Mókusfélék

A mókusfélék (Sciuridae) a méhlepényes emlősök (Placentalia) közé sorolt rágcsálók (Rodentia) rendjében a róluk elnevezett mókusalkatúak (Sciuromorpha) alrendjének egyik családja mintegy 285 fajjal.

Származásuk, elterjedésük

A legkorábbi mókusokat az eocén korból ismerjük Legközelibb rokonaik a hódmókusfélék (Aplodontidae).

Az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előfordulnak a síkságoktól a havasi rétekig. Ausztráliában nem honosak, de betelepítették őket.

Magyarországon két fajuk él:Rodentia — Rágcsálók. In: Bihari Zoltán, Csorba Gábor, Heltai Miklós (szerk.), 2007: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest. 360 old. európai mókus (vörös mókus, Sciurus vulgaris), közönséges ürge (Spermophilus citellus).

Megjelenésük, felépítésük

Testük nyúlánk, jól fejlett kulcscsonttal és vakbéllel. Eltérő hosszú farkukat többnyire kétsoros, sűrű szőrzet borítja. Több fajnak van melanisztikius változata; ezek az úgynevezett fekete mókusok. Az Egyesült Államok és Kanada nagy részén a városokban a leggyakrabban a keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis) melanisztikus formája látható.

Homlokcsontjuk széles, elől álló szemeik nagyok. Fogazatuk: metsző 1/1, zápfog 5/4. Az első felső zápfog nagyon megkisebbedett, egyszerű, csenevész, a többiek három-, illetve négygyökerűek. A fogak ferde négyszögű vagy háromszögű koronáján kezdetben viselt harántredők idővel lekopnak. A koponya homlokrésze széles, lapos, nagyszemgödri nyújtványokkal és keskeny vagy rés alakú alsó szemgödri nyílással. Az alsó állkapocs szöglete lekerekített, befelé hajlik.

Mellső végtagjaikon 4-4 teljes ujjat és csökevényes hüvelyket viselnek, a hátsók 5 ujjúak. Alsó kar- és alsó szárcsontjaik különváltak, ami sokféle mozgásmódot tesz lehetővé. Életmódjuk, élőhelyük

Életmódjuk igen változatos.

A legtöbb mókus mindenevő. Szívesen esznek magvakat, bogyókat, tobozokat. A mérsékelt övi fajok közül a fán élők ősszel jellemzően élelmet raktároznak el télire. A repülőmókusok és a földimókusok nem tárolnak élelmet, és az ő téli álmuk mélyebb.

Néha madártojásokat és rovarokat is esznek. Legalább 30 fajuk kisebb halakat, madarak is megeszik, de az ezredfordulóig nem volt azonban világos, hogy ez dögevőként vagy aktívan ragadozva teszik-e. Egy 2013 és 2024 között a wisconsini Eau Claire-i Egyetem biológusai a kaliforniai Briones Regionális Parkban egyértelműen kimutatták, hogy az Otospermophilus nembe tartozó ürgék aktívan vadásznak a pockokra: rendszerint lelapulva, lesből csapnak le rájuk, de gyakran üldözik is őket.24.hu: Vérürgék populációjára bukkantak

Számos ragadozó emlős és madár zsákmányállatai.

A 14 nemben összesen 66 faj van:

Callosciurus Gray, 1867 – 16 faj, Ázsia Dremomys Heude, 1898 – 6 faj, Délkelet-Ázsia Exilisciurus Moore, 1958 – 3 faj, Borneó és Fülöp-szigetek Glyphotes Thomas, 1898 - 1 faj, Borneó Glyphotes simus Thomas, 1898 Hyosciurus Archbold & Tate, 1935 - 2 faj, Indonézia Lariscus Thomas & Wroughton, 1909 - 4 faj, Thaiföld déli része, Malajzia és Indonézia Menetes Thomas, 1908 – indokínai földimókusok: 1 faj, Burma, Indokína és Thaiföld Menetes berdmorei Blyth, 1849 Nannosciurus Trouessart, 1880 – törpemókusok: 1 faj, Indonézia Nannosciurus melanotis Müller, 1840 Prosciurillus Ellerman, 1947 - 5 faj, Indonézia Rhinosciurus Blyth, 1856 – hosszúorrú mókus: 1 faj, Thaiföld, Malajzia, Szumátra és Borneó Rhinosciurus laticaudatus Müller, 1840 Rubrisciurus Ellerman, 1954 - 1 faj, Indonézia Rubrisciurus rubriventer Müller & Schlegel, 1844 Sundasciurus Moore, 1958 - 15 faj, Thaiföldtől Indonéziáig és Fülöp-szigetek Tamiops J. A. Allen, 1906 - 4 faj, Burma, Kína, Laosz, Malajzia, Nepál, Tajvan, Vietnám pálmamókus (Funambulus) Lesson, 1835 – 6 faj, India, pálmamókusok

Ratufinae

A Ratufinae alcsaládba 1 nem tartozik Ratufa Gray, 1867 – királymókusok: 4 faj, Délkelet-Ázsia

Mókusformák

A mókusformák (Sciurinae) alcsaládjában 20 nem 84 faját írték le. Két nemzetségük a valódi és a repülőmókusoké.

