat a harcba a büszke hadúr, 𝄆 kard csattog, hányja a szikrát. 𝄇 Énrólam a sírnak a hantja lehull, föltámadok védni a császárt!”
Jegyzetek
Források
Die Grenadiere (szöveg a német Wikiforrásban)
Felvételek
Kategória:Komolyzenei dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok