A Hunyadi János utca, régi nevén Hunyad utca Miskolc egyik ősi utcája, a legkorábbi topográfiai pontok egyike, amely a Diósgyőrbe vezető országút kiinduló pontjának számított. Ennek végén – a város terjeszkedésétől függően történelmileg más-más ponton – helyezkedett el a város nyugati kapuja, a Győri kapu. Az utca a Városház tértől indul, nyugati folytatása a Tízeshonvéd utca. A Hunyadi (János) nevet a 19–20. század fordulója körül kapta.
A Hunyad utca neve valószínűleg a Honod személynévből ered. Az utca a Piac utca nyugati meghosszabbítása, ezen követhető nyomon a város mindenkori nyugati határának változása. Nyomvonalát a Szinva kanyargós malomárka határozta meg, így az utcafronti beépítés minden rendezettséget nélkülözött, és ez az utcán való közlekedést is megnehezítette. A városi vezetést az 1878-as árvíz következményei győzték meg a változtatás szükségességéről. Mivel az utca északi épületei egy vonalban helyezkedtek el, ehhez mérve alakították ki a déli oldalt. Megszabták az utca szélességét, az ettől való eltérést bontással, vagy a homlokzat átalakításával kellett megoldani. A malmokat felszámolták, a csatorna medrét pedig a telektulajdonosoknak kellett befedni. Az új utcarend ha nem is gyorsan, de következetesen megvalósult az 1930-as évekre.
A Hunyadi utca nevezetesebb épületei közé tartozik a Városháza új épülete, a Mikuleczky–Lévay-ház, Lévay József költő, illetve Szalay Lajos grafikus lakása, a Báji Patay-ház, amelyben ma kollégium működik, a Luther-ház és a belvárosi evangélikus templom, a Petró-ház, ami a Miskolci Galéria egyik kiállítóhelye. A déli oldalon a hatalmas Lichtenstein-palotát és a Zenepalotát kell kiemelni.
Története Miskolc úthálózatának a magva már a kora középkorban kialakult, és ez lényegesen nem is változott a következő évszázadokban sem. A város főutcájának számító Piac utca nyugati folytatása volt a Hunyad utca (később Nagy-Hunyad utca néven is), amit egy 1376-os oklevél említ, és mint ilyen, a legkorábbi helymegjelölési, topográfiai pontok egyikének számít. A Hunyad név – az erdélyi Hunyad földrajzi nevek analógiája alapján – személynévi (Honod) eredetű, de mindeddig nem került elő olyan forrás, ami egy egykori Hunyad korabeli jelenlétére utalna. Ezen az utcán haladt az országúti forgalom Diósgyőr irányába. A Szinván, a Hunyad utca akkori nyugati végén (a mai Bartók téren) működött egy malom (Bük- vagy Bükk-malom), amiről 1461-ből van írásos adat, de a 20. század végén végzett ásatási adatok is igazolják. Ennek közelében állt a Hunyad utcai kapu, amit nem sokkal később már Győri (Diósgyőri) kapu néven említettek. Ez az első, a Diósgyőr felé vezető úton elhelyezkedő kapu a mai Zenepalota mellett állt, így ez volt a Hunyad utca nyugati vége. A város területének növekedése miatt a kapu folyamatosan nyugatra helyeződött át. A 18. század elejére Miskolc beépített határa a mai Hunyadi és Kis-Hunyad utcák találkozásáig, a Tízeshonvéd utca elejéig tolódott ki. Ezt az állapotot rögzíti az 1702-es Kötelkönyv, a korabeli teleknyilvántartás. A város terjeszkedése természetesen nem állt meg, új építkezéseket engedélyeztek nyugat felé, sőt itt építették fel a város sörházát, ami később beépült a József laktanya, a mai Herman Ottó Gimnázium épülettömbjébe. A közelben, a Szinva-csatornán épült a Bük család másik malma (később a Borsy, a Dőry, majd a Takács család birtokolta). Az 1920–30-as években a Serház és a Takács-malom között húzódott a város határa, de ez már a Tízeshonvéd utca történetéhez kapcsolódik.
