A Ball’s Bluff-i ütközet összecsapását az amerikai polgárháború során 1861. október 21-én vívták a virginiai Loudoun megyében és Harrison-szigeti, vagy Leesburgi ütközet néven is emlegetik. Az ütközet a háború korai szakaszában zajlott le, mikor a Potomac hadsereg részegységei átkeltek a Potomac-folyón, hogy felderítsék a túlpartot korábban ellenőrző Észak-Virginiai hadsereg egyik dandárja vajon elhagyta-e helyét.
A műveletet zászlóalj méretű, folyóátkeléssel végrehajtott felderítésnek tervezték Leesburg közelében. Ennek indoka egy olyan hibásnak bizonyuló jelentés volt, mely szerint elhagyott konföderációs tábor van a folyó túloldalán, melyet Charles P. Stone dandártábornok portyával akart ellenőrzés alá vonni. A portyára kiküldött zászlóalj harcba keveredett az ellenséges járőrökkel, majd azok segítségére küldött mississippi gyalogezreddel. Edward D. Baker ezredes, egyedülálló módon az Egyesült Államok szenátora, erősítéseket küldött a folyón keresztül, de az összeomló ellenállás után a kevés csónak nem volt elég a gyors evakuációhoz. Baker elesett az összecsapásban és a dandárméretűvé növekedett összecsapásban a megfutó uniós katonák közül csak kevesen tudtak a túlpartra visszaérni; a többség vízbe veszett, vagy megadta magát.
Az uniós veszteségek a későbbi harcokhoz képest nem voltak súlyosak, de a kongresszusi republikánus képviselők megalakították az Egyesült Államok Egyesített Kongresszusi Hadvezetési Bizottságát. A hűségellenőr bizottság letartóztatásba helyezte Stone tábornokot, akit utóbb végül semmivel sem vádoltak meg, de karrierjét derékba törték és megtették a vereség bűnbakjának.
Az ütközet háttere Három hónappal a Bull Run-i csata után George B. McClellan vezérőrnagy, az Amerikai Egyesült Államok vezénylő tábornoka folyamatosan növelte a Potomac hadsereg erejét, felkészítve a Virginiába való betörésre. Az alacsony intenzitású háborút portyázással, próbamenetelésekkel, térképezéssel és rajtaütésekkel folytatta. 1861. október 19-én McClellan parancsot adott George A. McCall dandártábornoknak, hogy hadosztályával induljon Dranesville-be, mely kb. 20 kilométerre délkeletre feküdt Leesburgtől. A feladata az volt, hogy nyomást gyakoroljon a Shanks Evansnek nevezett Nathan George Evans ezredes csapataira, melytől remélte, hogy visszavonulnak és elhagyják Leesburgöt és feltérképezzék a Potomac déli oldalát. Október 20-án reggel a marylandi Cukorsüveg-hegy (Sugarloaf Mountain) tetején elhelyezkedő uniós jelzőszolgálat jelentette, hogy már nem látják Leesburg városában a délieket. Evans saját elhatározásából október 16-17-én valóban elhagyta a várost, de nem azért, hogy visszavonuljon, hanem, hogy McCall közeledő csapataival szembeszálljon. Mikor parancsnoka, P. G. T. Beauregard tábornagy kifejezte rosszallását, október 19-én éjjel visszatért és védelmi állásokat foglalt el az Alexandria–Winchester út mentén (a mai Virginia állami 7-es úton) Leesburgtől keletre.
McClellan ugyanazon az estén szintén Dranesville-be ment McCallal tanácskozni és parancsot adott neki, hogy másnap térjen vissza Langley melletti táborába. McCall engedélyt kért a térség útjainak feltérképezésére, amelyhez több időre volt szüksége és ennek eredményeképpen október 21 reggeléig nem indult vissza Langleybe, mikor a Ball's Bluffon a harc fellángolt. Október 20-án mialatt McCall a térképezést végezte, McClellan utasította Charles P. Stone dandártábornokot, hogy némi erőt demonstráló felvonulással provokáljon konföderációs reakciókat. Ebbe eredetileg nem tartozott bele semmilyen átkelési művelet. Stone Willis A. Gorman dandárjának elemeit Edwards Ferrynél a Potomac-folyóhoz vonultatta, majd Gorman más csapatokat is a folyópartra csoportosított és tüzérségével lövetni kezdte a konföderációs tábornak gondolt helyet, miközben két minnesotai ezred hajókon átkelést hajtott végre. Mivel minderre semmilyen reakciót nem kapott Evans részéről, Gorman visszavonult a Potomac másik partjára, míg Stone utasította Charles Devens ezredest és a Harrison-szigeten levő 15. massachusettsi gyalogezredet, hogy a velük szemben levő Ball's Bluff magaslatra küldenek egy járőrt, aki szerezzen értesüléseket az ellenséges állásokról.
