A második oostendei rajtaütés (a hadművelet hivatalos megnevezése Operation VS) az első világháború során, 1918 tavaszán végrehajtott brit katonai akció volt a német megszállás alatt lévő belgiumi Ostende ellen, melynek során a városon át a tengerbe vezető csatornát torlaszhajók elsüllyesztésével igyekeztek járhatatlanná tenni, megakadályozva így, hogy a német haditengerészeti erők innen kiindulva hajthassák végre bevetéseiket. A Császári Haditengerészet 1915 óta használta a megszállt belga kikötőket a kereskedelmi háborúban támaszpontként az atlanti csata során. A hadművelet nem járt sikerrel.
Előzmények A német hadsereg 1914-ben elfoglalta Belgium területének nagy részét és csak a tengerpart közeli Ypres környéke maradt az antant kezén az ország nyugati sarkában. A tengerpart többi részét a németek ellenőrizték, közte Antwerpen és Brugge stratégiai jelentőségű kikötőit.Ellis & Cox, p. 119 Míg Antwerpen egy mély vizű kikötő volt, melyet a britek könnyen támadhattak a tenger felől, addig Brugge 10 km-re feküdt bent a szárazföldön és így viszonylag védett volt a tenger felőli támadásokkal szemben. A csatornahálózat révén Ostende és Zeebrugge városainál lehetett kihajózni innen a nyílt tengerre a kisebb hadihajókkal, mint rombolókkal, torpedónaszádokkal és tengeralattjárókkal a La Manche hajóforgalmának zavarására illetve Anglia délnyugati és Franciaország északi partja elleni támadásokhoz.Messimer, p. 57 Az éjszaka bevetésre induló tengeralattjárók egy nappal hamarabb elérhették innen az atlanti vizeket, mintha németországi bázisokról indultak volna és kikerülhették így az Északi-tengert lezáró aknazárat.Messimer, p. 58
1915-16 folyamán a Kaiserliche Marine a kis flamand kikötőt nagy haditengerészeti támaszponttá építette ki. A tengeralattjárók védelmére nagy betonbunkereket emeltek, nagy kiterjedésű barakkokat és kiképzőbázist emeltek a tengeralattjárók és egyéb hadihajók személyzetének részére. Az itteni támaszpont ennél fogva a Nagy-Britanniát sújtó német kereskedelmi blokád egyik alapelemévé vált. Két korábbi sikertelen akciót már indítottak a britek a kisebb és keskenyebb oostendei csatorna lezárására. 1915. szeptember 7-én négy a doveri őrjárathoz tartozó Lord Clive-osztályú monitor bombázta már az itteni hajógyárakat. A britek csak 14 lövést adtak le, melyek a hajógyárnak csak egy részét borították lángba.Buxton, p. 49 Az 1917. szeptember 22-ei bombázásban a zsilipeket érte találat.Buxton, p. 127
Két év elteltével támadták ismét az oostendei zsilipeket. Az első oostendei rajtaütést a zeebruggeivel egyszerre hajtották végre Roger Keyes altengernagy vezetésével 1918. április 23-án. Egyik akció sem hozott sikert, de míg Zeebruggénél oly közel jártak a küldetés teljesítéséhez, hogy a britek csak hónapok múltán fedezték fel, hogy valójában az sem érte el a célját, addig az oostendei egyenesen katasztrófához vezetett.Perrett, p. 225 Mindkét a csatorna lezárására kijelölt torlaszhajó zátonyra futott és a legénységük kénytelen volt elsüllyeszteni fél mérföldre a kijelölt helytől heves elhárító tűz közepette, mely súlyos veszteségeket okozott emberéletben.Messimer, p. 174 Így míg a zeebruggei csatornát lezártnak hitték, az oostendei nyilvánvalóan nyitva maradt, hasztalanná téve a másik helyszínen elértnek hitt eredményeket.
Brit tervek
A korábbi rajtaütések után kijavított és új személyzettel ellátott hajókat Anglia délkeleti partjainál gyülekeztették, hogy megismételjék az Oostende elleni támadást, melynek révén azt remélték, hogy Bruggét el tudják vágni a tengertől és így az ott lévő 18 tengeralattjárót és 25 torpedónaszádot hónapokra csapdába ejthetik. Az áprilisi rajtaütésben részt vett önkéntesek tanácsaikkal segítették az újabb hadműveletet. Köztük volt Henry-Hardy korvettkapitány (Lieutenant-Commander; HMS Sirius), Alfred Godsal fregattkapitány (Commander), a Brilliant korábbi parancsnoka és Victor Crutchley főhadnagy (first lieutenant), szintén a Brilliantről. Ezek a tisztek Hubert Lynes sorhajókapitányt (commodore) és Roger Keyes tengernagyot egy jobban kidolgozott második rajtaütés tervével keresték fel.Snelling, p. 249 Más tisztek is jelentkeztek az akcióra, Keyes és Lynes pedig kidolgozták az Oostende elleni akció hadműveleti tervét.
