A TriMet (teljes nevén Tri-County Metropolitan Transportation District of Oregon) az Oregon állambeli Portland agglomerációjának tömegközlekedését látja el. A vállalatot 1969-ben hozta létre az állami törvényhozás öt korábbi buszos cég összeolvasztásával; ezek Multnomah, Washington és Clackamas megyékben működtek.
1986-ban indult a Metropolitan Area Express tram-train, amely mára 5 vonalon, 96,1 kilométer hosszan szállít utasokat. 2009-ben indult a Westside Express Service helyiérdekű vasútvonal, valamint a Portland Streetcar karbantartását, illetve részleges üzemeltetését is a TriMet végzi.
A vasút mellett a cégnek 81 buszvonala is van, összesen pedig 713, ezeken a vonalakon bevethető járművel rendelkezik; emellett a LIFT mozgáskorlátozottakat szállító szolgáltatást speciális kisbuszokkal működtetik. A 2013-as üzleti évben a napi átlagos utasszám 316 700 fő volt, a buszok pedig 5:00 és 2:00 között közlekedtek. A 2014-es üzleti évben a vállalat 489 millió dolláros költségvetésből gazdálkodhat, amelynek több mint fele a környező cégek által fizetett munkáltatói adóból folyik be. A TriMetet egy hét főből álló bizottság felügyeli, amelynek tagjait Oregon állam kormányzója jelöli ki. A cégnek 2014-ben körülbelül 2500 alkalmazottja volt.
Történet
A TriMet Oregon állam fennhatósága alá tartozik; a céget felruházták rendőri- és adóügyi jogkörökkel, valamint részvényeket is bocsáthat ki. A vállalatot egy hét főből álló bizottság felügyeli, aminek tagjait Oregon kormányzója jelöli ki. Szolgáltatási területe 1380 km², ebbe Multnomah, Washington és Clackamas megyék tartoznak. A terület kelet–nyugati irányban Troutdale-től Forest Grove-ig, észak–déli irányban pedig a Sauvie-szigettől Oregon Cityig és Estecadaig.
2002-ig a vállalatot Tri-Metnek hívták, de az arculatváltáskor a kötőjelet törölték a névből, illetve új színösszeállítást kaptak a járművek, valamint a weboldal és a telefonos ügyfélszolgálat menürendszere is megújult.
A TriMetet 1969-ben, a Rose City Transit Companyvel, a belvárosi buszok akkori üzemeltetőjével folyó vita következtében hozta létre a portlandi önkormányzat. Az ugyanezen évi állami rendelet keretében a magáncég összes járműve december 1-jével a TriMethez került. A külvárosok közlekedését négy, a Blue Bus lines csoportot alkotó vállalat (Portland Stages, Tualatin Valley Buses, Intercity Buses és Estacada-Molalla Stages) látta el, ezek 88 busza 1970. szeptember 6-án került át a közszolgáltatóhoz, de ezek rossz állapota miatt rövidesen újakat kellett beszerezni.
2017 júliusában a szervezetnek 81 vonalon 713 autóbusza, 5 vonalon 145 tram-trainje, hat HÉV-kocsija és 268 mozgáskorlátozottak szállítására is alkalmas kisbusza van. A MAX vonalai és 12 autóbuszjárat a „Frequent Service” kategóriába esik, ezek 15 percenként vagy gyakrabban közlekednek (kora reggel és késő este ritkábban). bélyegkép|jobbra|Az első színterv A TriMet járatairól az alábbi hálózatokra lehet átszállni: C-Tran: a Washington állambeli Vancouver város és Clark megye rendszere Canby Area Transit: Canbyt és környékét szolgálja ki Columbia County Rider: Scappoose, St. Helens és Columbia megye közlekedését látja el Portland Streetcar: Portland villamoshálózata Salem–Keizer Transit: Salem főváros és Keizer közlekedési cége Sandy Area Metro: a TriMet kerületéből kivált Sandyt fedi le South Metro Area Regional Transit: a korábban szintén a TriMet által kiszolgált Wilsonville rendszere South Clackamas Transportation District: Molalla és az Oregon Citytől délre lévő vidéki területeket szolgálja ki Tillamook County Transportation District: Tillamook város és Tillamook megye közlekedési cége Yamhill County Transit Area: McMinville-t, Newberget és Yamhill megyét látja el
Ezeken kívül több más szolgáltatáshoz is kapcsolatot nyújtanak, ezek a következők: a Bankst, Gastont, King City-t és North Plainst kiszolgáló Ride Connection, a Swan Island Transportation Management Association, a Tualatin Transportation Management Association, a Portland Aerial Tram, valamint az Intelhez, Nike-hoz és az egészségtudományi egyetemhez induló járatok.