repülőmókusok (Pteromyini) Brandt, 1855 nemzetsége Aeretes G. M. Allen, 1940 – 1 faj, Északkelet-Kína Aeretes melanopterus Milne-Edwards, 1867 Aeromys Robinson & Kloss, 1915 – 2 faj, Thaiföld és Borneó Belomys Thomas, 1908 – 1 faj, Délkelet-Ázsia szőröslábú repülőmókus (Belomys pearsonii) Gray, 1842 Biswamoyopterus Saha, 1981 – 1 faj, India Namdapha-repülőmókus (Biswamoyopterus biswasi) Saha, 1981 Eoglaucomys A. H. Howell, 1915 – 1 faj Kasmír repülőmókus (Eoglaucomys fimbriatus) Gray, 1837 - korábban Hylopetes baberi Eupetaurus Thomas, 1888 – sziklamászó repülőmókusok – 1 faj gyapjas repülőmókus (Eupetaurus cinereus) Thomas, 1888 Glaucomys Thomas, 1908 – amerikai sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Észak-Amerika Hylopetes Thomas, 1908 – 9 faj, Délkelet-Ázsia Iomys Thomas, 1908 – 2 faj, Malajzia és Indonézia Petaurillus Thomas, 1908 – 3 faj, Borneó és Malajzia Petaurista Link, 1795 – repülőmókusok: 8 faj, Délkelet-Ázsia Petinomys Thomas, 1908 – 9 faj, Délkelet-Ázsia Pteromys G. Cuvier, 1800 – sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Finnországtól Japánig Pteromyscus Thomas, 1908 – 1 faj, Thaiföldtől Borneóig füstös repülőmókus (Pteromyscus pulverulentus) Günther, 1873 Trogopterus Heude, 1898 – 1 faj, Kína Trogopterus xanthipes Milne-Edwards, 1867 valódi mókusok (Sciurini) Fischer de Waldheim, 1817 nemzetsége Microsciurus J. A. Allen, 1895 – 4 faj, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része Rheithrosciurus Gray, 1867 – 1 faj, Borneó Bojtosmókus (Rheithrosciurus macrotis) Sciurus Linnaeus, 1758 – 31 faj, Európa, Közép-Kelet, Észak-Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika Syntheosciurus Bangs, 1902 – 1 faj, Panama és Costa-Rica Costa Rica-i mókus (Syntheosciurus brochus) Tamiasciurus Trouessart, 1880 – vastagfejű mókusok: 3 faj, Észak-Amerika

Scurillinae

A Scurillinae alcsaládba 1 nem tartozik Sciurillus Thomas, 1914 – amerikai törpemókusok: 1 faj, Brazília és az Amazóniai esőerdők amerikai törpemókus (Sciurillus pusillus)

Földimókusformák

Marmotini Pocock, 1923 nemzetség Ammospermophilus Merriam, 1892 - 5 faj, Egyesült Államok délnyugati része és Észak-Mexikó Callospermophilus Merriam, 1897 - 3 faj prérikutya (Cynomys) Rafinesque, 1817 – prérikutyák, 5 faj, Észak-Amerika Ictidomys J. A. Allen, 1877 - 3 faj, Észak-Amerika Mormota (Marmota) Blumenbach, 1779 – mormoták, 14 faj Notocitellus A. H. Howell, 1938 - 2 faj Otospermophilus Brandt, 1844 - 3 faj Poliocitellus A. H. Howell, 1938 - 1 faj hosszúfarkú ürge (Poliocitellus franklinii) Sabine, 1822 Sciurotamias Miller, 1901 – 2 faj, Kína Ürge (Spermophilus) F. Cuvier, 1825 – ürgék, 15 faj Csíkosmókus (Tamias) Illiger, 1811 – csíkosmókusok, 25 faj, Mexikótól Kanadán át Szibériáig Urocitellus Obolenskij, 1927 - 12 faj Xerospermophilus Merriam, 1892 - 4 faj Protoxerini Moore, 1959 nemzetség Epixerus Thomas, 1909 – álürgemókusok, 1 faj, Nyugat-Afrika Epixerus ebii Temminck, 1853 Funisciurus Trouessart, 1880 – fészekrakó mókusok 9 faj, Közép- és Nyugat-Afrika Heliosciurus Trouessart, 1880 – rövidfülű mókusok: 6 faj, Közép-, Nyugat- és Kelet-Afrika Myosciurus Thomas, 1909 - 1 faj, Kamerun és Gabon Myosciurus pumilio Le Conte, 1857 Paraxerus Forsyth Major, 1893 – ligeti mókusok, 11 faj, Afrika Protoxerus Forsyth Major, 1893 – olajpálmamókusok, 2 faj, Libériától Kenyáig és Angoláig Xerini Osborn, 1910 nemzetség – ürgemókusok Atlantoxerus Forsyth Major, 1893 – észak-afrikai ürgemókus: 1 faj, Marokkó és Algéria Atlantoxerus getulus Linnaeus, 1758 Spermophilopsis Blasius, 1884 - 1 faj Spermophilopsis leptodactylus Lichtenstein, 1823 Xerus Hemprich & Ehrenberg, 1833 – valódi ürgemókusok, 4 faj, Afrika, Kivéve a Szaharát

Képek

Jegyzetek

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).

AlegsaOnline: Mókusfélék

További információk

Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 – magyar nevek egy része

Kategória:Emlőscsaládok

Mókusfélék

Źródło i licencja