A tavasz a mérsékelt öv egyik évszaka a tél és a nyár között, a trópusi éghajlatú tájakon nem létezik. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.
A Föld északi féltekéjén március, április és május, míg a déli féltekéjén szeptember, október és november a tavasz hónapjai.
A csillagászati tavasz a tavaszi nap-éj egyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén közelítőleg március 21. – június 21., a déli féltekén pedig közelítőleg szeptember 23. – december 21. közé esik.
Ez az az időszak, amikor emelkedik az átlaghőmérséklet és szeszélyessé válik az időjárás. Ebben az évszakban esik a legtöbb eső, ennélfogva a nagy áradások is erre az időszakra esnek. A vándormadarak általában ilyenkor térnek vissza fészkelőhelyeikre.
Etimológia A tavasz szó „tav” eleme finnugor eredetű, hasonló eredetű szavak a vogul toj-, az osztják tava (tavasz), a finn touko (vetésidő), így a finnugor alapszó is minden bizonnyal a vetéssel volt kapcsolatos. A szó -sz névszóképzője ugyanaz, mint a ravasz, igaz, száraz szavaké.
A tavasz kezdete A tavasz kezdetének többféle dátumot is szokás tekinteni:
Az északi féltekén csillagászati: március 21. körül, a tavaszi nap-éj egyenlőség időpontja naptári: március 1. meteorológiai: az idő enyhülésével és a virágzó növények virágzásával kezdődik
Kialakulásának okai
Természet Vannak madarak, melyek nem töltik az egész évet egy adott területen, hanem a tél idején melegebb éghajlatra vándorolnak (például: füsti fecske, fehér gólya). Ezen madarak a tavasz beálltával visszatérnek. Ilyenkor szoktak a fák rügyezni. Többek között felenged a fagyott föld és kertészeti, illetve mezőgazdasági beavatkozásokra alkalmassá válik. A hőmérséklet emelkedik ebben az évszakban. Kultúra balra|bélyegkép|200px|Alfons Mucha: Tavasz
Jegyzetek
Források
Kategória:Időjárás Kategória:Évszakok