A hosszútávú tervezés az agglomerációs vezetés feladata, akiknek megvan a joguk, hogy átvegyék az üzemeltetést is, de erre eddig nem került sor, mert a témában készült tanulmányok szerint ez túl problémás lenne.
Fontosabb események 1969: a csődközelben lévő, naponta 65 000 utast szállító Rose City Transit Company 175 busza a Tri-Methez kerül 1970: a vállalat bekebelezi a Blue Bus lines csoport 4 cégét; ezek Portland külvárosában és a környező településeken nyújtottak szolgáltatást, így további 88 busszal gazdagodik a flotta 1973: a csak nevekkel azonosított vonalakon bevezetik a viszonylatszámozást 1974: megjelennek az első esőbeállók 1975: Portland belvárosában kijelölik a Fareless Square-t, ahol ingyen lehetett utazni, így kívánták az autóforgalmat visszaszorítani; a zónán kívüli utazás 35 centbe került; a zónát négy évig szüneteltették, majd a négy évvel későbbi visszaállítástól} egészen 2012-ig működött 1977 – 1978: a 22 sarok méretű Portland Transit Mall megnyitása az ötödik és hatodik sugárutak között; ennek területére csak buszok hajthattak be, illetve egyszerűbbé tették az átszállásokat 1978: 3,5 év után a fixáras helyett megjelennek a zóna alapú jegyek; a környéket három övezetre osztották 1981: telefonon keresztül egy napra előre lekérdezhető a menetrend 1982: az első csuklós buszok (Crown-Ikarus 286) megjelenése; később a buszok alacsony rendelkezésre állása miatt a Tri-Met beperelte a gyártót, 1987-ben egyeztek meg; az utolsó példányt 1999-ben vonták ki a forgalomból, és a vállalat azóta nem vásárolt újabb csuklós járműveket 1982 szeptember: ekkor vezetik be az előre érvényesített jegyeket, de a nagyarányú bliccelés és az érvényesítő készülékek sorozatos meghibásodásai miatt 1984 júniusában visszaállítják a korábbi rendszert 1986: forráshiány miatt megszüntetnek hét nappali járatot, valamint felszámolják az éjszakai hálózatot, így Portland a második legnagyobb USA-beli város éjszakai közlekedés nélkül 1986: elindul a Metropolitan Area Express, a térség első személyszállító vasútvonala az 1950-es évek óta 1989: az American Public Transit Association a Tri-Met-et az Egyesült Államok legjobb nagy tömegközlekedési cégévé választja 1992: egy év próbaidőre néhány busz elejére kerékpártartókat szerelnek 1995: elindul a Tri-Met honlapja, ahonnan az üzemeltető Teleport szolgáltatón keresztül a Lynx böngészővel lekérdezhető volt a menetrend 1996: a buszokat GPS-nyomkövetővel látják el 1997: megjelennek az első alacsony padlós járművek 1998: a Westside MAX (a mai kék vonal Portland és Hillboro közti szakasza) felavatása; egyben 15 perces vagy gyakoribb egységes követés bevezetése néhány autóbuszvonalon 1999: a később Transit Trackernek keresztelt, műholdas járatkövetést lehetővé tevő monitorok telepítése Portland belvárosában és északi részén 2001: a Fareless Square-t kiterjesztik északkeleti irányba, a Lloyd Center és az Acélhíd közti részre; szeptember 10-én indul a PPP-konstrukcióban, a Bechtel Corporation támogatásával megvalósult Airport MAX (a mai piros vonal), a kék vonal ekkortól viseli a kék színt; a Bechtel a támogatásért cserébe 486 ezer négyzetméternyi építési területhez jutott hozzá a repülőtér bejáratától nem messze 2002: arculatváltást követően a vállalat nevéből eltűnik a kötőjel, a járművek színterve pedig kék-sárga-fehér kombinációra módosul; a cég a telefonos ügyfélszolgálat menürendszerét is fejleszti 2004: az Interstate Avenue mentén elindul az Interstate MAX (a mai sárga vonal); a szolgáltató flottája ekkor 638 autóbuszból, 208 mozgáskorlátozottakat is szállítani képes kisbuszból és 105 tram-trainből áll; a napi utasszám 300 000 fő 2005: biodízel-üzem a kisbuszokon, 95% gázolaj és 5% biodízel keverékéből készült üzemanyaggal; 2006 végétől minden busznál használják 2007: a MAX zöld vonalának építésével két évre lezárják az ekkor 29 éves Portland Transit Mallt; a felújítás alatt a buszok a környező