Két elavult cirkálót, a Sapphót és a zeebruggei rajtaütést megjárt Vindictive-et alakították át torlaszhajónak, kiszerelve a nem létfontosságú felszereléseiket, a szükségeseket pedig megerősítve. A hajók személyzetét önkéntesek közül válogatták ki. A hajó elülső ballaszttartályait betonnal öntötték ki, hogy az védje a hajó orrát a támadás alatt és hogy elsüllyesztése után rögzítse a hajót. A Vindictive parancsnoka Godsal volt, 6 tisztje és 48 fős legénysége mind a Brilliant önkéntese volt az előző akció során. A feláldozandó két cirkálót Keyes vezetésével ismét négy monitor támogatta, míg nyolc romboló és öt motoros bárka Lynes parancsnoksága alatt állt. A torlaszhajókhoz hasonlóan a motoros bárkák személyzetét is teljesen önkéntesek alkották, akik a korábbi belga partok elleni akciókban már részt vettek.
A haditerv hasonló volt a három héttel korábbihoz. A bevetést megfelelő időjárási körülmények között kellett végrehajtani mesterséges ködfüggöny védelmében. Az ellenséges partvédelem és repülőgépek tüzében a torlaszhajóknak egyenesen a be kellett hajózniuk a csatornába és ott keresztbe állva a személyzetüknek el kellett őket süllyeszteniük. Az előretörésüket a német part menti állásokat tűz alá vevő monitorok fedezték a távolból, a parthoz közelebbről pedig a rombolók. A tüzérségi fedezet fontos volt, mert Oostendét a 28 cm-es ágyúkkal rendelkező Tirpitz üteg oltalmazta.Messimer, p. 173 Miután a torlaszhajókat a megfelelő helyen elsüllyesztették, a személyzetüket a melléjük beálló motoros bárkáknak kellett kimenekíteniük és a monitorokra átszállítaniuk. A hadművelet célja a csatorna teljes lezárása lett volna. A brit hadvezetésnél úgy vélték, hogy ezzel teljesen elzárhatnák a bruggei német támaszpontot a nyílt vizektől. Valójában azonban a zeebruggei akciójuk sem járt sikerrel, de erről ekkor még nem voltak információik, így ettől a sikertől Brugge hónapokra való teljes kiiktatását remélték.Messimer, p. 170
A rajtaütés A rajtaütéshez minden előkészületet elvégeztek május első hetére és május 9-én az időjárás csaknem tökéletes volt a végrehajtáshoz.Snelling, p. 250 A brit hajóhad Dunkerque-nél gyülekezett és röviddel sötétedés után útnak indult. Éjfél után két perccel a Sapphón volt egy kazánrobbanás, ami miatt ennek az egységnek vissza kellett fordulnia. Ez a baleset felére csökkentette az Oostende blokádjára kijelölt torlaszhajók számát, de Lynes ennek ellenére is a hadművelet folytatása mellett döntött és 01:30-kor megközelítette a kikötőt. A támadás kezdetén motoros bárkákról indított torpedók segítségével kiiktatták a mólók végén elhelyezett géppuskaállásokat.British Admiralty Statement on the Ostend Raid, 11 May 1918, Firstworldwar.com Primary Documents, Retrieved 13 September 2007 Az újonnan megalakult Brit Királyi Légierő 10 nehézbombázója gyújtóbombákat dobott a német állásokra, de nem okoztak jelentős károkat. A köd ellenére a légitámadások a tervek szerint folytatódtak Charles Lambe dandártábornok vezetésével.London Gazette 1918. augusztus 27. A légitámadásokkal egy időben a királyi tengerészgyalogság tüzérsége (Royal Marine Artillery) is tüzet nyitott Oostendére Ypres körzetében lévő ütegeiből.