A Hunyad utca nyomvonalának alakulását jelentős részben a Szinva, illetve a Szinva malomcsatornájának futása határozta meg. A Szinva-csatorna a Szinva főmedrétől északra futott kanyargós mederben, és malmokat telepítettek rá. A Hunyad utca déli épületei ennek a kanyargásnak következtében (is) egyenlőtlen vonalban helyezkedtek el, az utcafronton két egymás mellé, egyenes vonalban épített ház nem volt, ráadásul a malomárok és a Szinva közötti területet is beépítették. A helyzetet tovább rontotta az 1878-as árvíz, ami után bűzös, mocsaras részek jöttek létre, és építészetileg is teljes káosz alakult ki. A város vezetését már régóta, ezt megelőzően is foglalkoztatta a helyzet, majd 1893-tól már kiemelten kezelte a Hunyad utca kiigazítását, a malmok megszüntetését és a malomárok betömését. Fölötte új utca nyitását is tervezték, de ez akkor nem valósult meg, a mai Szent István utca később jött létre. Az egyik helyi újság 1894-ben azt írta, hogy „a Nagy-Hunyad utczának első része a Városház-tértől egész az emberpiaczig [ma Bartók tér], a másik része pedig a sárga fürdőig [ma Hunyadi utca 21.] a malom nyitott árkának felhagyása után nemcsak rendetlen, de az alacsony, s nem egyenes vonalban épített házak miatt szemsértő és dísztelen is”. A dísztelenség volt a legkisebb gond, a nagyobbat a közlekedési nehézségek jelentették. A városi építési szakbizottság ezért javaslatot dolgozott ki, miszerint az utca 19 méter szélességű legyen, ennek érdekében egyes házakat lebontásra, másokat átalakításra javasolt. Az 1904-es tervet Adorján (Adler) Károly városi főmérnök és Szűcs Sándor városi mérnök írta alá, és Szentpáli István polgármester ellenjegyezte. A közgyűlés elfogadta a szabályozási tervet úgy, hogy annak betartása az új építkezésekre vonatkozott, a többi tulajdonosnak másfél évtizeden belül kellett a házuk homlokzatát az új nyomvonalon kialakítani, a Szinva-csatorna medrét pedig minden tulajdonosnak tégla boltívvel kellett befedni. Az utca északi vonalán a 2-4-6-8. számú épületek már léteztek, ezek megfeleltek az előírásoknak. Néhány később, a feltételeknek megfelelő ház felépítése után az 1930-as évekre alakult ki a Hunyadi utca mai utcaképe. A Hunyadi–Dayka Gábor–Kis-Hunyad utca által közrefogott, alakja után „vasaló tömb”-nek nevezett terület egységes, a hagyományokat megőrző, korszerű elvek szerinti megújítására (benne egy művészeti iskolával) az 1990-es évek végén konkrét terv született, de ez nem valósult meg.
1947-ben, amikor sor került a Nagy-Miskolc létrejötte után többszörösen előforduló utcanevek rendezésére, ez az utca tarthatta meg a Hunyadi János utca nevet. Diósgyőrben János utca, Hejőcsabán Áchim András utca lett az új név.Felvidéki Népszava, 1947. február 6.
Épületei A Hunyadi utcának csak az északi oldala van végig beépítve épületekkel, a déli oldalon a 21. szám után már csak parkosított részek vannak. Ennek a ma Dísz térnek (azelőtt Szökőkút tér, Szent István tér) nevezett, a Hunyadi, a Szent István és a Malomszög utca által közrefogott háromszög alakú területnek a neve korábban Vargaszög volt.
Északi oldal A Városháza új épülete (Hunyadi utca 2.) Miskolc 1870–71-ben épült Városházája a Városház tér 8. alatt áll. A feladatok és a funkciók bővülése miatt az eredeti épületet hamar kinőtték, és sorra elfoglalták a szomszédos 10. és a 12. számú épületeket is. A további terjeszkedés, illetve bővítés már a 20. század végén felmerült, és kézenfekvőnek tűnt a Hunyadi utca 2. szám alatti földszintes ház igénybevétele. A házban működött a 19. század második felében Rácz Ádám nyomdája, amit 1878-ban eladott Forster Rezsőnek. Forster az 1878-as árvíz után felújította a házat, és tovább működtette a nyomdáját benne. A nyomda 1949-ben, immár Borsodi Nyomda néven a Széchenyi utcára költözött, a házban pedig egy darabig cukrászda működött. A Városháza új épülete ennek a helyén épült meg 2010 és 2012 között, Viszlai József tervei alapján. Az épület kétemeletes, modern stílusú, párkánymagassága azonos a szomszédos épületével. A ház keleti felén szintenként három kereteletlen, egyenes záródású ablak van. A második emeleti ablakok felett helyezték el a „VÁROSHÁZA” feliratot. Az ablakoktól nyugatra van a monumentális, üvegből készült főbejárat, ami előtt az egyik oldalon hat, a másikon hét egyszerű tartóoszlop áll. Ezek felett egy kilátóterasz található. Az épületrész utolsó traktusa egyszerű négyzetes toronyszerű kiképzést kapott, tetején kilátótérrel.
