Az Orion osztály a Royal Navy négy egységből – HMS Orion, HMS Thunderer, HMS Monarch, HMS Conqueror – álló csatahajótípusa volt, melyek közvetlen elődeiknél nagyobb méretűek, 10 darab 343 mm-es L/45 ágyúból álló főfegyverzettel és erősebb páncélzattal rendelkeztek, ezért az első szuper-dreadnought csatahajóknak tekintették őket.Gibbons, Tony (szerk.): Hajók enciklopédiája 303. o. Alexandra Kiadó Pécs
Az Orion osztály története Az első világháborút megelőzően a tengereket évszázadok óta uraló Nagy-Britannia és a Német Császárság haditengerészetei, a Royal Navy és a Kaiserliche Marine között óriási flottaépítési verseny bontakozott ki. A britek 1905-ben vízre bocsátották a forradalmi HMS Dreadnought-ot, a világ első csatahajóját, melynek tűzereje az addigi fő hadihajótípusnak tekintett sorhajók (más terminológia szerint pre-dreadnought csatahajók) közül még a legjobbakét is két és félszeresen felülmúlta, ráadásul sokkal erősebb páncélzattal rendelkezett, s gyorsabb is volt azoknál. Egy csapásra reménytelenül elavulttá tette az összes létező nehéz hadihajót. A Dreadnoughtot megrendelő John Arbuthnot Fisher (1841-1920) admirális szándékával ellentétben azonban az új egység nemhogy véget vetett volna a haditengerészeti fegyverkezési versenynek, hanem valamennyi nagyhatalmat lázas drednought csatahajó építésre ösztönzött.Sweetman, Jack: Admirálisok (Ford: Félix Pál) A nagy csatahajók forradalma c. fejezet: 205-223. o., Zríniy Katonai Kiadó 1999 Keegan, John: A tengeri hadviselés története, 99-121. o., Corvina Kiadó 1998
Az egységek az 1909-1910-es flottafejlesztési program részét képezték. Ez a terv eredetileg két csatahajó (Colossus osztály: HMS Colossus, HMS Hercules)) és egy csatacirkáló (HMS Indefatigable) megépítésével számolt., 1909 áprilisában azonban bővítették egy harmadik csatahajóval, ez lett az HMS Orion, mely a korábbiak 305 mm-es főfegyverzete helyett már új típusú, jóval erősebb 343 mm-es ágyúkat kapott. A német dreadnought építés üteme miatt pánikhangulatba került, és erélyes válaszlépéseket követelő brit közvélemény nyomására, melyet a korabeli hazafias szellemű szlogen is kifejezett "we want eight, and we won't wait", 1909 augusztusában három újabb, ilyen típusú csatahajó (HMS Thunderer, HMS Monarch, HMS Conqueror) és egy második csatacirkáló (HMS New Zealand), összesen nyolc nehéz hadihajó megrendelése mellett döntött a parlament. Eredetileg a későbbi HMS Monarch az HMS King George V nevet kapta volna, de végül a Monarch ("Uralkodó") elnevezés mellett döntöttek, a regnáló V. György király nevét pedig a következő csatahajóosztály első tagja örökölte.
Egység: Hajógyár: Építés kezdete: Vízre bocsátás: Szolgálatba állítás: Leselejtezés:http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_orion.htm Építési költségBurt, R. A.: British Battleships of World War One. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1986) . (font sterling) Építési költségParkes, Oscar: British Battleships, Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1990) . (font sterling) HMS Orion HM Dockyard, Portsmouth 1909.11.29. 1910.08.20 1912.01.02. 1922. december £ 1 855 917 £ 1 918 773 HMS Thunderer Thames Ironworks, Leamouth 1910.04.13. 1911.02.01. 1912.06.15. 1926. december £ 1 892 823 £ 1 885 145 HMS Monarch Armstrong Whitworth, Elswick 1910.04.01. 1911.03.30. 1912.04.27. 1925. január £ 1 888 736 £ 1 886 912 HMS Conqueror William Beardmore, Dalmuir 1910.04.05. 1911.05.01. 1912.12.01. 1922. december £ 1 891 164 £ 1 860 648
Jellemzők
