Vincze Lajos (Nagyberezna, 1914. augusztus 5. – Budapest, 2002. október 25.) magyar festő, grafikus, illusztrátor.
Élete és munkássága Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, ahol 1935-ben érettségizett. A nyíregyházi Benczúr Körben kezdett el képzőművészettel foglalkozni. Mivel 1936-tól hivatásos katonaként teljesített szolgálatot, a Képzőművészeti Főiskolát csak esti tagozaton végezhette el (1946–1949), ahol a mestere Domanovszky Endre volt. 1946–1952 között a Magyar Néphadsereg kulturális intézményének vezetői tisztségét töltötte be, előbb századosi, majd alezredesi rangban. Itt többek között kezdeményezője volt a háborúban súlyosan megsérült Vígszínház a hadsereg támogatásával történő helyreállításának (ez azután 1961-ig a Magyar Néphadsereg Színházaként működött). 1952–1957 között a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. A forradalom leverése után az azt elítélő tiszti nyilatkozatot nem írta alá, és leszerelt. 1968-tól egészen 1989-ig a Magyar Hírlap illusztrátoraként tevékenykedett.
1951-ben lett a Művészeti Alap (MAOE) tagja. Aktívan vett részt a budapesti pedagógusok képzőművész stúdiójának és a vörösberényi pedagógus művésztelep munkájában, de a Fészek Művészklub programjainak szervezésében is szerepet vállalt. 1956-ban három hónapot töltött a Honvéd Együttessel Kínában (itt találta az Együttest az októberi forradalom is), de tanulmányúton vett részt Mongóliában, a Szovjetunióban, Olaszországban (1963), Albániában, Lengyelországban (1961, 1962), az NDK-ban (1963), Svédországban és Irakban is. Úti élményeit nemcsak megfesti, megrajzolja, hanem – többnyire feleségével, Udvary Gyöngyvérrel közösen – könyvekben, cikkekben is közreadja. Mintegy félszáz könyvet illusztrált, illetve látott el borítóval. Könyvművészeti tevékenységét többször kitüntették. Idős korában a grafika és festészet mellett faszobrászattal is foglalkozott.
Díjai, kitüntetései Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata Szocialista Kultúráért-díj Pro Urbe-díj 56-os Emlékérem
Egyéni kiállításai 1952 • MNH Színháza [Szlovák Györggyel], Budapest 1956 • Kínai útirajzok, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest 1957 • Kínai útirajzok, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Kínai útirajzok, Déri Múzeum, Debrecen 1958 • Kínai művészeti kiállítás, Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd 1963 • A Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Magyar Sajtó Háza, Budapest • Ságvári Endre Művelődési Ház, Szolnok 1965 • A lengyel tenger - magyar szemmel, Lengyel Kultúra Háza, Budapest (kat.) 1966 • Magyar Kulturális Intézet, Varsó (PL) 1967 • Lengyel tájak, Lengyel Kultúra Háza, Budapest • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bessenyei György Klubja, Nyíregyháza • Frankel L. Művelődési Ház, Budapest 1969 • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Nyíregyháza • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Báthori István Múzeum, Nyírbátor 1970 • Gdańsk • Gdynia • Wejherovó (PL) 1978 • Iraki tegnapok - iraki holnapok, Dorottya u. Galéria, Budapest • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Modern Múzeum, Bagdad 1984 • Lengyelek Magyarországon, Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest • Iraki lapok, Művelődési Központ, Érd 1985 • Városi Művelődési Központ [L. Deckert-Firlával], Esztergom 1987 • Művelődési Központ, Érd 1990 • Requiem, Székesfehérvár 1994 • Stefánia Galéria, Budapest 1996 • Megéltem 1941-1945-öt, Hadtörténeti Múzeum, Budapest.
Művei közgyűjteményekben Állami Múzeum, Peking Hadtörténeti Múzeum, Budapest Jósa András Múzeum, Nyíregyháza Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Modern Múzeum, Bagdad Nemzeti Múzeum, Tirana Nemzeti Múzeum, Varsó Ráday Múzeum, Kecskemét Sárospataki Modern Képtár, Sárospatak Tengerészeti Múzeum, Gdańsk UNICEF Gyűjtemény, Washington
Publikációi Útinapló a művész 1956-os több hónapos kínai útjáról Ivan Mestrovic. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1975. Iraki piramis. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1984. Emberek a grániton. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1991.
Jegyzetek
További információk Új Magyar Képzőművészet. III.1953, 86. Új Magyar Képzőművészet. IV. 1954m 132. GY. R.: Vincze Lajos. Műterem, 1958/4., 41. POGÁNY Ö. G.: Magyar festészet a XX. században. Budapest, 1959, 67. KATONA I.: Vincze Lajos kiállításán. Élet és Irodalom, 1963. június 8. ARTNER T.: (kat. bev.), Lengyel Kultúra Háza, 1965 TÓTH E.: Vincze Lajos grafikái Nyíregyházán. Művészet, 1967/5., 41. BALOGH I.: Vincze Lajos és művészete. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 101–103. BERECZ A.: Vincze Lajosnyíregyházi grafikai kiállításáról. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 104–105. SZÍJ R.: Vincze Lajos. Alföld, 1967/szeptember TÖLGYESI J.: Lengyel tájak. Művészet, 1967/9., 39. SZÍJ R.: Vincze Lajos grafikái. Művészet, 1971/1., 43. WAGNER I.: (kat. bev.), Nyíregyháza, 1978 SEREGÉLYI GY.: Festők, grafikusok adattára. Szeged, 1988, 665. Riport. Érdi Polgár, 1991/2. FITZ P. (szerk.): Kortárs magyar művészeti lexikon. III. Budapest, 2001, 900–901. SZABÓ Á. A. (szerk.): Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. II. Nyíregyháza, 2002, 645. DON P., LOVAS D., POGÁNY G. (szerk): Új magyar művésznévtár. II. Kecskemét, 2006, 485. WITTEK ZS. (szerk.): Jegyzett magyar kortárs festőművészek almanachja. I. Budapest, 2005, 319. Vincze Lajos életrajza a Kieselbach Galéria honlapján Matits Ferenc: Vincze Lajos (az artportal.hu-n)
Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:1914-ben született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek