bélyegkép|400px|HMS Baralong A Baralong-incidensek az első világháború során elkövetett háborús bűntettek voltak 1915 augusztusában és szeptemberében a Brit Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjáró-csapdaként (Q-ship) alkalmazott egysége, a HMS Baralong által. A felfegyverzett kereskedelmi hajó semleges zászló alatt hajózva a nemzetközi egyezményeket megszegve süllyesztett el két német tengeralattjárót és a legénységüket lemészárolta.
A Baralong először az U 27-et támadta meg, mely a Nicosian kereskedelmi hajót tartóztatta fel és készült elsüllyeszteni. Egy tucatnyi tengerésznek sikerült elmenekülnie a süllyedő tengeralattjáróról, őket Godfrey Herbert hadnagy, a Baralong parancsnoka agyonlövette. Az U 27 legénységéből senkit nem hagytak életben és végeztek azokkal is, akik a Nicosian fedélzetére átszálltak az ellenőrzések elvégzése végett. Később a Baralong (immár Wyandra néven hajózva) elsüllyesztette az U 41-et szintén háborús bűncselekményként értékelhető körülmények között.Coles (1986)Bridgland (1999) 20-55. o. Felelősségre vonásra az említett ügyekben nem került sor.
Első incidens Előzmények A Lusitania 1915 májusában történt – jogi szempontból indokolható – elsüllyesztése után Godfrey Herbert korvettkapitányt (lieutenant commander), a Baralong parancsnokát felkereste az admiralitás titkos szolgálatának két tisztje az ír Queenstown (ma Cobh) tengerészeti támaszpontján. A beszélgetés során a következők hangzottak el részükről: "Ez a Lusitania-ügy sokkoló. Nem hivatalosan, azt mondjuk Önnek …, hogy ne ejtsen hadifoglyokat tengeralattjárókról."Bridgland (1999) 21. o.
Az alárendeltjeivel folytatott beszélgetések után Herbert lazább fegyelmet követelt meg a legénységétől és engedélyezte számukra az ivászatokat a kikötőkben. Az egyik ilyen eset során Dartmouthban a Baralong legénységének több tagját letartóztatták egy helyi kocsmában való károkozás miatt. Herbert kifizette értük az óvadékot, majd a vádlottakkal a fedélzeten kihajózott. 1915 áprilisának elején Herbert utasította a beosztottjait, hogy mellőzzék a "Sir" megszólítást és helyette csak "William McBride kapitányként" szólítsák.Messimer (2002) 23. o.
Az incidens 1915 nyarán a Baralong folytatta rutinszerű őrjáratait az Ír-tengeren ellenséges erőkkel való találkozás nélkül, mikor augusztus 19-én az U 24 elsüllyesztette a White Star hajótársaság SS Arabic óceánjáróját. A 44 halott között volt három amerikai állampolgár is, ami diplomáciai vitákat váltott ki az Egyesült Államok és Németország között. A Baralong 32 km-re volt az elsüllyesztés helyszínétől és vette a hajó segélykérő rádióüzeneteit. A Baralong személyzetét frusztrálta a támadás és az, hogy nem tudtak rátalálni a túlélőkre.
Ugyanekkor 130 kilométerrel délre Queenstowntól az U 27 jelű tengeralattjáró megállította a brit Nicosian gőzhajót, hogy a londoni tengerjogi nyilatkozatban előírtaknak megfelelően elvégezze a hajó ellenőrzését. Az átvizsgálás céljából átküldött hat tengerész megállapította, hogy a Nicosian lőszert szállított valamint 250 az Egyesült Államokból származó öszvért is, melyeket fülbélyegzésük szerint a Franciaországban állomásozó brit hadseregnek szántak. A németek a teherszállító hajó legénységét leszállítatták a mentőcsónakokba és felkészültek a hajó elsüllyesztésére a tengeralattjáró lövegével. Az U 27 a Nicosiantól balra, annak tatja mellett helyezkedett el és tűz alá vette a teherhajót mikor az Egyesült Államok zászlaja alatt hajózó Baralong felbukkant. Mikor fél mérföldre volt már csak a tengeralattjárótól zászlókkal jelezte, hogy felveszi a Nicosian személyzetét. Wegener nyugtázta a jelzést, utasította az embereit a tűz beszüntetésére és az U 27-tel a Nicosian bal oldala mellé állt, hogy a Baralongot is ellenőrizhesse. Ahogy a tengeralattjáró eltűnt az álló hajó mögött, Herbert a Baralonggal velük párhuzamos irányra állt a Nicosiantól jobbra elhaladva.Messimer (2002) 46–47. o. bélyegkép|300px|az események illusztrációja a Baralong parancsnokának elmondása alapján
