thumb|250px|right|Az első Zorkij modell 50 mm-es Indusztar–22-es objektívvel A Zorkij (cirill betűkkel: Зоркий) szovjet fényképezőgép-márka, illetve gépcsalád, melyet a Krasznogorszki Mechanikai Üzem (KMZ) gyártott 1948–1988 között. A 135-ös formátumú fényképezőgépek legfőbb jellemzője a redőnyzár és távmérő alkalmazása volt. A Zorkij név a KMZ második világháború alatt használt távirati címéből ered. Külföldön latin betűs átírással Zorki márkanéven forgalmazták.
Története Az 1942-ben létrehozott Krasznogorszki Mechanikai Üzem a második világháború alatt kizárólag hadiipari termékeket gyártott. Fő gyártmányai az optikai távmérők, harckocsikban használt figyelőműszerek, célzóberendezések voltak. A háború után a vállalatnál a polgári termékek gyártása is elkezdődött. A fényképezőgépek gyártásának alapja a Németországból a Szovjetunióba szállított szerszámgépek, technológiai leírások, valamint német szakemberek voltak. Az üzem emellett megkapta a harkivi FED üzemben 1934 óta a német Leica II másolataként gyártott FED fényképezőgépek gyártási dokumentációját is. Ezt a modellt kezdte el gyártani a Krasznogorszki Mechanikai Üzem 1948-ban. Az első modelljét a KMZ kezdetben még FED típusjellel gyártotta, bár a gépen már a KMZ emblémája szerepelt. Hamarosan bevezették a Zorkij márkanevet, a fényképezőgép pedig a FED 1948 Zorkij nevet kapta, majd 1950-től a Zorkij típusnevet használták. A gyár a Zorkij nevet a később modelljeihez is megtartotta, egy kivételével valamennyi távmérős gépéhez a KMZ ezt a nevet használta. A Zorkij alumínium vázát 1952-ig – a FED-hez hasonlóan – préseléssel állították elő, majd áttértek a precíziós öntésre. Az első Zorkij modell sorozatgyártásával 1956-ban álltak le. Összesen 835 502 darabot állítottak elő belőle. thumb|250px|right|A Zorkij család legnépszerűbb tagja, a Zorkij–4-es modell 1951–1956 között gyártották a Zorkij–3-as modellt, amely a korai Zorkij modellen alapult, de az 1950-ben megjelent német Leica III konstrukciós megoldásait is figyelembe vették. Továbbfejlesztett változata az 1954–1956 között gyártott Zorkij–3M volt, illetve ennek vakuszinkronnal ellátott változata, az 1955–1956 között gyártott Zorkij–3SZ volt.
1954-ben jelent meg az első Zorkij modellen alapuló Zorkij–2, amelyet önkioldóval láttak el. Egy évvel később, 1955-ben vezették be a vakuszinkronnal ellátott Zorkij–SZ modellt, majd 1956-ban jelent meg az önkioldóval és vakuszinkronnal is rendelkező Zorkij–2SZ.
A Zorkij–3SZ továbbfejlesztett változata volt a Zorkij–4, amely a Zorkij gépcsalád legnagyobb példányszámú és legsikeresebb modelljének tekinthető. Manuális önkioldóval látták el. Jupiter–8 és Indusztar–50-es objektívvel is forgalmazták. 1956–1973 között gyártották és 1 715 677 darab készült belőle. Ez volt az első olyan Zorkij modell, melyet nagy mennyiségben exportáltak, többek között Nyugat-Európába is. Zorkij Mir néven olcsóbb változatát is gyártották 1959–1961 között.
Az első Zorkij modellek utódaként készült az alacsonyabb árfekvésű Zorkij–5-ös gép. Ez a keresőt leszámítva szerkezetileg alapvetően megegyezett a Zenyit–3-as tükörreflexes géppel. A Zorkij–5-t rövid ideig, 1958–1959 között gyártották. A Zorkij–5-t követte a szintén olcsóbb gépnek szánt Zorkij–6 1959-től. A Zorkij–6-nak és a Zorkij–5-nek a váz felső burkolata megegyezett, így a két gép külsőre ugyanúgy nézett ki, de a Zorkij–6 több funkcióval volt ellátva. Ez a gép szerkezetileg a Zenyit–3M-hez állt közel. A Zorkij–6-t 1966-ig gyártották. A Zorkij–6 volt a külön keresővel és hagyományos optikai távmérővel ellátott, még a FED, illetve a Leica II alapjain készült gépcsalás utolsó tagja. thumb|250px|right|A Zorkij–10 (balra) és a Zorkij–11 fényképezőgép 1960-ban jelent meg a népszerű Zorkij–4 felváltására tervezett Drug fényképezőgép, amely Zorkij–7 jelzéssel is ismert. Modernebb megjelenést kapott és szerkezetileg is modernizálták. Ergonómiailag azonban kedvezőtlenebb volt a Zorkij–4-nél és az ára is magasabb volt. Emiatt mindössze két évig, 1962-ig gyártották. Az utódjának szánt Drug–2 pedig sorozatgyártásba sem került.
1964-ben egy teljesen új konstrukcióval jelent meg a KMZ. A Zorkij–10 és Zorkij–11 automata fényképezőgép volt, nem cserélhető objektívvel és központi zárral. A két modell a Ricoh Auto 35 és Ricoh Auto35V utánzatának tekinthető. A fő különbség a két Zorkij modell között, hogy a Zorkij–10-es távmérős, míg a Zorkij–11-es távmérő nélküli, skálás élességállítással rendelkező fényképezőgép. Az automata üzemmódot szelén alapú fénymérő biztosította. A Zorkij–10-est 1977-ig, a Zorkij–11-est 1967-ig gyártották.
A Zorkij–10 alapjain, annak alkatrészeit felhasználva készült a gépcsalád utolsó tagja, a Zorkij–12-es. Ez hagyományos 35 mm-es filmre fényképező ún. feles képméretű (18×24 mm) automata gép volt manuális élességállítással. A fényképezőgéphez az Agfa által kifejlesztett Rapid gyorstöltő filmkazettás rendszert használták. Csak rövid ideig, 1967–1968 között gyártották.
Zorkij modellek Zorkij (1948–1956) Zorkij–3 (1951–1954) Zorkij–2 (1954–1956) Zorkij–3M (1954) Zorkij–SZ (1955–1958) Zorkij–2SZ (1955–1960) Zorkij–3SZ (1955–1956) Zorkij–4 (1956–1973) Zorkij–5 (1958–1959) Zorkij Mir (1959–1961) Zorkij–6 (1959–1966) Drug (Zorkij–7) (1960–1962) Zorkij–10 (1964–1967) Zorkij–11 (1964–1967) Zorkij–12 (1967–1968) Zorkij–4K (1973–1980)
Jegyzetek
Források http://www.zenitcamera.com/archive/zorki/index.html Russian and Soviet Cameras (1840–1991) – Catalogue, Iszukussztvo, Rosztov-na-Donu, 1993, Zorki, SovietCAMS.com
További információk
Kategória:Szovjet fényképezőgépek