Godsal és Lynes a támadás előkészítésekor alaposan tanulmányozták Oostende térképeit az előző balul sikerült akció után, melyet a bóják áthelyezése révén hiúsítottak meg a németek.Messimer, p. 175 Az alapos felkészülést azonban hatástalanná tette a hirtelen leereszkedő köd, mely teljesen láthatatlanná tette a partot.Snelling, p. 251 A nagy ködben a kikötőbejárat előtt ide-oda hajózva Godsal kereste a csatornát, miközben a monitorok és a német partvédelem lövegei nagy távolságból tűzpárbajt vívtak egymással. Godsal a bejáratot jelölő mólókat kereste, mialatt a tűzpárbaj lövedékei a hajója felett repültek el. Miközben keresődött, két német torpedónaszád hagyta el Oostendét, hogy elkapják a cirkálót, de a nagy ködben összeütköztek és sérülten vissza kellett térniük a parthoz.Bennett, p. 276 Ez idő alatt Godsal monitorjai szem elől veszítették a cirkálót a homályban. A Vindictive a harmadik próbálkozásra végül megtalálta a bejáratot, de ekkorra már csak az egyik motoros bárka kísérte. A bárkáról kilőtt világító rakéta fénye megvilágította a kikötő bejáratához közelítő Vindictive-et és a hirtelen felbukkanó célpontot azonnal tűz alá vették a német ütegek és súlyosan meg is rongálták. Az elszenvedett találatok tovább fokozták a korábban Zeebruggénél elszenvedett sérüléseket és súlyosan károsították a Vindictive bal oldali propellerét.
Godsal a Vindictive-et bal oldali kanyarodással próbálta keresztbe állítani a csatornában, de amint kiadta a kanyarodáshoz a parancsot a jobb oldali hajócsavar teljesen letörött és ez megakadályozta a cirkálót abban, hogy a kívánt mértékben el tudja végezni a manővert. Még mielőtt erről tudomást szereztek a hajóhídon, egy felépítménybe becsapódó lövedék azonnal végzett Godsallal és összezúzta a parancsnoki híd szerkezetét.Snelling, p. 252Commander Alfred Edmund Godsal, Commonwealth War Graves Commission, Retrieved 14 September 2007 A hídon tartózkodók nagy része életét veszítette vagy megsebesült a robbanásban, köztük Victor Crutchley főhadnagy (first lieutenant) is, aki a kormánykerékhez botorkálva próbálta kellő irányba állítani a hajót. A megrongálódott propeller miatt azonban a manővert nem tudta kivitelezni és a hajó a csatornán kívülre sodródva egy homokpadra futott, csak részben elzárva a bejáratot.
A Vindictive evakuálása Felismerve, hogy a további manőverezés értelmetlen, Crutchley elrendelte a hajó elsüllyesztéséhez szükséges töltetek felrobbantását és a hajó elhagyását.Arthur, p. 364 Mialatt William Bury gépészhadnagy előkészítette a tölteteket, Crutchley szemrevételezte a hajót és az összes túlélőt a hajó tenger felőli oldalára rendelte, ahol azok csónakokba szálltak. A heves ágyú és géppuska tűzben még körbenézett a hajón, hogy a holttestek között akad-e esetleg még életben lévő tengerész, majd utolsóként hagyta el azt. A mentőakció azonban nem a tervek szerint haladt, mivel az öt motoros bárkából a nagy köd miatt csak az ML254 tudott a Vindictive-vel tartani. A parancsnoka megsebesült, a másodtisztje (executive officer) pedig elesett. A cirkáló mögött elfoglalt védett helyzete ellenére tovább érték a géppuskasorozatok és a fedélzetére átugrálók közül többen bokatörést szenvedtek.Snelling, p. 255
Az ML254 ezután lassan távolodni kezdett a csatorna torkolatától felső fedélzetén a Vindictive 55 fős személyzetének 38 túlélőjével és eközben ki voltak téve a gépágyúk tüzének. Ahogy Drummond kapitány a bárkájával a tenger irányába fordult, hogy a német partvédelemmel még mindig tűzpárbajt vívó hajókhoz közelítsen, utolérte őket az ML276. Drummond a bárka parancsnokának, Rowley Bourke hadnagynak jelezte, hogy lehetnek még emberek a vízben, mire Bourke a kikötőhöz hajózott a megkeresésükre. Drummond túlterhelt és az elszenvedett sérüléstől süllyedő bárkája a kijelölt találkozási pont felé tartott, ahol a Warwick romboló átvehette a túlélőket.Arthur, p. 367