Az Orion osztály igen komoly előrelépést jelentett a korábbi brit csatahajótípusokhoz képest. A legfontosabb különbség a főfegyverzet kaliberében, és a lövegtornyok elhelyezésében állt. A világ és egyszersmind a Royal Navy első csatahajója, az HMS Dreadnought és közvetlen utódai 10 db 305 mm-es ágyúval voltak felszerelve öt, egyenként kétlöveges páncéltoronyba építve. Maguknak a lövegtornyoknak az elhelyezése távolról sem volt kedvező. Az első hét csatahajó, az HMS Dreadnought, a három Bellerophon-osztályú egység (HMS Bellerophon, HMS Superb, HMS Tremeraire) és a három St. Vincent-osztályú hajó (HMS St. Vincent, HMS Collingwood, HMS Vanguard) esetében három lövegtorony került a hajó középvonalára, egy a parancsnoki torony elé, kettő hátra, a kémények mögé, még egy-egy torony az elülső felépítmények két oldalán nyert elhelyezést. Ennek következtében előre, és hátra egyaránt 6-6, még a hajó két oldalára 8-8 db 305 mm-es ágyú tudott tüzelni. A csatahajók taktikai formációjában, a csatasorban, ütközet során a tűzerő koncentrálásának leghatékonyabb módja, ha az egyes egységek teljes oldalsortüzeket adnak le az ellenségre. Az első brit dreadnoughtok esetében azonban a fő tüzérségnek csak a 80%-a vehetett részt egy ilyen oldalsortűzben a kedvezőtlenül, a felépítmény két oldalán, a hajótest peremén beépített két lövegtorony miatt. Ez jelentősen csökkentette a hajók maximális tűzerejét. Áthidaló megoldásként a következő három csatahajó (HMS Neptune, és a Colossus-osztály: HMS Colossus, HMS Hercules) és az első hat csatacirkáló (Invincible-osztály: HMS Invincible, HMS Inflexible, HMS Indomitable, Indefatigable-osztály: HMS Indefatigable, HMS New Zealand, HMS Australia) esetében bevezetésre került az átlós toronyelrendezés. Ennél a két oldalsó, a brit terminológiában „P” és „Q” jelű lövegtornyok egymáshoz képest lépcsőzetesen elcsúsztatták jobbra és balra, így átlós elhelyezésben kerültek beépítésre, és a hajó fedélzetén keresztül, korlátozottan a másik oldal irányába is tüzelhettek. Az ideális megoldást végül az amerikaiak találták meg a South Carolina osztály (USS South Carolina, USS Michigan) dreadnoughtoknál bevezetett, minden fő lövegtorony számára a lehetséges maximális kilövést biztosító szupertüzelő elrendezéssel. Az amerikai típusnál mind a négy páncéltorony a hajótest hossztengelyében került beépítésre, kettő elől, kettő hátul, lépcsőzetesen, egymás fölött. A britek az Orion-osztállyal másolták a példát, annyi módosítással, hogy egy ötödik torony a hajótest közepén, a kémények mögött kapott helyet.Gibbons, Tony (szerk.): Hajók enciklopédiája 303-304. o. Alexandra Kiadó Pécs
Dizájn Az Orion-osztály nagyobb mérete, erősebb, így nehezebb páncélzata és fegyverzete, a lövegtornyok kedvezőbb elhelyezése teljesen új dizájnt követelt a korábbi, 305 mm-es lövegekhez tervezett brit csatahajókhoz képest. Megtartották az árbóckosárba épített tűzvezető központot magában foglaló előárbóc kedvezőtlen elhelyezkedését a két kémény között. Így azonban az első kürtő füstje gyakran zavarta a tűzvezető állás optikai távmérőinek hatékony munkáját, viszont a csónakdaru és az árbócrúd egybeépíthetővé vált ezáltal. Némi időbe tellett, még a döntéshozók megállapították, a tűzvezetés hatékonysága prioritást kell élvezzen a csónakok kezelésével szemben. Ezt a fogyatékosságot a következő, King George V osztályú (HMS King George V, HMS Centurion, HMS Ajax, HMS Audacious) csatahajóknál küszöbölték ki. Ezek az egységek végül kedvezőbb kémény és árbócelrendezéssel épültek, esetükben az árbóc a két kémény elé került, így a füst már nem zavarta a tűzvezető központ működését.http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_orion.htm
Hajótest Az Orion-osztály egységei 177.1 m hosszúak, maximum 27 m szélesek voltak, legnagyobb merülésük 9.7 m. Sztenderd vízkiszorításuk 22 200 t, maximális vízkiszorításuk pedig 25 870 t. Legénységük békeidőben 738 fő, háború idején ez jelentősen nőtt, 1917-ben például 1107 tengerészt számlált.
Hajtómű A típus megtartotta a Colosssus-osztály gépházelrendezését. Az egységek Parsons gőzturbinákkal épültek, ezek négy hajócsavart hajtottak, a gőzt 18 Babcock & Wilcox kazán szolgáltatta három hajó esetén, még az HMS Monarch 18 Yarrow kazánt használt. A hajtómű teljesítménye 27 000 lóerő, a maximális sebesség 21 csomó (39 km/h). Az üzemanyag 3300 t szén és 813 tonna olaj, amellyel a szénhez fecskendeztek a fűtőérték növelése érdekében. A hatótávolság 6 730 tengeri mérföld (12 460 km) 10 csomós cirkálósebességgel.
Fő fegyverzet
Az Orion-osztály fő fegyverzetét 10 darab BL 13.5 hüvelykes Mark V (L) ágyú képezte. A 343 mm-es L/45 kaliberhosszúságú ágyúk lőtávolsága 2286 méterrel múlta felül a korábbi, 305 mm-es Mark XI L/50 típusét. A csatahajók 10 db 343 mm-es ágyúja öt kétlöveges, 610 tonnás Mark II típusú páncéltoronyban került beépítésre, maximális tüzelési szektort biztosító, szupertüzelő elrendezéssel a hajótest hossztengelyében. A tornyokat az orrtól a tat felé haladva „A”, „B”, „Q”, „X” és „Y” betűkkel jelölték. Az ágyú tömege 76.102 tonna, maximális lőtávolsága 21 785 méter, a maximális csőemelkedés +20°, a lövedék tömege 566.99 kg (páncéltörő – APC), vagy szintén 566.99 kg (repeszrombóló – HE), a torkolati sebesség 760 m/s. A tűzgyorsaság 2 lövés/perc, lőszerkiszabat 80-100 lövedék/cső. A Royal Navy a 343 mm-es L/45 ágyú három változatát rendszeresítette. Az Orion osztály és a Lion-osztályú csatacirkálók (HMS Lion, HMS Princess Royal) a löveg 566.99 kg tömegű lövedéket tüzelő Mark V (L) – light – könnyű, még a King George V (HMS King George V, HMS Centurion, HMS Audacious, HMS Ajax), és Iron Duke osztályú (HMS Iron Duke, HMS Marlborough, HMS Benbow, HMS Emperor of India) csatahajók , valamint az HMS Queen Mary és HMS Tiger csatacirkálók a 635.03 kg tömegű lövedékkel ellátott Mark V (H) – heavy – változatával lettel felszerelve. Az eredetileg Törökország számára Nagy-Britanniában épülő, de a britek által lefoglalt és HMS Erin néven szolgálatba állított Reşadiye csatahajó a Mark V (H)-hoz hasonló, 10 db 343 mm-es Mark VI ágyúval épült.http://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_135-45_mk5.phphttp://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_135-45_mk6.php
Az Orion osztály fő fegyverzete 1. Lövegtorony típusa: Mk II 13. Ágyú tervezésének éve: 1909 2. Lövegtorony tömege: 610 t 14. Ágyú szolgálatba állítása: 1912 3. Lövegtorony homlokpáncélzata: 279 mm 15. Ágyú űrmérete: 343 mm 4. Lövegtorony oldalpáncélzata: 203 mm 16. Ágyú kaliberhossza: L/45 5. Lövegtorony tetőpáncélzata: 102 – 76 mm 17. Ágyú tömege: 76.102 t 6. Lövegtorony barbetta-páncélzata: 254 – 178 – 76 mm 18. Ágyú teljes hossza: 15.9 m 7. Magassági szög: (–3°)~(+20°) 19. Ágyúcső huzagolásának hossza: 12.943 m 8. Csőemelkedés sebessége: 3°/s 20. Ágyú tűzgyorsasága: 1.5 – 2 lövés / perc 9. Oldalszög: "A", "B", "X", "Y" lövegtorony: (+150°)~(–150°), "Q" lövegtotony: mindkét oldalra (+30°)~(+150°) 21. Lövedék tömege: Páncéltörő: APC Mark IIa – 574.5 kg, APC Mark IVa (Greenboy)- 570.2 kg, APC 8/12crh – 566.99 kg, CPC – 566.99 kg Repeszromboló: HE – 566.99 kg, Shrapnel – 566.99 kg 10. Lövegtorony forgási sebessége: n.a. 22. Lövedék kezdősebessége: 787 m/s 11. Töltési szög: +3° 23. Ágyúcső élettartama: 450 lövés 12. Ágyú típusa: 13.5"/45 (343 mm) Mark V(L) 24. Lőszerkiszabat / cső: 80 db
Másodlagos fegyverzet
Az Orion osztály másodlagos fegyverzete 16 darab 102 mm-es L/50 BL Mk VII típusú ágyúból állt (hivatalos neve: BL 4-inch gun Mk VII). A löveget 1908-ban rendszeresítették csatahajók (Bellerophon osztály, St. Vincent osztály, HMS Neptune, Colossus osztály, Orion osztály, King George V osztály), csatacirkálók (Indefatigable osztály, Lion osztály) és könnyűcirkálók (Bristol osztály) másodlagos fegyverzeteként, valamint felderítő cirkálók (Boadicea osztály, Blonde osztály, Active osztály) fő fegyverzeteként. A hajók rendelkeztek továbbá négy 47 mm-es L/40 3pdr Hotchkiss Mk I ágyúval, és három 21 hüvelykes (533 mm) Mk I torpedóvető csővel is, ezek közül egy-egy elől, a hajó oldalán, egy pedig a taton kapott helyet, ezekhez 20 torpedó állt rendelkezésre.http://www.gwpda.org/naval/hb4_inch.htmhttp://www.navweaps.com/Weapons/WTBR_PreWWII.php
102 mm L/50 BL Mk VII ágyú 1. Tömeg: 2130 kg 6. Tűzgyorsaság: 6 – 8 lövés/perc 2. Ágyúcső hossza: 5.112 m 7. Lövedék kezdősebessége: 869 m/s 3. Lövedék tömege: 14.06 kg 8. Maximális lőtávolság: 10 600 m 4. Kaliber: 4 hüvelyk (101.6 mm) 9. Ágyú szolgálatba állításának éve: 1908 5. Magassági szög: (–10°)~(+15°) 10. Lőszerkiszabat/cső: 150 db
Páncélzat