A brit jelentések szerint mielőtt az U 27 megkerülhette volna a Nicosian orrát, a Baralong bevonta az amerikai zászlót és helyette felhúzta a Royal Navy fehér zászlaját. (Több amerikai szemtanú beszámolója alapján erre csak az első lövések leadása után került sor.) Ahogy a Nicosian mögül előbukkant az U 27, a Baralong három 76,2 mm-es ágyújával tüzet nyitott rá 550 méter távolságból. A leadott 34 lövésre a tengeralattjáró csak eggyel tudott válaszolni. A német hajó az elszenvedett találatoktól megdőlt és süllyedni kezdett.O'Neill (2006) p. 9
Az eseményekről brit részről később számos erősen kiszínezett elbeszélés született, melyek sokszor egymásnak is ellentmondottak. Tony Bridgland írásában a következők szerepelnek:
"Herbert üvöltött: "Tüzet szüntess!" De az embereinek forrt a vére. Bosszút akartak állni az Arabic-ért és a Lusitaniáért. Számukra nem volt tüzet szüntess, még akkor sem, mikor a túlélők előbukkantak és ruháiktól megszabadulva próbáltak eltávolodni a tengeralattjárótól. Nagy sistergéssel elszabadult a levegő a sűrített levegős tartályokból és az U 27 hatalmas, kavargó buborékok örvénylésében eltűnt, halvány füstöt hátrahagyva azon a helyen, ahol volt. Elég volt néhány perc ahhoz, hogy a 32 lövedék eltalálja."Messimer (2002) 29-30. o.</blockquote>
Eközben a Nicosian mentőcsónakokban lévő legénysége vad ujjongásban tört ki. Manning kapitányt hallani vélték, ahogy ezt kiálltja: "Ha az egyik a fattyú hunok közül előbukkanna, pajtások, akkor üssétek egy evezővel!"Messimer (2002) 30. o.
Tizenkét ember élte túl a tengeralattjáró süllyedését: a fedélzeti ágyúk kezelői és akik a toronyban álltak. Ők a Nicosian irányába úsztak, hogy a mentőcsónakok lógó kötelein és a révkalauz kötélhágcsóján felkapaszkodva csatlakozzanak az ott lévő hat bajtársukhoz. Herbert később arra hivatkozva, hogy megpróbálhatják elsüllyeszteni a gőzöst, utasítást adott a lelövetésükre kis kaliberű fegyverekkel. A brit elbeszélések szerint minddel végeztek még a vízben.Gibson & Prendergast, p. 53Grant (2002) 27. o.Halpern (1994) 301. o.
Herbert a Baralong Collins káplár vezette 12 fős tengerészgyalogos egységét átküldte a Nicosian fedélzetére, hogy keresse meg a németeket. Indulásukkor Herbert így szólt Collins-hoz: "Ne ejtsenek hadifoglyokat!"Messimer (2002) 42. o. A németekre a gépteremben bukkantak rá és helyben agyonlőtték őket.
Gordon Steele alhadnagy elbeszélésében így írta le a történteket: "Wegener az egyik felső fedélzeten lévő kabinba rohant – Később tudtam meg, hogy az Manning fürdőszobája volt. A tengerészgyalogosok puskatussal feltörték az ajtót, de Wegener az egyik hajóablakon átpréselte magát és a tengerbe esett. Még mindig rajta volt a mentőmellénye és a kezét levegőbe emelte a megadás jeleként. Collins káplár azonban célzott és fejbe lőtte."Bridgland (1999) 43. o.
Collins káplár később ehhez még hozzátette, hogy Herbert a halott német arcának vágott egy revolvert miközben ezt üvöltötte: "És mi van a Lusitaniával, te fattyú!" Egy másik beszámoló szerint a Nicosianra átszálló németeket a hajó feldühödött gépészei gyilkolták meg. Ez a jelentés az öszvérekért felelős tiszttől származott.McGill & Norris (2007) 320-1. o.
Herbert az admiralitásnak írt jelentésében azt állította, félt attól, hogy a túlélő németek a Nicosianra szállva elsüllyeszthetik a gőzöst és ezért utasította a tengerészgyalogosokat a lelövésükre. Amennyiben sikerült volna elsüllyeszteniük a hajót, akkor hanyagsággal vádolhatták volna. Állítása szerint pillanatokkal azelőtt, hogy a Baralong tüzet nyitott volna, a tengeralattjáró lőtte a Nicosiant. Elmondása szerint az nem volt számára ismert, hogy a tengeralattjáróról menekülő tengerészek ténylegesen el akarták-e süllyeszteni a teherhajót.
A brit admiralitás Herbert jelentését kézhez véve azonnal elrendelte annak elhallgatását, de a szigorú cenzúra nem járt sikerrel, mivel a Nicosian mentőcsónakjaiban lévő amerikai állampolgárok visszatérve az Egyesült Államokba beszámoltak a történtekről újságíróknak.
