A Tatev-kolostor (örmény nyelven Տաթևի վանք, Tatevi vank) egy 9. században alapított kolostor Örményország délkeleti részén, a Szjunik tartománybeli Tatev falu közelében. Ugyancsak a faluhoz közel, azonban kicsit távolibb helyen egy másik, a 17. században épített kolostor, a Tatevi Anapat (vagy Tatevi Mec Anapat) áll. Mindkét épületkomplexum a Vorotán folyó ezeket környező vidékével együtt Örményország javasolt világörökségi helyszínei közé tartozik.http://whc.unesco.org/en/tentativelists/14
A Tatev-kolostor a Vorotán folyó szurdoka fölé emelkedő kis plató peremén, stratégiailag is előnyös helyen épült: innen jó rálátás nyílik a szurdokra, a peremet pedig meredek, sziklás, helyenként sűrű erdővel borított lejtők határolják. A középkorban a kolostor Örményország egyik legfontosabb szellemi központjának számított tudományos és politikai szempontból egyaránt: itt működött a tatevi egyetem, melynek hagyatékában gazdag kéziratanyag őrződött meg, és itt volt a Szjuniki Fejedelemség központja is. Grigor Tatevaci és utódai a kolostor falai között írtak tudományos értekezéseket és az akkori világ vezetőinek címzett leveleket, amik ugyanúgy a világ kulturális örökségének részét képezik, mint a kolostor építészeti műemlékei. A Tatev-kolostor fölöttébb önellátó volt: saját olajpréssel, malommal és hagyományos kenyérsütő kemencével (tonirral) rendelkezett. A kolostorban lakó papságnak, szerzetesek és diákok százainak minden élelmét helyben vagy a környező földeken állították elő és dolgozták fel, a többletet pedig eladták vagy elcserélték. A kolostor igen fejlett vízellátó és öntözőrendszerrel is rendelkezett: a hegyek friss forrásvize agyagcsöveken keresztül jutott le a komplexum épületeihez és a környező területekre, s ennek köszönhetően a Vorotán szurdokvölgyében gyümölcsösök és szőlőkertek létesültek, sokféle gyümölcsöt és zöldséget termesztettek, többek között olajbogyót is, ami szokatlan termény volt ezen a vidéken. Közel a mai Mec Anapat kolostorhoz, mélyen benn a szurdokban létezett egy borkészítő műhellyel rendelkező, remeték lakta kolostor, ami közigazgatásilag és gazdaságilag is Tatevhez tartozott. A falubeliek művelték a kerteket, működtették a malmokat és más termelési létesítményeket, terméseik bizonyos százalékát pedig a kolostornak adták.
Megközelítése 2010. október 16. óta működik a Tatev szárnyai nevű kabinos, drótkötélpályás felvonó, amely Halidzor település és a Tatev-kolostor között szállítja az utasokat. A felvonó 2010. október 23-án bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a leghosszabb, megállók nélküli, kétpályás függővasút.http://www.guinnessworldrecords.com/world-records/longest-non-stop-double-track-cable-car/
Elnevezése Tatev neve Eustachius nevéből származik, aki egyik tanítványaként elkísérte Júdás apostolt (Tádé apostol) Örményországba az 1. században.A megadott forrásban Szent Eustachius neve szerepel, habár más források alapján nem valószínű, hogy róla van szó. Szent Eustachius a története szerint Traianus császár uralma idején (98–117) tért meg, vagyis akkor, amikor Júdás apostol már nem élt, hiszen ő 80 körül mártírhalált halt. Szent Eustachius Rómában halt mártírhalált 118-ban Hadrianus császár ítéletét követően. Elképzelhető, hogy egy másik Eustachiusról van szó. Az is elképzelhető, hogy nem Júdás (Tádé) apostolról, hanem a bizonytalan születésű és halálú edesszai Tádéról (angol szócikke: :en:Thaddeus of Edessa) van szó.http://www.armenianheritage.org/en/monument/Tatev/133 (Original text edited and approved by the Mother See of Holy Echmiadzin.)
