A vámunió a gazdasági integráció azon típusa, amelyben a tagállamok az egymás közötti kereskedelemben minden termékre eltörlik a vámokat és a mennyiségi kvótákat, miközben kifelé, a többi ország felé az onnan származó importra közös külső, egységes vámokat alkalmaznak, valamint közös kereskedelem politikát folytatnak. Általában az összes ágazatra kiterjed.
A vámunió preferenciális kereskedelemet jelent a részt vevő országok egymás árui tekintetében, a kívülálló országok vonatkozásában viszont diszkriminatív, protekcionista politikát folytat.
A vámunión kívüli országok által a vámunió tagállamaiba történő export során az áruk után a határ átlépésekor vámdíjat kell befizetni. Miután a termék a vámunióba belépett és megtörtént a vámeljárás, azután a belső áruforgalomban az egész vámunió területen szabadon kereskedhetnek velük további vámok nélkül.
A vámunió, mint országok közötti kereskedelmi megállapodás a gazdasági integráció harmadik szintjét jelenti. A szabadkereskedelmi övezettől egy szinttel mélyebb integráció, mivel a szabadkereskedelmi megállapodások esetén még nincs közös külső vám. és az országok még szabadon köthetnek saját kereskedelmi megállapodásaikat. A vámuniót követő, magasabb forma a közös piac, ahol az áruk mellett már a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgása is megvalósul.
A vámunió célja, hatása A vámunió egyik célja, hogy a tagállamok számára megkönnyítse a kereskedelmet, továbbá erősítése köztük a gazdasági együttműködést és végső soron elősegítse a jólélet. A vámunió megköveteli, hogy a tagállamok összehangolják kereskedelmi politikáikat és gyakorlataikat, amely a globális szinten növeli a tárgyalási pozíciókat. A vállalkozások a vámunión belül, vámok nélkül hatékonyabban működhetnek, könnyebben tudnak más országok piacaira bejutni, és nagyobb ügyfélkört érhetnek el. A fogyasztók a nagyobb választék, az alacsonyabb árak, valamint a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó magas szintű biztonsági előírások előnyeit élvezhetik.
Két fontos hatás jelentkezhet, a kereskedelemteremtés és/vagy a kereskedelemterelés (kereskedelemeltérítés). A kereskedelemteremtés a drága hazai termelésnek a partnerországból, azaz a vámunión belülről származó olcsóbb importtal történő helyettesítése. A kereskedelemterelés a korábbi olcsó (harmadik országból származó) import drágább, vámunión belüli partnerországból származó importtal történő helyettesítése. A hatás egymáshoz viszonyított nagysága mutatja meg a hasznot vagy veszteséget a vámunió során.
A vámunió-elmélet számításai alapján a vámokon túl kimutatható az egyéb kereskedelmi korlátok lebontásának a hatásai, azonban az integráció szélesebb (beruházási, növekedési stb.) hatásainak pontos meghatározása nem lehetséges.
Előnye
Növeli a tagállamok közötti kereskedelmet, javítja a szűkös erőforrások elosztását a fogyasztók igényeinek kielégítésére. A felvevőpiac bővülésével a tagországok termelése növekedhet. Erősíti a gazdasági integrációt és politikai együttműködést, valamint megnyitja az utat a közös piac és a monetáris unió felé. A külső vámok miatt a harmadik ország kevesebb árut tud eladni a tagországoknak, emiatt kereskedelem elterelés következik be, vagyis a vámunióban a kevésbé hatékony országok kihasználhatják a pozíciójukat és a közösségen belül több árut tudnak eladni. Ha a kereskedelem létrehozásából származó nyereségek meghaladják a kereskedelmi elterelésből származó veszteségeket, az a tagállamok gazdasági jólétének növekedéséhez vezet. A szabadkereskedelmi megállapodással szemben előnye az, hogy csökkenti a kereskedelmi eltérést. Ennek az esete, amikor egy nem tagország az áruit a szabadkereskedelmi megállapodásban egy alacsony vámot alkalmazó országnak adja el, ami aztán egy magas vámot alkalmazó, szintén a szabadkereskedelmi övezetben lévő országnak adja tovább, ami kereskedelmi torzításokhoz vezet. A vámunióban a közös külső vám jelenléte segít enyhíteni a vámeltérésekből eredő problémákat. A kereskedelmi megállapodások megkötéseinél egy nagyobb gazdasági blokkdal vonzóbb üzletelni, mint egyes országokkal külön-külön megállapodásokat kötni. A külső határokon végzett vámellenőrzések kiszűrik az egészségre és környezetre veszélyes vagy káros termékeket, ezáltal megvédik a fogyasztókat. Eképpen a növény- és állatbetegségek terjedését is megakadályozzák.
