A Tömördi Madárvárta egy Actio Hungarica rendszerű madárgyűrűző állomás Nyugat-Dunántúlon, a Vas vármegyében fekvő Tömörd határában, kutatási területe változatos élőhelyeket foglal magában a Tömördi-tó térségében.
Története A tömördi Nagy-tó és környéke a 20. század előtt a Chernel család birtokához tartozott, Chernel István egy, a 20. század elején írott naplóbejegyzésében a tavat még közel 19 hektáros nyílt vízfelülettel bíró területként említi. A szabad vízfelület kiterjedése a feltöltődés eredményeként mára jelentősen lecsökkent. A tó átlagos mélysége 60–150 cm, amely a mindenkori csapadékmennyiség függvényében jelentősen ingadozik; a környék igen gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik.
A Tömördi-tó gazdag élővilágának tanulmányozására, az itt fellelhető természeti értékek védelmére és bemutatására az 1980-as évek közepén alakult meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Chernel Istvánról elnevezett, 8. számú Vas megyei helyi csoportja. Az egyesület 1996-ban 15 hektárt vásárolt a térségben, amely terület magában foglalja a tavat és a környező rétek, bokrosok egy részét is. A madárvárta épülete a következő évben épült meg, a községtől mintegy két kilométerre, a Nagy-tó nyugati végénél, a faluból az Országos Kéktúra jelzésen érhető el a leggyorsabban.
A madárvárta első madárgyűrűzési programját 1998-ban rendezték meg az Actio Hungarica (AH) országos projekt keretében. Azóta minden év tavaszán, március-áprilisban (2005-ig) vagy április-májusban (2006-tól) 7-10 napos madárgyűrűzést szerveznek, míg az őszi vonulási periódusokban július végétől, augusztus elejétől október végéig, november elejéig folyamatosan végzik a madarak befogását, gyűrűzését és mérését az AH módszerei alapján. Tavasszal 23, ősszel 28 függönyhálóval fogják be a madarakat, alkalmanként kockahálót is használnak ragadozó madarak befogásához. A madárvárta 1999-ben csatlakozott a gdanszki (Lengyelország) székhelyű „South-East Bird Migration Research Network” nemzetközi madárvonulás-kutatási hálózathoz. 2004-től az Állandó Ráfordítású Madárgyűrűzés (CES) program hazai indulásakor a Tömördi Madárvártán is megkezdték a helyi fészkelő madarak jelölését, melynek során minden év április 15. és július 15. között, minden 10 napos időszakban egy fél napon át gyűrűznek madarakat. Egy évben, a tavaszi, költési és az őszi, vonulási időszakban összesen több mint 100 napon végeznek madárgyűrűzést a madárvártán.
A madárvártán zajló fontosabb tevékenységek: állományfelmérés, monitoring és madárgyűrűzés; természetvédelmi táborok, szakmai bemutatók és ökológiai terepgyakorlatok szervezése, valamint élőhely-megőrzési célú tevékenységek. Májustól novemberig: hétvégeken, iskolai szünetek idején a Vártán madárgyűrűzés folyik, amibe a látogatók is betekintést nyerhetnek.
A terület élővilága Növényvilág A tó vízfelszínén nagy tömegben él az apró békalencse, a tószegélyben a vízi harmatkása, a pántlikafű és a széleslevelű gyékény alkot sűrű állományokat, az elegendően nedves parti sávban pedig a tavi káka és a hamvas fűz a jellegadó növényfajok. A nedves élőhelyek egyik legszebb növénye a mocsári tisztesfű. A part kissé magasabban fekvő területeire jellemző cserjés (kökény, galagonya, vadkörte, stb.) gyepekben olyan, védett növényfajok figyelhetők meg, mint az agárkosbor, a fehér sarkvirág és a szártalan bábakalács. A bokrost és a réteket cseres-tölgyes erdő határolja, melyet az Ablánc-patak völgye felé gyertyános-tölgyes vált fel; a patak mentén égerliget húzódik.
Állatvilág
A tó vízében nagy tömegben élnek az apró, lebegő életmódot folytató ágascsápú és evezőlábú rákok (köznapi nevükön vízibolhák és kandicsrákok). Tavasszal számos kétéltűfaj keresi fel a tavat peterakás céljából, mint például a pettyes gőte, a vöröshasú unka, a barna varangy és a zöld levelibéka. Az erdősebb részek két gyakori békafaja az erdei béka és a gyepi béka. A hüllők közül a leggyakoribb a területen a fürge gyík, de él itt vízisikló és törékeny gyík is. A kisemlősök közül jellemző a területre a mogyorós pele, a törpeegér és az erdei cickány, de két kivétellel az összes hazai cickányfaj előfordulását sikerült már kimutatni.
A vízimadarak közül gyakori fészkelő a kis vöcsök, a tőkés réce, a vízityúk, a pettyes vízicsibe és a guvat, melyek leginkább a harmatkásás, gyékényes részeket kedvelik. A partimadaraknak főleg a tavaszi és az őszi vonulás idején figyelhetők meg jelentősebb állományai, többek között a kis sárszalonka, a sárszalonka és a réti cankó kisebb csapatai fordulnak itt elő. A bokrosok és az erdők leggyakoribb madarai közé tartozik a vörösbegy, előfordul itt a királykák mindkét hazai faja, a sárgafejű királyka és a tüzesfejű királyka is.
Eredményei A három madárgyűrűzési időszakban összesen 135 madárfaj 124.005 példányát gyűrűzték meg 1998 és 2017 között. Az egyes évek gyűrűzési eredményei a Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató világhálón is elérhető köteteiben olvashatóak a következő oldalon: https://web.archive.org/web/20160123042736/http://www.chernelmte.extra.hu/chcinege.html A madárgyűrűzési adatok feldolgozása, elemzése alapján a szakemberek sok új ismerettel gazdagodtak egyes ritka madárfajok elterjedésével, gyakori madárfajok állományának változásával, vonulásuk időbeli alakulásával és a vonuló példányok élőhely-választásával kapcsolatban is. A madárvárta eredményeit számos főiskolai/egyetemi diplomamunkában, tudományos diákköri dolgozatban, doktori disszertációban, magyar és angol nyelvű tudományos folyóiratok cikkeiben, önálló tanulmánykötetben, a Magyar madárvonulási atlasz című kötetben, továbbá hazai és külföldi konferencia-előadásokon tették közkincsé, mindenki számára elérhetővé. A Madárvárta egyik legfontosabb publikációja Vonuló madarak időbeli változása és térbeli eloszlása. A Tömördi Madárvárta madárgyűrűzési eredményei 1998 és 2007 között címmel jelent meg, Gyurácz József és Bánhidi Péter munkájaként; a tanulmány angol nyelven elérhető az interneten is, ahol a http://chernelmte.extra.hu/chernelmte.html oldalról tölthető le. A hazánkban ritka madárfajok közül sikerült már itt megfogni a kucsmás poszáta és a kerti sármány egy-egy példányát is. A kékfarkú (Tarsiger cyanurus) és a berki nádiposzáta (Acrocephalus dumetorum) Tömördön befogott példányai az első bizonyítékai voltak e fajok hazai előfordulásának. A kucsmás poszáta (Sylvia melanocephala) tömördi befogása volt a második igazolása a mediterráneumban fészkelő madárfaj magyarországi elterjedésének. Törpekuvikot (Glaucidium passerinum) Magyarországon elsőként ugyancsak a Tömördi Madárvártán gyűrűztek. Az évente befogott madarak egyedszáma (éves fogás) alapján az elmúlt húsz évben igen jelentős állománycsökkenést tapasztaltak azoknál a fajoknál, melyek hosszú távú vonulók, a telet a Szaharától délre töltik, és mezőgazdasági környezetben fészkelnek. Ilyenek a füsti fecske (Hirundo rustica), réti tücsökmadár (Locustella naevia), mezei poszáta (Sylvia communis), rozsdás csuk (Saxicola rubetra), cigánycsuk (S. torquatus), tövisszúró gébics (Lanius collurio). Ugyancsak jelentős egyedszám-csökkenést mutatott a városi környezetben is fészkelő és Afrikában telelő molnárfecske (Delichon urbicum), valamint a nem vonuló mezei veréb (Passer montanus) állománya is a vizsgált időszakban. A tömördi befogások alapján a rövid távú vonulók és elsősorban az erdőkben, parkokban fészkelők állománya viszont jelentősen, fokozatosan növekedett 1998 és 2016 között. Ezek a fajok a fekete rigó (Turdus merula), énekes rigó (Turdus philomelos), vörösbegy (Erithacus rubecula), barátposzáta (Sylvia atricapilla), csilpcsalpfüzike (Phylloscopous collybita). A barátposzáta esetében egyértelműen sikerült pozitív összefüggést kimutatniuk az áprilisi hőmérséklet és a CES napokon, valamint az augusztus 15-ig, még az őszi vonulás megindulása előtt, a diszperziós időszakban befogott helyi fiatal madarak (a gyűrűzés évében keltek ki a tojásból) egyedszáma között. A vizsgált időszakban az áprilisi hőmérséklet és a fiatal barátposzáták egyedszáma is egyértelműen növekvő tendenciát mutatott. Az énekes rigónál a helyi fészkelők és az átvonuló példányok éves fogása is jelentősen növekedett a vizsgált időszakban. Egy lengyel gyűrűs énekes rigó tömördi befogása alapján feltételezhető, hogy e madárfaj hazánk területén átvonuló példányainak egy része a Kárpátoktól északra fészkelő állományokból származik. Az állományváltozások felhívják a figyelmet az agrárterületek madarakat negatívan érintő környezeti állapotára és a szükséges természetvédelmi intézkedések megtételére is. A guvat (Rallus aquaticus), a területen előforduló nádiposzáta (Acrocephalus spp.) és tücsökmadár (Locustella spp.) fajok, valamint a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) éves fogása is nagymértékben függött a tömördi tóban lévő víz mennyiségétől, illetve a mocsári növényzet kiterjedésétől. Mindkét környezeti tényező a vizes élőhelyeket kedvelő madárfajok számára kedvezően alakult a tómeder 2001-ben elvégzett tisztítását követően. 2016-ban a nád (Phragmites australis) is megjelent a mocsárban. Más madárfajok, elsősorban a részleges vonulók éves fogása igen jelentős ingadozást mutatott. Egyes, ún. inváziós években több száz példányt is fogtak belőlük, míg más években száznál kevesebbet, vagy egyet sem. Ilyenek például a fenyvescinege (Parus ater) és kék cinege (Parus caeruleus), melyeknek elsősorban a fiatal példányai pihennek meg a tömördi bokrosokban az inváziós évek szeptemberében, illetve októberében. A visszafogott madarak számából és tartózkodási idejéből azt is tudják, hogy az ekkor érkező cinegék többsége egy-két napos megállás után tovább is vonul a nyugat-dunántúli területekről. Külföldi gyűrűs madarak tömördi és a Tömördön gyűrűzött madarak külföldi megkerülései azt mutatják, hogy a vizsgálati területen átvonuló kék cinegék egy része Csehországból érkezik, illetve a helyi fészkelők és az átvonulók egy része Horvátországban vagy Olaszországban telel.