Devens Chase Philbrick századost és 1. minnesotai önkéntes gyalogezred 20-100 emberét röviddel alkonyat előtt átküldte a túlpartra. Philbrick csapata a pari magaslattól kb. másfél kilométer mélyre hatolt be, de tapasztalatlan lévén a sötétben egy fasort konföderációs sátraknak jelentettek számára és erről való megbizonyosodás nélkül visszatérve ő is egy tábor létezését jelentette. Stone korábbi utasításaival összhangban elhatározta, hogy ott okoz kárt az ellenségnek, ahol tud, ezért megparancsolta Devensnek, hogy 300 katonát átküldve mihelyt elég világos lesz támadja meg a tábort és „aztán térjen vissza jelenlegi állásába.” Ezzel párhuzamosan utasítást adott William R. Lee ezredesnek, hogy a 20. massachusettsi gyalogezred parancsnokának, hogy két századával keljen át a folyón és ellenőrizze Ball's Bluff környékét.
Ezek az események vezettek a Ball's Bluffi ütközet kibontakozásához, ellentétben a közhiedelemben meggyökeresedett vélekedéssel, miszerint McClellan, vagy Stone Leesburg bevételére készített terve. A kezdeti átkelések felderítő céllal történtek, melyet egy portyázással megbízott csapat követett. Stone tábornokot időközben nem értesítették, de McCallt és hadosztályát a főparancsnokság visszarendelte Washingtonba, így ő abban a hiszemben tevékenykedett, hogy szükség esetén McCall a segítségére tud sietni.
Az ütközet A kora reggeli fázis: az ellenség keresése
Október 21-én hajnali 6 órakor Devens ezredes portyázói rábukkantak a helyre, melyet az előző éjjel felderítő csapat tévesen tábornak vélt. A célpont nem létezett, mivel egy sor gyümölcsfát néztek sátraknak, de Devens nem akart azonnal visszatérni, ezért reggel 7 órakor a fák fedezékében felsorakoztatta embereit és futárt küldött Stone-hoz új utasításokat kérve. Stone a jelentés hallatán azt parancsolta, hogy végezzenek felderítést Leesburg irányában, és ezzel egyidőben Gorman dandártábornok 2. dandárja parancsot kapott, hogy keljen át a folyón Edward's Ferrynél és úgyszintén végezzen felderítést Leesburg irányában.
Nem sokkal később, fél 8-kor az első konföderációs járőrök tüzet nyitottak Lee csapataira a parti magaslatnál. Lee két százada védelmi állást foglalt el. A tűzharcot meghalló Devens fél kilencre visszaérkezett a magaslathoz, miközben maga is járőrharcokat volt kénytelen vívni. Lee javasolta, hogy csatlakozzanak a védelmi vonalhoz, Devens azonban ezt válasz nélkül hagyva 9 órakor hátat fordított a partnak és visszament előző, távolabbra eső állásába, hogy ott várja meg Stone parancsait. Körülbelül ekkor Stone tudomást szerzett róla, hogy a megtámadni kívánt tábor nem létezett, viszont a felderítők járőrharcokat vívnak. Elrendelte, hogy a 15. massachusettsi gyalogezred további öt századnyi katonája is keljen át a folyón és erősítse meg Devens csapatát további 350 katonával.