Mikuleczky–Lévay-ház (Hunyadi utca 4.) A Hunyadi utca 4. számú telken valójában két ház áll, a bal oldali épület műemlék. Mindkettő egyemeletes, mindkettő 1+2+1 tengelyes elrendezésű, a jobb oldali díszesebb, a bal oldali régiesebb, a jobb oldali magasabb. Közös bejáratuk a bal oldali épületrészben van. Miskolc 1817-es térképén ezen a telken még három tulajdonos három háza állt. Az egyik Kun Jánosé volt, akinek jogi végzettségű fia, Kun Miklós 1841–44 között Miskolc főbírája volt, az 1848–49-es szabadságharc alatt a miskolci nemzetőrség hadnagyaként harcolt, Miskolc történetéről írott könyve fontos forrásanyag. Az ő Ilona lányát Mikuleczky István ügyvéd vette feleségül, és így ők lettek a ház tulajdonosai. Ebben a házban lakott 1849-ben, az orosz megszállás alatt Ivan Paszkevics, a cári csapatok vezére. A házat Mikuleczkyék 1882-ben, Kun János tervei alapján átépítették, majd 1895-ben újra átalakították. A szomszédos épületet valamelyik Mikuleczky utód építtette, és az 1895-ös építkezéskor építették össze a két házat, ismét Kun János tervei alapján. A jobb oldali házban élt 1944-ig Mikuleczky Gyula alispán. A bal oldali épületben lakott élete utolsó évtizedében Lévay József költő, akadémiai tag, megyei főjegyző, a jobb oldali házban pedig 1988-tól haláláig, 1995-ig Szalay Lajos grafikus élt feleségével. Mindkét 4-es számú ház homlokzatán márványtáblák emlékeztetnek híres lakóikra.
Báji Patay-ház (Hunyadi utca 6.) Műemlék. A ház egykor Báji Patay Gyuláné, született Szathmáry Király Anna tulajdona volt.Ezt azért fontos rögzíteni, mert gyakran – helytelenül – Báji–Patay-háznak nevezik az épületet. Korábban „Szathmáry Király-féle magna curia” néven hivatkoztak rá. A férj, Báji Patay Gyula korán elhunyt gazdag földbirtokos volt. Az eredetileg földszintes épület a 18. században épült, 1808 és 1811 között Szathmáry Király József átépíttette. Az 1878-as árvízben ez a ház is károkat szenvedett. Homlokzatát – az emeletráépítéssel együtt – 1922-ben fejezte be a mindszenti Klir Vencel építész. 1927-ben az itt működő városi zeneiskola átköltözött a közeli Zenepalotába. Az 1930-as évek végén a földszint négy tengelyében üzletek voltak. Zárt sorú,U alaprajzú, alápincézett, egyemeletes épület. Homlokzata klasszicista hatású, 1+3+1 axisú, a középrizalit fölött alacsony timpanonnal (benne egykor a Patay család nemesi címere volt látható). A homlokzat két szélén 1-1, illetve a középen elhelyezkedő, kőkeretes, kosáríves kapubejáró két oldalán 2-2 korinthoszi lizéna emelkedik a ház teljes magasságában. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, fölöttük timpanonos szemöldökpárkánnyal. A középrizalit ablakai köríves, a szélsők egyenes záródásúak. Az épületben 1948-tól középiskolai diákotthon működött, majd egy ideig a városi tanács egyik egysége kapott helyet benne. A 2000-es években a Szent Teréz Leánykollégium van benne, a Fráter György Katolikus Gimnázium diákjai használják.
Luther-ház (Hunyadi utca 8. és Hunyadi utca 10. B épület), Belvárosi evangélikus templom (Hunyadi utca 8.)