Története A 4. században egy kis templomot, a későbbi kolostorkomplexum első templomát emelték Eustachius maradványai fölé. A templom már az 5. században kedvelt zarándokhellyé vált. A krónikákban a következő információ a 8. századra vonatkozik: ekkor helyezték át a szjuniki püspökséget Tatevbe. 839-ben Dávid szjuniki püspök megvásárolta a kolostort és a szomszédos falvakat Szjunik hercegétől, Fülöptől. 844-ben Fülöp herceg Tatev falut odaadta a kolostornak és elrendelte a Világosító Szent Gergely-templom megépítését. Példáját követve akkor és a következő évszázadokban más hercegek is adtak adományt, illetve rendeltek templomépítést, aminek következtében a kolostor folyamatosan gyarapodott. Tatev adott helyet Babken keresztjének: ez egy ember nagyságú ezüstkereszt volt, amelybe különféle ereklyéket ágyaztak mint például a Szent Kereszt darabjait, Szűz Mária hajszálát, Keresztelő János, a vértanú Szent István, tizenegy apostol, Szent Hripszime és Világosító Szent Gergely ereklyéit.
A Péter–Pál-katedrálist 895–906 között építették, annak a Hovhannesznek a püspöksége idején, akinek paraszti nevelője megjósolta, hogy szjuniki püspökként beleegyezését adja a katedrális megépítésébe és a kolostor fejlesztésébe. A 10. század végére a kolostorban lakók (a papság és a diákok) száma elérte az 1000 főt. 1087-ben a Szűz Mária-templomot szentelték fel, s ezt követően beköszöntött a kolostor aranykora: kéziratos könyvtára volt, tíz tartományban 264 adófizető falu tartozott a kolostorhoz. Az aranykor vége az 1170-es szeldzsuk hódítással befejeződött; s habár a szeldzsuk fenyegetettség okán még egy évvel korábban, 1169-ben a kolostori könyvtárat Baghaberdbe, az akkori Örményország legerősebb erődjébe menekítették, a könyvtár megmentésének terve mégis meghiúsult, ugyanis az erőd egészét a könyvtárral együtt porig égették a szeldzsukok, akik a kolostort és a püspökséget is kifosztották. Tatev a 12. század végére, a 13. század elejére épült fel a pusztulásból a Zakarian és az Orbelian család vezetése idején, s újonnan alapított egyetemének is köszönhetően a környék szellemi központjává vált. Különösen Sztepanosz Orbelian metropolita püspök támogatásának idején végezték el a főbb rekonstrukciós munkálatokat a kolostoron, ekkor, 1295-ben építették újjá a Világosító Szent Gergely-templomot is. Ő rendelte el annak a két nagy méretű harangnak az öntését, amelyek még most is megvannak. A 14. században Hovan Vorotneci harangtornyot építtetett a templom gavitjára; ebben az időben Tatevhez 678 falu tartozott, számos kolostor állt vezetése alatt és egész Örményország tudományos, kulturális és vallási központja volt. A 14. század végén azonban a Timuridák kifosztották és felégették a kolostort.
Az egyetem 14. századbeli megnyitásával Tatev fontos tudományos és kulturális változáson ment keresztül. Az egyetemet Hovan Vorotneci alapította 1390-ben, és később, Grigor Tatevaci vezetése alatt élte virágkorát. A tatevi egyetem korának kimagaslóan fejlett tudományos intézménye volt, három különböző iskolából állt, s mindhárom olyan fakultásokra oszlott mint a teológia, a filozófia, az építészet, a csillagászat, a kéziratkészítés és a miniatúrafestészet. Az egyetem végét jelentette 1435-ben, amikor Sáhruh (vagy Sáh-Ruh), Timur Lenk fia és utóda elfoglalta a vidéket; a megmaradt szerzetesek északra települtek, s a szanahini kolostorban szervezték újjá közösségüket.