Körülbelül 10 órakor Stone táborába érkezett Edward D. Baker ezredes, a szenátus tagja és a hadosztály 3. dandárjának parancsnoka és tudakozódott a reggeli eseményekről. Eddig a pontig Baker semmilyen szerepet nem játszott az eseményekben. Stone tájékoztatta a hibás táborjelentésről és az új utasításról, mellyel Devens feladatát felderítésre változtatta. Ezután parancsot adott Bakernek, hogy menjen a Harrison-szigeti átkelőhelyhez, értékelje a helyzetet és vagy vonja vissza a csapatokat Virginiából, vagy küldjön további erősítéseket belátása szerint. Baker dandárja a kaliforniai dandár névre hallgatott, de leginkább pennsylvaniai katonákból állt. Baker azért ragaszkodott ehhez a névhez, hogy a nyugati part is képviselve legyen az ország harcában.
Az uniós kommunikációs és logisztikai hibák sorozata
Baker elindult és útközben találkozott a hírvivővel, aki immár azt jelentette, hogy Devens csapata megtalálta az ellenséget és rövid tűzharcba keveredett a 17. mississippi gyalogezred K századával. Baker a Harrison-szigeten rendelkezésére álló, négy kaliforniai ezredből álló dandárját azonnal a folyó szemközti oldalára való átkelésre utasította, de beleütközött ugyanabba a problémába, a rendelkezésre álló evezőscsónakok befogadóképességébe. Bakernek a csapatokat először át kellett vinni a Harrison-szigetre, majd fél kilométer gyaloglás után egy másik csónakkal, amely egy fordulóval mindössze 30 embert tudott szállítani, átkelni a virginiai oldalra. Devensnek éjszaka a 350 embere átszállításához 3-4 órára volt szüksége és az keveset javított a helyzeten, hogy emberei találtak egy harmadik kis csónakot is. A délelőtt folyamán felhajtott újabb kis csónakok még mindig vajmi kevésnek bizonyultak.
Baker döbbenten állt a csónakmennyiség előtt. Stone azt a parancsot küldte, hogy tartsa az elfoglalt állásokat, de ne vállaljon ütközetet túlerejű ellenséggel és saját dandárja, illetve a már átkelt egységek fölött egyaránt diszponálva hajtsa végre a már korábban megkapott utasításokat. Baker őrszemei azt jelentették, hogy a 2-3 kilométernyire levő Leesburg felől 3-4 ezrednyi konföderációs katona van úton Devens felé, így annak 11 órára már 650 fősre nőtt kontingensét ilyen kevés csónakkal nem maradt idő kimenteni. Bakerben amúgy is buzgott a harcikedv és mindent egy lapra föltéve elrendelte csapatai áthajózását. Baker döntését annak tudatában hozta meg, hogy McCall hadosztálya még mindig Dranesville-ben tartózkodik, ahol több csónak van és hogy Gorman dandártábornok dandárja Edward's Ferrynél átkelve a segítségére siethet. Baker négy órán keresztül felügyelte, hogy ezrede az átkeléshez szükséges újabb csónakokat előteremtse. Ezt a munkát bármely beosztottja képes lett volna végezni, de Baker Devens sorozatos segítségkérő üzeneteire reagálva végre délután 2-kor elhatározta az átkelést.
McClellan eddigre Stone-tól tudomást szerzett róla, hogy a virginiai erődemonstráció nem megy zökkenőmentesen, ezért Nathaniel P. Banks és McCall dandártábornokokat utasította, hogy álljanak meg és nyújtsanak segítséget, amennyiben szükséges. Eddigre azonban azok túlságosan eltávolodtak ahhoz, hogy időben megérkezhessenek. Stone továbbra is abban a hitben volt, hogy McCall hadosztálya elérhető, McClellan és Stone pedig mit sem tudott róla, hogy sem az átkelt csapatok visszahozatalára, sem a még bevethető csapatok átszállítására nem elég a vízi szállítókapacitás. Baker arról sem tájékoztatta őket, hogy a virginiai parton ütközetet vívnak. A szűk keresztmetszetnek bizonyuló csónakmennyiség miatt a csapatok csak lassan és kis csoportokban tudtak átkelni, így a folyamat a teljes napot igénybe vevően húzódott. Lee ezredes értesítése alapján Revere őrnagy időközben saját kezdeményezésére a 20. massachusettsi ezred maradék öt századát is elkezdte a Harrison-szigetről átszállítani a virginiai oldalra.
A konföderációs támadások thumb|350px|Az úgynevezett James-ágyú, az 1. Rhode Island-i tüzérezred lövege