A Paramyxoviridae a vírusok egyik családja. Genomjuk egyszálú RNS-ből áll. A családba 7 nemzetségben 49 ismert faj tartozik, köztük olyan fontos humán patogének, mint a kanyaróvírus, a mumpszvírus vagy a parainfluenza vírusa. Különböző fajai az emberen kívül szinte minden más gerincest (halakat, hüllőket, madarakat, emlősöket) megfertőzhetnek. Szerkezetük A paramyxovírusok virionja az esetek többségében 150-350 nanométer átmérőjű gömb alakú részecske, de előfordulnak fonalszerű vírusok is. Felületüket a gazdasejt sejtmembránjából származó lipidburok borítja és ebbe ágyazódnak bele a tüskeszerű nyúlványok, amelyek vagy fúziós (F) vagy kapcsolódó (HN, H vagy G) proteinekból állnak és feladatuk a gazdasejthez való kötődés, valamint az abba való behatolás. A mátrix (M) protein a lipidburok alatt helyezkedik el, belőle van a legtöbb a virionban és alapvető szerepet játszik a vírus összeszerelődésében, valamint a nukleokapszid és a külső burok összekapcsolásában. Belül található a nukleokapszid mag (core), amely a 15-19 ezer bázis hosszú, egyszálú RNS genomból és a hozzá tapadó nukleokapszid proteinből (N) áll. Ehhez kapcsolódik még a nagy polimerázfehérje (L) és a foszfoproteinek (P). A nukleokapszid helikális (csavarvonalszerű) felépítésű, átmérője 13-18 nanométer.
A genom egy darab, egyszálú, negatív-szenz (fehérjeátírásra nem alkalmas) RNS, amelyen fajtól függően 6-10 gén található. A P gén egymást átfedő leolvasási keretei miatt 12 fehérje is készülhet róla. A genom egy kb. 50 bázisos vezérszakasszal indul, majd pl. a rubulavírusok esetén a génsorrend: N-V/P-M-F-SH-HN-L; végül egy 12-161 „trailer” szakasszal végződik. Életciklusa A sejtfelszíni receptorhoz kötődő fehérjéket a funkciója szerint HN, H vagy G betűkkel jelölik. A HN-fehérje (pl. a mumpsz vagy a baromfipestis vírusának van ilyen) képes megkötni a felszíni sziálsavat, valamint a már megfertőzött sejt felszínéről le is vagdossa a többit. A H-protein (kanyaró) megköti a sziálsavat, de vágófunkciója nincs. Érdekes módon ezen vírusok fő receptora nem a sziálsav, hanem a CD46 és SLAM („szignál limfocita aktiváló molekula”) proteinek. A G-proteinek (Hendra vírus, Nipah vírus) pedig se nem kötik vagy vágják a sziálsavat, hanem az ephrin B2 sejtfelszíni fehérjéhez kapcsolódnak.
A gazdasejthez való kapcsolódás után a paramyxovírus a trimer fúziós (F) protein segítségével fuzionálja saját és a sejt lipidmembránját. Az F-protein a környező sejtek külső hártyáit is összeolvaszthatja, hatalmas, sokmagvú szincíciumokat hozva létre. A vírusreplikáció teljes egészében a citoplazmában megy végbe. A vírus L-proteinje először kétszálúvá egészíti ki az egyszálú vírusgenomot, majd az új pozitív-szenz szálról a sejt fehérjeszintetizáló berendezésével megkezdődik a vírusfehérjék átírása. A genom sok példányban történő másolását is az L-protein végzi. A kész HN (H vagy G) fehérjék a sejtmembránba ágyazódnak, ahol a hozzájuk kapcsolódó mátrixprotein segítségével elkezdődik az új vírusrészecskék kialakulása, a bimbózás. Epidemiológia A paramyxovírusok szinte valamennyi gerincest megfertőzhetik. Közülük többen humán patogének, mint a kanyaró, mumpsz vagy a parainfluenza vírusai. A baromfipestis (Newcastle-kór) a házi- és vadmadarak körében pusztít, míg a szopornyica a kutyák, a keleti marhavész pedig a patások rettegett betegsége. Halakat vagy hüllőket megbetegítő paramyxovírusfajok is léteznek. Többségük légzőszervi megbetegedést okoz és cseppfertőzéssel vagy a beteg testnedveivel terjed. A baromfipestis ürülékkel is átadódik.
A még ma is évente kb. 70 ezer áldozatot szedő kanyaróvírus szisztémás megbetegedést okoz, amely lázzal és kiütésekkel jár, de szövődményei közé tartozik az agyvelő- és a tüdőgyulladás.