Habár a következő évszázadok során Tatev több vallási megújulási időszakon és újjáépítésen is keresztülment, középkorban elért nimbusza sosem tért vissza. 1787-ben építették meg a Grigor Tatevaci-mauzóleumot, egy 16 tantermes iskolát és meghosszabbították a keleti falat. 1830-ra a kolostornak két püspöke, 10 professzora (vardapet), 62 papja és két diakónusa volt, akik az egyházmegyéhez tartozó 70 falut felügyelték, de a 19. század végére már csak kevesebb mint feleannyi falut ellenőriztek, s egyre nehezebb volt adót szedni. 1920-21-ben Garegin Nzsde (Garegin Ter-Harutyunjan) csapatparancsnok Tatevben állomásozott azon célból, hogy Szjunikot megvédje mind a török, mind a bolsevik haderőktől. 1922-ben visszaállították a püspökséget Tatevben, a szovjetek azonban hamarosan bezárták. 1931-ben egy földrengés súlyosan megrongálta a kolostort: többek között romba dőlt a harangláb és összeomlott a Péter–Pál-templom kupolája is. A helyreállítási munkálatok a Szovjetunió fennállásának késői időszakában indultak meg, de azok részlegesek és rossz minőségűek voltak, s nem csak történelmi és építészeti pontatlanságokat, hanem folyamatos vízkárokat eredményeztek. Az 1990-es évek óta folyamatos felújítás alatt áll az épületkomplexum. Manapság a kolostor végleges helyreállítását, illetve a kolostori élet újjáteremtését tűzte ki legfőbb céljául az úgynevezett Tatev Revival Project, s ezzel folytatja azt a több évszázados hagyományt, ami Örményország Tatevben található kulturális örökségének védelmét, megőrzését és fejlesztését jelenti.
A kolostorkomplexum építményei
Védőfalak Habár a mostani védőfalak a 9. századiak felújításakor épültek meg a 18–20. században, jelenleg is követik az eredeti falak lefutását és őrzik alapszerkezetüket. A falba épült kerek torony ablakul szolgáló keskeny réseit kívülről kiálló kövek fedik. Ezek a rések belső helyiségbe nyílnak, s azért kővel fedettek, hogy az őrszemek úgy nézhessenek le az érkező idegenekre, hogy azok ne láthassák viszont őket, illetve hogy az ellenség nyilai ne tudják megsebesíteni őket. Ahogyan abban az időben más erődítményeknél, úgy itt is a falakat beléjük épített helyiségekkel (például irodákkal, szobákkal, cellákkal) erősítették meg, amik egy sor további támpillért, támfalat adtak a falrendszerhez a belső oldalról. A védőfalak nem olyan magasak mint egykor (helyenként a 20 métert is elérték), és hiányoznak azon szakaszai is, amelyek keleti irányban a kanyon pereme felé húzódtak. A régi, északi kaput befalazták, a védőfal részévé tették; a kapu boltozata azonban még most is látható a fal külső oldalán, míg a belső oldalon egy forrás működik a helyén. A keleti toronyhoz illeszkedő keleti kapu felett épült a Szűz Mária-templom.http://www.armenianheritage.org/en/monument/Tatev/134 (Original text edited and approved by the Mother See of Holy Echmiadzin.)
A védőfalakba épített helyiségek közé tartozik az északnyugati fal mentén elhelyezkedő másolóműhely (manuszkriptórium) és könyvtár (mate-nadaran) – ezek manapság a templomi ásatások során talált tárgyak (mint például egy 14. századi harang) kiállító tereként, múzeumaként működnek –, továbbá a zarándokszállás. Az északi fal mentén épült az istálló, amin második emeletként egykor az egyetem diákjainak kollégiuma foglalt helyet. A délnyugati fal mentén szerzetesi lakások és szolgálati helyiségek találhatók.
Péter–Pál-templom