A Thunnus atlanticus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása A Thunnus atlanticus előfordulási területe, amint neve is utal rá, az Atlanti-óceánban van; annak is a nyugati felén. Állományai a massachusettsi Martha's Vineyard szigettől délfelé a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig találhatók meg.
Megjelenése Az átlagos mérete 72 centiméter, de 108 centiméteresre is megnőhet. Ez a faj 49,4 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddig kifogott legnehezebb példány 20,6 kilogrammos volt. A hátúszóján 13 tüske és 14-15 sugár, míg a farok alatti úszóján 13-14 sugár ül. 39 csigolyája van.
Életmódja Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója. Általában 50 méteres mélységben tartózkodik. A 20-26 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. A rokon csíkoshasú tonhalakkal (Katsuwonus pelamis) nagy, vegyes rajokat alkot. Tápláléka felszíni és mélyebb vízi halakból, kalmárokból és különböző rákokból és azok lárváiból áll.
Felhasználása A Thunnus atlanticus rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A sporthorgászok is kedvelik. A legtöbb Thunnus atlanticust Kuba délkeleti vizeiből lehet kifogni. Halászatához élő csali kell. Frissen, szárítva, sózva, fagyasztva vagy konzervdobozba téve árusítják.
Képek
Források Thunnus atlanticus (Lesson, 1831) FishBase Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p. Integrated Taxonomic Information System Swedish Museum of Natural History Ichthyology name database
Kategória:Makrélafélék Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai