A ISZ–3 (oroszul: ИС) a második világháború végén kifejlesztett szovjet nehézharckocsi volt.
Fejlesztés 1944-ben a szovjet hadvezetés eldöntötte, hogy elkezdik egy új nehézpáncélos fejlesztését, amely felváltaná az ISZ–2-t. Két mintapéldány készült, egyiket Zsozef Kotyin csapata készítette. Ennek a verziónak az alvázát különleges frontpáncél jellemezte (két lemez, ékben összehegesztve). A másik prototípust Nyikolaj Duhov csapata készítette egy nem hagyományos alakú toronnyal (amely egy korai Tiger II-es tornyán alapszik, amit összenyomtak), amely a későbbi szovjet harckocsik védjegyévé vált. A két mintapéldány tesztelése után eldöntötték, hogy Kotyin alváz- és Duhov toronykonstrukcióját hasznosítják a harckocsi megépítéséhez. A tank végleges formája 1944 szeptemberében készült el, és decemberben elindították a sorozatgyártását is, habár az első széria csak 1945 májusában hagyta el a gyárat. A gyártása egészen 1946 nyaráig tartott. Összesen 2311 darab készült az összes verzióját beleszámítva.
Harci alkalmazás bélyegkép|ISZ–3 az 1956-os forradalom idején|left|255px A legtöbb forrás azt közli, hogy a páncélosok nem harcoltak a második világháborúban, habár egyesek azt állítják, hogy a berlini csatának a végső fázisában is közreműködhettek.Tim Bean, Will Fowler: Russian tanks of World War II: Stalin's Armored Might 1939-1945. MBI Publishing Company, London, 2002, s. 142 1945. szeptember 7-én a ISZ–3-asok részt vettek az 1945-ös berlini győzelmi parádén, ahol fejlettsége nyugati szakértőknek is felkeltette az érdeklődését. A Szovjetunió először az 1956-os forradalomban, majd a Prágai tavasz idején vetette be. A budapesti utcai harcokban több példányt felrobbantottak, harcképtelenné tettek vagy elfogtak a felkelők.
1967-ben a hatnapos háborúban is részt vettek a harckocsik Egyiptom oldalán Izrael ellen, de sok belőlük megsemmisült vagy zsákmánnyá vált. Ekkor a típus már teljesen elavult volt. A test két darabból összehegesztett „csukaorr” homlokpáncélja általában nem a kívánt hatást érte el, mert a nem közvetlen szemből, hanem ferdén oldalról érkező lövedékek könnyebben átütötték azt, mint a csak egy irányban döntöttet, ráadásul a háborús időkbeli gyártású példányokra jellemző gyenge gyártási minőség miatt a hegesztési varrat gyakran fel is szakadt (az egyiptomiaknak szállított ISZ–3M változatnál ez a probléma már nem jelentkezett). Mindazonáltal az izraeli gyalogságnak és ejtőernyős egységeknek jelentős nehézséget okoztak, mivel vastag páncélzatát nem ütötték át az általuk használt gyalogsági páncéltörő fegyverek, mint a Bazooka. Homlokpáncélzata még az IDF M48 Patton harckocsijai által kilőtt 90 mm-es páncéltörő lövedékeknek is ellenállt a szokásos harctávolságon, és az ISZ–3-asokkal való összecsapásban több M48A2-es is harcképtelenné vált. Azonban alacsony tűzgyorsaságuk, gyenge motorjuk, a típus teljes alkalmatlansága a sivatagi forróságban való használatra, valamint kezdetleges, pontatlan célzóberendezésük miatt összességében az ISZ–3-asok alulmaradtak, amiben az egyiptomi személyzetek gyenge morálja és kiképzése is szerepet játszott. A típus utolsó harci bevetése 2014-ben történt, amikor ukrajnai oroszbarát lázadók használatba vettek egy emlékműként kiállított ISZ–3-ast a Donyecki terület Kosztyantyinivka városában (a harckocsi levételéről a talapzatáról és beindításáról videófelvétel is készült). A szakadár Donyecki Népköztársaság fegyveres erőinek állítása szerint a harckocsi képes volt tüzet nyitni egy katonai előőrsre, megölve és megsebesítve több katonát, mielőtt a harckocsi kezelői azt hátrahagyva visszavonultak az ukrán hadsereg elől.
Jegyzetek
Fordítás
További információk elfnet.hu (magyarul) ntf.hu (magyarul) www.tanks-encyclopedia.com (angolul) www.militaryfactory.com (angolul)
Kategória:Második világháborús harckocsik Kategória:Szovjet harckocsik Kategória:Második világháborús szovjet harci járművek