Diplomáciai viták A német kormányzat 1916. december 6-án a berlini amerikai nagykövet közvetítésével egy memorandumot küldött a brit kormányzatnak. Ebben hat amerikai szemtanú beszámolóját idézték, melyet eskü alatt közjegyzők jelenlétében tettek az incidensről az Egyesült Államokban.
A vallomások szerint az U 27 öt túlélőjének sikerült felkapaszkodnia a Nicosianra, míg a többieket lelőtték, mikor a mentőcsónakok köteleibe kapaszkodtak. A vallomások beszámoltak arról is, hogy mikor Herbert a tengerészgyalogosokat utasította a Nicosian fedélzetére való átszállásra, parancsba adta nekik, hogy ne ejtsenek hadifoglyokat ("take no prisoners"). Négy német tengerészt találtak a Nicosian géptermében valamint a kardántengely aknájában és valamennyit megölték. A szemtanúk állítása szerint az U 27 parancsnoka a tengeralattjárója felől a Baralong irányába úszott mikor meggyilkolták.[note: the British reply is not included]
A német memorandum követelte, hogy a Baralong kapitányát és legénységét állítsák bíróság elé a fegyvertelen német tengerészek ellen elkövetett gyilkosság vádjával, hozzátéve, hogy „hozzák meg a fontos döntést a büntetlen bűncselekmény megtorlására.” Edward Grey az amerikai követ közvetítésével adott válaszában megemlítette, hogy az eset egy csoportba sorolható az SS Arabic elsüllyesztésével, egy a holland partoknál zátonyra futott brit tengeralattjáró (HMS E13) megtámadásával, illetve a Ruel gőzhajó ellen intézett támadással. Javasolta, hogy ezeket az ügyeket az amerikai haditengerészet tisztjeiből álló bíróság tárgyalja meg.Hesperides (2007) 58-59. o.
A Reichstagban 1916. január 15-én vita folyt az esetről, melyet „gyáva gyilkosság”-ként említettek és Grey jegyzékét „szemtelenséggel és arroganciával teli”-ként jellemezték. Bejelentették, hogy megtorló intézkedéseket foganatosítanak, de arra nem tértek ki, hogy milyen formában. Eközben a hadi jog megsértését vizsgáló hivatal a Baralong parancsnokát felvette a Porosz Háborús Minisztérium „a német fegyveres erőkkel szemben a hadijog megsértésében bűnös angolok fekete listájára”.Alfred M. de Zayas, The Wehrmacht War Crimes Bureau 1939-1945, 8. o.
Az incidens után a Baralongot hamarosan átnevezték HMS Wyandrára és áthelyezték a Földközi-tengerre, ahol ismét megváltoztatták identitását és testvérhajója, a Manica nevét kapta meg. A Baralong nevet ugyanakkor törölték a Lloyd’s Registerből. Az érintett hajók legénységét így kívánták megvédeni az esetleges megtorlástól. A Nicosian új neve Nevisian lett és új kirakodási naplót (discharge book) kapott, melyben az ominózus útja nem került említésre.O'Neill (2006) 10. o.
A Baralong személyzete később 185 font jutalomban részesült az U 27 elsüllyesztéséért.Chatterton (1980) 26. o.
Második incidens 1915. szeptember 24-én a Baralong elsüllyesztette az U 41 jelű tengeralattjárót, amely tettért a hajó akkori parancsnoka, A. Wilmot-Smith később megkapta a 170 Font összegű jutalmat.
A Klaus Hansen sorhajóhadnagy vezette U 41 az SS Urbino teherhajót készült elsüllyeszteni ágyújával a Bishop Rock világítótoronytól 124 km-re délnyugatra a Kelta-tengeren, mikor az amerikai zászló alatt hajózó Wyandra (ex-Baralong) a helyszínre érkezett. Az U 41 a közelében emelkedett felszínre és megállásra szólította fel. A Baralong ennek engedelmeskedett és az egyik csónakot is nekiálltak leengedni a vízre. Mikor azonban 500 méter távolságra volt csak a tengeralattjárótól hirtelen jobbra tért ki és tüzet nyitott rá. Az U 41 tornyát hamar találatok érték és a kapitánya elesett. A tengeralattjáró gyors merüléssel kívánt kitérni a veszély elől, de hamar vissza kellett emelkednie a felszínre. Mielőtt elsüllyedt volna csak két fő tudott kimenekülni róla. A támadás alatt a Baralongon végig az Egyesült Államok zászlaja volt felhúzva. Két túlélőjét, köztük Iwan Crompton tengerészfőhadnagyot az Urbino hajótöröttjeivel együtt kimentették.