Bokros László (Monor, 1928. – Szigliget, 2017. május 30.) magyar festőművész, grafikus, szobrász.
Életpályája Kolozsváron és Pécsen nőtt fel, első tanára Martyn Ferenc volt. A Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak a tanárai. Főiskolai tanulmányait 1956-ban fejezte be. A következő évben a szolnoki művésztelepre költözött, ahol több mint harminc évig élt és alkotott (1957–1989). Felesége és alkotótársa Bokros Júlia keramikus, aki munkáin újra alkalmazta a Zsolnay-féle eozintechnikát.
Bokros korai alkotásain az alföldi iskola (pl. Etetés, Vízhordó, Bivalyos szekér, Útkaparó, Parasztudvar, Hátsó udvar), Szőnyi (pl. Halász, Tokjai Tisza-híd), illetve az impresszionisták (pl. Kerthelyiség, Namika, Tokaji Tisza-híd, Halász, Hálók a Zagyván) hatása tükröződik. A konstruktivizmushoz való közeledést mutatja pl. Szolnoki Tabán, a Tokaji Tisza-híd című munkája. Élete során több stíluskorszakon ment át. A szolnoki művésztelep hagyományainak mentén hamar alakulni kezdett saját stílusa, mellyel a szolnoki művésztelep hagyományosan realista, népies, világában új fejezet nyílt. Már korai, Szőnyi ihlette munkáin látszott, hogy a konkrét formától kezd konstruktivista módon elvonatkoztatni (pl. Hálók a Zagyván, Háló). Saját stílusa modern, de teljes egészében sosem absztrakt, mivel az akár absztraktnak is tekinthető formák - vagy legalábbis azok jelentős része - mindvégig megőrizték művein konkrét azonosíthatóságukat, ill. a realitáshoz való egyfajta kötődésüket (pl. horizont, nap, vízpart, növény, hal). Mindig a természeti élményből, a formák és a színek hatásából indult ki, ezeket absztrahálta, de olyan mértékben, hogy eredeti kontextusuk felismerhetősége a modern, már-már absztrakt formavilág elnyerése mellett is felismerhető, illetve legalábbis sejthető legyen.
Újra és újra visszatért munkáin az impresszionisták, illetve Szőnyi fénykezelésének hatása. Számos alkotása szorosan kötődik a szürrealizmushoz (elsősorban Max Ernsthez) is, ennek éppen azért alkotja érdekes alcsoportját, mert megtartott egyfajta kapcsolatot a kiindulást jelentő természetélménnyel, formai és színhatással. Míg pl. Ernst párhuzamként említhető munkái igazi szürrealista ábrázolások, Bokros megfelelő képei szürrealisztikusak ugyan, de a reálishoz való kötődés mezsgyéjének határain belül maradtak.
Bokros életében döntő változás történt 1989-ben. A hetvenes évektől működő ellenzéki Inconnu Csoport egyik alapítója volt fia, Bokros Péter. Bokros László és felesége ugyancsak támogatta az ellenzéki, avantgárd csoportot, melyre a rendszerváltás előtt nem sokkal durván lecsapott a rendőrség, ezért Bokroséknak szinte menekülniük kellett Szolnokról. Ekkor költöztek Szigligetre, ahol új otthont teremtettek maguknak. Itt új és fontos inspiráció érte Bokrost, ugyanis a Balaton fényei, a vízpart élővilága forma- és fényjelenségek iránti vonzódását és fogékonyságát új ihlettel töltötte meg: Vízparton-sorozat, Napút-sorozat, Kertben, Nemesgulács.
Önálló kiállításai Fényes Adolf Terem (1973, Budapest) Gyulai Képtár (1974) Nagykőrös (1974, feleségével közösen) Fényes Adolf Terem (1976, Budapest) Kecskemét (1978, feleségével közösen) Megyei Művelődési Központ (1981, Szolnok, feleségével közösen)
Részvétele csoportos kiállításokon (válogatás) III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs (1971) III. Praha Graphic (1971) miskolci grafikai biennálék, országos és megyei tárlatok (1971) Zománcművészeti Kiállítás, Kecskemét (1976) Nemzetközi Grafikai Kiállítás, Bilbao (1982) IV. Nemzetközi Metszet Triennálé, Giza, Egyiptom (2003)
Művei közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum, Szolnok Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Köztéren található művei Kerámia falikép (Szolnok, Óvoda) Sgraffito (Szolnok, Domus Áruház) Zománc falikép (Szolnok, Gyermekváros) Sgraffito (Szolnok, Volán Tröszt) Faliszőnyeg (Berekfürdő).
Jegyzetek
Források
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Monoriak