utcákban álltak meg 2009: elindul a Westside Express Service Beaverton és Wilsonville között 2009 május: a Portland Transit Mall újraindítása, valamint a zöld vonal tesztüzeme augusztus 30-ig 2009 augusztus–szeptember: augusztus 12-én bejelentették, hogy a világválság miatt 2010 elejétől a buszokat kivonják a díjmentes zóna hatálya alól 2009. augusztus 30.: a sárga vonal elérte a Portland Transit Mallt; szeptember 12-ével indul a zöld vonal a Clackamas Town Center felé, ezzel ez a TriMet első, Clackamas megyét is kiszolgáló tram-train vonala 2012: 55 új Gillig busz megvásárlása az 1990 óta üzemben lévő járművek kiváltására; az utolsó négy hibridbusz fogyasztása a várakozások szerint 20–50%-kal hatékonyabb, és 95%-kal kevesebb káros anyagot bocsát ki, mint a 2002 óta üzemben lévő járművek 2012: az időközben Free Rail Zone-ra átnevezett Fareless Square megszüntetése, egyben a díjzónák felszámolása 2013: 70 új Gillig busz érkezik 2014: újabb 90 Gillig dízeljármű érkezik 2015: a MAX narancssárga vonalának és a csak a tömegközlekedés által használható Tilikum Crossing átadása 2016: 77 új Gillig busz vásárlása
A jövő
A Division Transit Project (korábban Powell–Division Transit and Development Project) keretében bus rapid transit vonalat terveznek a délnyugati Division utca mentén Portland belvárosa és Gresham között. A 23 km hosszú járat a MAX kék vonala mentén futna, és kiváltaná a 4-es (Division/Fessenden) buszt. Ez lenne a TriMet első BRT-je; ha megvalósítják, legkorábban 2021-re készülhet el.
Az első tervek szerint a buszok a Tilikum Crossingon, a Powell sugárúton és a Division utcán át érnék el a Gresham Transit Centert, onnan pedig a Mt. Hood Közösségi Főiskolához hajtanának. A Powell sugárút és a Division utca közötti szakaszt az 50., 52. vagy 82. sugárúton tennék meg. Kis idő múlva ezt a vonalvezetési tervet elvetették, mivel a Portland és Gresham közötti utazási időt jelentősen növelné, így kihagynák a Powell sugárutat. Ehelyett a járatok végig a Division utcán haladnának, a 82. és 8. sugárutak között pedig jelzőlámpákkal létesítenék őket előnyben. A vonalon 18 méteres csuklós járművek fognak közlekednének.
A Gresham–Mt. Hood Közösségi Főiskola közötti útvonalon eredetileg a 4-es buszt akarták meghosszabbítani, de ezzel a módszerrel nem biztos a szövetségi források elnyerése.
Működés Vasútvonalak A TriMet üzemelteti a Metropolitan Area Express könnyűvasutat és a Portland and Western Railroad pályáján közlekedő Westside Express Service HÉV-et. A jegyárak a vállalat összes járatán megegyeznek; az utazás az automatákból előre megváltható és érvényesített jegyekkel, bérletekkel, vagy ingyenes utazási jogosultságot igazoló dokumentummal lehetséges. Az ellenőrök szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak; a járatokon történt incidensek miatt többen is megnövelt biztonságot és gyakoribb jegyellenőrzést szeretnének.
A buszok járatkövetését műholdas követéssel, a tram-trainekét pedig a pályába épített érzékelőkkel oldják meg. A Google Mapsszel való együttműködés során a megállókba Bluetooth-adókat helyeznek, amik a közelben tartózkodók eszközeire utazási információkat küldhetnek.
A MAX járműveinek azonosítójele TMTC.
A TriMet vasúti kontingensébe az alábbi járatok tartoznak: Vasút-villamos
Kék vonal: Hillsboro – Beaverton – Portland, belváros – Gresham Zöld vonal: Clackamas – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem Narancssárga vonal: Union Station – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem – Milwaukie Piros vonal: Beaverton – Portland, belváros – Portlandi nemzetközi repülőtér Sárga vonal: Expo Center – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem
Helyiérdekű vasút Westside Express Service: Beaverton – Wilsonville
1991 és 2014 között járt a Portland Vintage Trolley, ami a MAX hálózatát használta. 2011-től évente csak hét nap futott, 2014-ben pedig végleg leállították.