A Vádi Natrún (arab: وادي النطرون) Egyiptom területén, Kairótól kb. 100 km-re északnyugatra és Alexandriától hasonló távra DNy-ra, a Nyugati-sivatagban fekvő aszóvölgy. A vádi 30-40 km hosszan, 8-10 km szélesen húzódik DK-ÉNy irányban. A völgy a nevét annak a számos tónak köszönheti, amely nyáron csaknem teljesen kiszárad, miközben a talajból só és nátron csapódik ki.Polyglott: Egyiptom, 1999
Az oázis több más sivatagi oázissal együtt 2003 óta a világörökség javaslati listáján szerepel.
Kolostorok A 4. századtól kezdve több tucat keresztény kolostor épült itt. Ezek legtöbbjét a 9. században meginduló, sorozatos támadások következtében elhagyták a szerzetesek.Marco Polo: Egyiptom, 2005 A keresztény irodalomban e terület Szkétiszként ismert (görög: Σκήτις, Σκέτη), egykori lakóinak vezetői pedig a sivatagi atyákként.
Ma négy itteni kolostor lakott: Deir El-Suryani (دير العذراء - السريان) - kopt ortodox szír kolostor; a 6. században alapították. Deir Baramos - Paromeosz (kopt: ⲡⲁⲣⲟⲙⲉⲟⲥ), vagy másképp Baramosz-kolostor (arab: البراموس); a 4. században alapították Deir Amba Bichoï (دير الأنبا بيشوي) - kopt ortodox kolostor; a 4. században alapították. A nevét Szt Paiszioszról (koptul Pisoi) kapta. Deir Abu Makar (دير الأنبا مقار) - Szent Makariosz kopt ortodox kolostor; a 4. században alapították. A nevét Egyiptomi Szent Makarioszról kapta.
Földrajz A Vádi Natrún tengerszint alatti völgyben fekszik.
Élővilág Mivel időszakos tavai a sivatag közepén vannak, így változatos élővilág alakult ki; a vándormadarak hosszú tavaszi és őszi útjuk során megpihennek itt. A tavak kiszáradó szélein kisebb-nagyobb csomókban előforduló növényzet is már messziről idevonzza a madarakat.
Egyiptomban csak itt és a Birket Qârûn-tó környékén (Fajjúm-oázis) látható az ún. krokodilmadár (Pluvianus aegyptius).
Találhatók még itt sivatagi süvöltők, kövi és széki pacsirták, továbbá a foltos pusztai tyúk, amely inkább hallható, mint látható. Viszonylag nagy méretük ellenére nehéz észrevenni őket, de repülés közben is messze hangzó énekükről lehet felismerni őket. A sivatagi holló éles károgásáról messziről felismerhető. A tavak menti bozótokban és a Nílus deltavidéki termőterületein él Afrika egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb madara, a szenegáli kakukk. Szeret vízközelben lenni; vöröses szárnyáról és hosszú farkáról lehet felismerni.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Források Panoráma: Egyiptom, 1979 Nina Nelson: Egyiptom, 1993
Kategória:Egyiptom földrajza Kategória:Egyiptom javasolt világörökségi helyszínei