A Cornulaca monacantha a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó faj.
Ezt a növényfajt legelőször 1813-ban, Alire Raffeneau Delile francia botanikus írta le, illetve nevezte meg. Nemzetségének a típusfaja.
Előfordulása A Cornulaca monacantha előfordulási területe Észak-Afrika, Közel-Kelet, az Arab-félsziget és Közép-Ázsia, egészen a pakisztáni Beludzsisztánig.
Megjelenése Ez a növény szétszórtan és elágazóan nő; az elfásult szárai legfeljebb 60 centiméter magasra nőnek meg. A pikkelyszerű kékeszöld levelei eltakarják a szürke, drótszerű szárait. Minden levél végén egy tövis található. Mikor a növény elpusztul, a levelei sárgává vagy fehérré változnak. Augusztus és november között a levél tövében egy-egy narancssárgás-barna virág nyílik. A termés lapított toktermés, melyben a magok felállva ülnek. A növényt egy nagy, mélyre eresztett gyökér tartja.
Életmódja A sivatagok oázisainál és a tengerpartoktól valamivel beljebb él. Nem tűri a sót, viszont a homokban jól érzi magát. Az elterjedési területén a Zygophyllum albummal együtt alkotják a domináns növényzetet. Afrikában a Szahara déli részét határozzák meg jelenlétével.
A sivatag növényevő állatai táplálkoznak vele.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Cornulaca monacantha Delile The Plant List Dressler, S.; Schmidt, M. & Zizka, G. (2014). "Cornulaca monacantha". African plants – a Photo Guide. Frankfurt/Main: Forschungsinstitut Senckenberg. Raffeneau-Delile, A. 1813. Flore d'Ègypte. Explication des planches. In: Description de l'Égypte, ... Histoire Naturelle 2: 145–320. BHL reference page : 206, pl. 22 fig. 3. Steudel, E.G.v. 1840. Nomenclator Botanicus, seu, Synonymia plantarum universalis (enumerans ordine alphabetico nomina atque synonyma, tum generica tum specifica, et a Linnaeo et a recentioribus de re botanica scriptoribus plantis phanerogamis imposita) (ed.2). Stuttgartiae, Tubingae: J.G. Cottae. 1: 848. Bunge, A.v. 1862. Anabasearum revisio. Mémoires de l'Académie Impériale des Sciences de Saint Pétersbourg, 7. Sér. 4(11): 1–104. BHL reference page : 88. Botschantzev, V.P: 1969. A New Species of Cornulaca Del. (Chenopodiaceae) from Saudi Arabia. Kew Bulletin 23(3): 439–440. doi: 10.2307/4117181. Maire, R.C.J.E. 1943. Bulletin de la Société d'Histoire Naturelle de l'Afrique du Nord 34: 190. online Akhani, H., Edwards, G., Roalson, E.H. 2007. Diversification of the Old World Salsoleae s.l. (Chenopodiaceae): Molecular Phylogenetic Analysis of Nuclear and Chloroplast Data Sets and a Revised Classification. International Journal of Plant Sciences 168(6): 931–956. doi: 10.1086/518263 Full text PDF from ResearchGate reference page Hedge, I.C. 1997. Cornulaca monacantha. In: Hedge, I.C., Akhani, H., Freitag, H., Kothe-Heinrich, G., Podlech, D., Rilke, S. & Uotila, P. 1997. Chenopodiaceae. In: Rechinger, K.H. (ed.): Flora Iranica no. 172. Akad. Druck, Graz, .Reference page. : 352–353. Freitag, H., Hedge, I.C, Jafri, S.M.H, Kothe-Heinrich, G., Omer, S. & Uotila, P. 2001. Chenopodiaceae. In. Flora of Pakistan 204. eFloras 2008 reference page : Cornulaca monacantha. International Plant Names Index. 2015. Cornulaca monacantha. Published on the Internet. Accessed 18 December 2015.
Kategória:Disznóparéjfélék Kategória:Növényfajok Kategória:Afrika növényvilága Kategória:Ázsia növényvilága