A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, vagy pontos fordításban Párizsi Megállapodás (franciául: Accord de Paris) egy, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) tagjai által kötött megállapodás, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésével, a globális felmelegedéshez történő alkalmazkodással, valamint annak pénzügyi következményeivel foglalkozik a 2020-as évtől. A megállapodást 195 Részes Fél képviselői tárgyalták a 2015-ös ENSZ klímaváltozási konferencián, majd a konferencia december 12-én elfogadta azt. 2018. szeptemberéig 195 UNFCCC Részes Fél írta alá a megállapodást, melyek közül 185 lett tagja.
A Párizsi Megállapodásban minden Részes Fél maga határozza meg saját hozzájárulást annak érdekében, hogy enyhítse az éghajlatváltozás káros hatásait.Article 3, Paris Agreement (2015)
bélyegkép|250px|A párizsi éghajlatvédelmi megállapodás a 2015-ös ENSZ klímaváltozási konferencián (magyar felirattal)
Tartalom Célok A megállapodás legfőbb céljai a 2. cikkben vannak leírva.
Célja továbbá az országoknak, hogy elérjék a globális üveghatású gázok kibocsátásának csúcspontját, amilyen hamar csak lehetséges. (Vagyis a lehető legkevesebb üvegházhatású gázkibocsátást produkálják.) A megállapodás úgy lett jellemezve, mint egy ösztönzője és vezetője a fosszilis üzemanyagok kihasználásának.
A párizsi éghajlatvédelmi egyezmény a világ első átfogó éghajlati megállapodása.
Országonként meghatározott hozzájárulások bélyegkép|A világ szén-dioxid kibocsátása A hozzájárulásokat, amelyeket minden egyes országnak meg kellett tennie, hogy közösen elérjék a globális célt, nationally determined contributions-nak (NDCs), magyarul országonként meghatározott hozzájárulásoknak nevezik. A 3. cikk elvárja az államoktól, hogy legyenek "ambiciózusok", "idővel haladást tanúsítsanak", és ezzel "igyekezzenek az egyezmény célját elérni". A hozzájárulásokat ötévenként kell jelenteni, és regisztrálni az UNFCCC titkárságán.Article 4(9), Paris Agreement (2015) Minden későbbi célnak még ambiciózusabbnak kell lennie, mint az előzőnek, a haladás elvén.Articles 3, 9(3), Paris Agreement (2015) Az országok együttműködhetnek, és egyesíthetik az országonként meghatározott hozzájárulásaikat.
Az egyes országok által beállított NDC-szintek meghatározzák az adott ország céljait. Azonban a hozzájárulások nem kötik az országokat nemzetközi jogi szempontból. Nem lesz lehetőség kényszeríteni egy országot, hogy kitűzzön egy célt egy adott dátumra, és nem lesz végrehajtás, ha a kitűzött célt nem teljesíti. Csupán egy "name and shame" (magyarul: név és szégyen) rendszer lesz, vagy ahogy Pásztor János, az ENSZ főtitkár-helyettese fogalmazott: egy "name and encourage" (magyarul: név és ösztönzés) terv. Mivel a megállapodás alapján nem jár következménnyel, ha az országok nem teljesítik a hozzájárulásukat, a megegyezés ilyen szempontból gyenge. Több ország kilépése az egyezményből még több kormány visszalépését eredményezheti, a megállapodás pedig ez úton akár össze is omolhat.
Hatása a globális hőmérsékletre Az egyezményt tárgyalók szerint az NDC-k és a cél, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 °C alatt tartsuk, nem elegendőek, szerintük ehelyett egy 1,5 °C-os célt kéne meghatározni. Aggodalommal jegyezték meg, hogy a jövőbeli becsült összes üvegházhatású gáz-kibocsátás és az NDC-k ismeretében a kitűzött célt nem lehet tartani, ha a kibocsátás 2030-ra 55 gigatonnára növekszik, ahogy azt az előrejelzések mutatják. Állításuk szerint sokkal nagyobb kibocsátás-csökkentő erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a hőmérséklet-növekedést 2 °C alatt akarjuk tartani azáltal, hogy a kibocsátást 40 gigatonnára csökkentjük.
2016 első félévében az átlaghőmérsékletek 1,3 °C-kal voltak magasabbak az 1880-as átlagnál.
Amikor az egyezményt már elég ország írta alá ahhoz, hogy annak célját teljesíteni lehessen, 2016. október 5-én Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke úgy nyilatkozott, hogy ha sikerülne is elérnünk a kitűzött célokat, akkor is csak egy kis részét teljesítenénk annak, amit el akarunk érni. Állítása szerint ez az egyezmény segíteni fog késleltetni vagy megakadályozni a klímaváltozás legrosszabb következményeit, továbbá segíteni fog más nemzeteknek, hogy idővel lecsökkentsék a kibocsátásaikat, és a technológia fejlődésével egyre merészebb célokat tűzzenek ki maguk elé, mindezt egy erős, átlátható rendszerben, amely lehetőséget biztosít minden nemzetnek, hogy értékelje a többi nemzet előrehaladását.
Tagok és aláírók 2016 decembere óta 194 ország és az Európai Unió írta alá a megállapodást. 185 közülük ratifikálta vagy elfogadta, köztük Kína és India: két ország a négy legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó ország közül.