A Nipah vírus 1999-ben terjedt át Délkelet-Ázsiában a gyümölcsevő denevérekről a sertésekre, majd az emberre. A járványban 257-en betegedtek meg és 105 halálozás történt. Eközben csak Szingapúrban egymillió sertést pusztítottak el. Taxonómia + A Paramyxoviridae víruscsalád Nemzetség Hivatalos fajnév Általánosan használt fajnév(angol rövidítés) Aquaparamyxovirus Lazac aquaparamyxovírus Lazac paramyxovírus (AsaPV) Avulavirus Madár avulavírus 1 madár paramyxovírus 1 (APMV-1) Madár avulavírus 2 Madár paramyxovírus 2 (APMV-2) Madár avulavírus 3 Madár paramyxovírus 3 (APMV-3) Madár avulavírus 4 Madár paramyxovírus 4 (APMV-4) Madár avulavírus 5 Madár paramyxovírus 5 Madár avulavírus 7 Madár paramyxovírus 6 (APMV-6) Madár avulavírus 7 Madár paramyxovírus 7 (APMV-7) Madár avulavírus 8 Madár paramyxovírus 8 (APMV-8) Madár avulavírus 9 Madár paramyxovírus 9 (APMV-9) Madár avulavírus 10 Madár paramyxovírus 10 (APMV-10) Madár avulavírus 11 Madár paramyxovírus 11 (APMV-11) Madár avulavírus 12 Madár paramyxovírus 12 (APMV-12) Madár avulavírus 13 Madár paramyxovírus 13 (APMV-13) Ferlavirus Hüllő ferlavírus Fer-de-Lance vírus (FDLV) Henipavirus Cedar-henipavírus Cedar-vírus (CedV) Ghánai denevér-henipavírus Kumasi-vírus (KV) Hendra-henipavírus Hendra vírus (HeV) Mojiang-henipavírus Mojiang-vírus (MojV) Nipah-henipavírus Nipah vírus (NiV) Morbillivirus Kutya morbillivírus Szopornyicavírus (CDV) Cet morbillivírus Cet morbillivírus (CeMV) Macska morbillivírus Macska morbillivírus (FeMV) Kanyaró morbillivírus Kanyaróvírus (MeV) Kiskérődző-morbillivírus Kiskérődzővész-vírus (PPRV) Fóka morbillivírus Fókaszopornyica-vírus (PDV) Keleti marhavész-morbillivírus Keleti marhavész-vírus (RPV) Respirovirus Marha respirovírus 3 Marha parainfluenzavírus 3 (BPIV-3) Humán respirovírus 1 Humán parainfluenzavírus 1 (HPIV-1) Humán respirovírus 3 Humán parainfluenzavírus 3 (HPIV-3) Egér respirovírus Sendai-vírus (SeV) Sertés respirovírus 1 Sertés parainfluenzavírus 1 (PPIV-1) Rubulavirus Achimota-rubulavírus 1 Achimota-vírus 1 (AchPV-1) Achimota-rubulavírus 2 Achimota-vírus 2 (AchPV-2) Denevérmumpsz-rubulavírus Denevérmumpsz-vírus Kutya rubulavírus Parainfluenzavírus 5 (PIV-5) Humán rubulavírus 2 Humán parainfluenzavírus 2 (HPIV-2) Humán rubulavírus 4 Humán parainfluenzavírus 4a (HPIV-4a) Humán parainfluenzavírus 4b (HPIV-4b) Mapuera-rubulavírus Mapuera-vírus (MapV) Menangle-rubulavírus Menangle-vírus (MenPV) Mumpsz-rubulavírus Mumpszvírus (MuV) Sertés rubulavírus La Piedad Michoacán Mexico-vírus (LPMV) Majom rubulavírus Majomvírus 41 (SV-41) Sosuga-rubulavírus Sosuga-vírus Teviot-rubulavírus Teviot-vírus (TevPV) Tioman-rubulavírus Tioman-vírus (TioPV) Tuhoko-rubulavírus 1 Tuhoko-virus 1 (ThkPV-1) Tuhoko-rubulavirus 2 Tuhoko-vírus 2 (ThkPV-2) Tuhoko-rubulavírus 3 Tuhoko-vírus 3 (ThkPV-3)
Jegyzetek
Források B.W.J. Mahy és M.H.V Van Regenmortel: Encyclopedia of Virology 3rd edition. Academic Press, 2008 paramyxovirus ViralZone
Kategória:Vírusok