Hátránya
A gazdasági szuverenitás elvesztése. Az egyes tagállamok nem köthetnek saját, külön kereskedelmi megállapodásokat. A vámunión belül egy ország nem vezethet be egyedi vámokat egy adott iparágnak védelme érdekében. Ha például egy ország acélipara nehézségekkel küzd, a kormány vámokat vezethetne be az importra, hogy megvédje a hazai piacot, azonban a vámunióban erre nincs lehetőség. Vámbevételek elosztása: Nem egységes, előfordulhat, hogy a vámbevételt beszedő tagállam csak egy kisebb részt tarthat meg. A bevétel beszedésének költsége meghaladhatja a tényleges beszedett bevételt. A vám meghatározásának összetettsége. A közös külső vám kereskedelem eltereléséhez vezethet. Amikor egy ország például csatlakozik egy vámunióhoz, akkor a meghatározott vámokat kell kivetnie az olyan importra is, amelyek korábban a saját maga esetében alacsonyabbak voltak, így a hazai piacon áremeléshez vezet.
Vámuniók régen és jelenleg bélyegkép|A Német Vámunió, 1834 A történelem során számos példát találni történelmi és jelenlegi államok közötti vámuniókra. Az 1834-ben Poroszország és más szuverén német államok között létrehozott Német Vámunió (németül Zollverein) volt az első nemzetközi vámunió.
Ausztria (később az Osztrák-Magyar Monarchia) és Liechtenstein között 1852-1919 között állt fenn vámunió. 1924 óta pedig Svájc és Liechtenstein között van.
Európán kívül is voltak rá példák, ilyen volt a Libanon és Szíria közötti, 1943–tól 1950-ig tartó vámunió.
Európában a Benelux-államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg) 1948-ban hozott létre vámuniót.
Csehszlovákia felbomlása után, 1993-tól Csehország és Szlovákia vámuniót alkottak, ami egészen a 2004-es európai uniós csatlakozásaikig fennmaradt.
Az Egyesült Királyság 2021. január 1-jén kilépett az Európai Unió vámuniójából. Azóta az Egyesült Királyság és a Brit koronafüggőségek között van vámunió.
Az Európai Unió vámuniója bélyegkép|Az EU vámuniója Az Európai Gazdasági Közösség (későbbi Európai Unió) hat alapító tagállama (Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) 1968-ban hozta létre a vámuniót. Az Európai Unió vámuniójának valamennyi uniós tagállam a tagja. Az áruk behozatalának, kivitelének és továbbításának kezelésére egységes rendszert és közös vámjogi szabályokat (Uniós Vámkódex) alkalmaznak, amelyek 2016-ban léptek hatályba. Az Európai Unió vámhatóságának (EUCA) központja Lille-ben található.
2026-ban az Európai Unió tagállamai közül 21 monetáris unióban állt, ezen országok alkotják az eurózónát.
Az Európai Uniónak négy területtel és állammal (Andorra, Gibraltár, San Marino, és Törökország) külön szerződései vannak, amelyek alapján ezekkel vámunió áll fenn.
Az Európai Unió vámterülete Az Európai Unió vámterülete néhány kivételtől eltekintve a tagállamok területeit foglalják magukba. A szárazföldi területek mellett az országokhoz tartozó területi tengereket, part menti vizeket és a légteret is lefedi.
Kivételek:
Dánia területe beletartozik, kivéve a Feröer-szigeteket és Grönlandot
Németország területén található Heligoland szigete
Büsingen német város, exklávé területe (1964. november 23-i szerződés a Német Szövetségi Köztársaság és a Svájci Konföderáció között);
Spanyolország területe beletartozik, kivéve Ceuta és Melilla városait Észak-Afrikában.
Franciaország esetében nem képezi részét a tengerentúli területek, Saint-Pierre és Miquelon, Saint-Barthélemy, Wallis és Futuna, Új-Kaledónia, Francia Polinézia, Francia déli és antarktiszi területek, Mayotte szigete
Olaszország területe beletartozik, kivéve Livigno községét Campione d'Italia olasz exklávé Svájcban 2020 előtt nem tartozott az EU vámterületéhez.
A Ciprusi Köztársaság területén található, az Egyesült Királyság szuverén zónáinak területei (Akrotíri és Dekélia) az EU vámterületének részei, a Nikosiában 1960. augusztus 16-án aláírt megállapodás értelmében (Egyesült Királyság szerződéssorozat No 4 (1961) Cmnd. 1252). Monaco területe Franciaország területén kívül helyezkedik el, ennek ellenére a közösségi vámterület részeként tekintik, ahogyan azt a Párizsban 1963. május 18-án aláírt Vámegyezmény meghatározza. Az Egyesült Királyság, valamint a Csatorna-szigetek és a Man-sziget 2021. január 1-jétől már nem részei az EU vámterületének. Azonban Észak-Írország területét továbbra is az EU vámterületének részeként kezelik.
Vámuniók Európán kívül bélyegkép|300x300px|Vámuniók a világon a 2020-as években
Dél-afrikai Vámunió A Dél-afrikai Vámunió (rövidítése: SACU) a világon legrégebben működő vámunió. Eredetileg a brit dél-afrikai gyarmatokon alapították az 1880-as években. A hivatalos megalapítása 1910-ben történt. A jelenlegi (2026) tagjai: Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia, Szváziföld, Lesotho, Botswana. A Közös Monetáris Övezet (CMA) monetáris unióba fogja össze Dél-Afrikát, Namíbiát, Lesothót és Szváziföldet.
Közép-amerikai Közös Piac A Közép-amerikai Közös Piac (rövidítése: CACM) 1960-ban került megalapításra. A belső politikai instabilitás egyes tagállamok közti viták miatt a az 1980-as évek közepén felfüggesztette tevékenységét, majd az 1990-es években megújította tevékenységét. Tagjai (2026-ban): Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua. A székhelye Guatemala City-ben található.
Andesi Közösség Az Andesi Közösség, vagy Andok Közösség (rövidítése: CAN) egy 1969-ben a Cartagenai Megállapodás által létrehozott dél-amerikai szervezet. Eredetileg 5 ország (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia és Peru) alkotta. Peru 1992 és 1995 között visszavonult az aktív státusból. Kettő tag pedig kilépett: Chile (1969-1977) és Venezuela (1973-2006). A központja Limában található.
Karib-tengeri Közösség A Karib-tengeri Közösség (rövidítése: CARICOM) 23 országból álló csoport, 15 tagállamból és 8 társult tagból. 1973-ban jött létre.
Öböl Menti Együttműködési Tanács Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (rövidítése: GCC) tagja Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. A szervezet 1981-ben alakult és Rijádban van a központja.
Dél-amerikai Közös Piac A Dél-amerikai Közös Piac (rövidítése: MERCOSUR) 1991-ben létrehozott dél-amerikai kereskedelmi tömb, amelynek 2026-ban tagja Argentína, Brazília, Paraguay, Bolívia és Uruguay.
Közép-afrikai Gazdasági és Monetáris Közösség A Közép-afrikai Gazdasági és Monetáris Közösség (rövidítése: CEMAC) tagjai Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Csád, a Kongói Köztársaság, az Egyenlítői-Guinea és Gabon. A monetáris unióban a közép-afrikai CFA frankot használják.
Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió A Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (rövidítése: WAEMU, vagy UEMOA ) tagja nyolc nyugat-afrikai állam. A monetáris unióban a nyugat-afrikai CFA frankot használják közös valutaként.
Kelet- és Dél-afrikai Közös Piac A Kelet- és Dél-afrikai Közös Piac (rövidítése: COMESA) Afrika legnagyobb regionális gazdasági szervezete. 2000-ben Szabadkereskedelmi Övezetet hoztak létre, majd 2009 júniusában egy vámuniót, ami viszont 2026-ig nem kezdte meg működését. 2026-ban 18 COMESA tagállam vett részt a Szabadkereskedelmi Övezetben, ezek Burundi, Comore szigetek, Dzsibouti, Egyiptom, Eritrea, Szváziföld, Kenya, Líbia, Madagaszkár, Malawi, Mauritius, Ruanda, Seychelle-szigetek, Szomália, Szudán, Tunézia, UgandaZambia és Zimbabwe. Ezen felül három nem szabadkereskedelmi tag is van: a Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea és Etiópia.
Kelet-afrikai Közösség A Kelet-afrikai Közösség (rövidítése: EAC) tagja Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia és Uganda. 2005-ben hozták létre a vámuniót.
Eurázsiai Gazdasági Unió