Az erdei karibu (Rangifer tarandus caribou) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó rénszarvas (Rangifer tarandus) egyik észak-amerikai alfaja.
Előfordulása Az erdei karibu fő előfordulási területe Kanada, de állományai találhatók Washington, Idaho és Montana államokban is. Korábban nagyobb volt az elterjedési területe, de sok helyről kihalt. Kanadában, a 2011-es számlálás szerint, körülbelül 34 ezer példánya élt 51 különböző területen.
A legrégebbi maradványa egy fogból áll; ezt 1,6 millió évesre becsülték és a Yukon territóriumban találták meg. Egy másik ősi maradványa egy 40 600 éves agancs, mely Québec tartományból került elő.
Megjelenése A legnagyobb a karibuk között, és sötétebb a hegyi karibunál (Rangifer tarandus groenlandicus). A marmagassága 100-120 centiméter és a testtömege 110-210 kilogramm közötti. A patája nagy és félhold alakú; tökéletesen alkalmazkodott a hóban és lápos vidékeken való járáshoz. Általában mindkét nemű állatnak van agancsa, egyes tehénnél azonban hiányzik. A bika agancsa márciusban kezd nőni, és augusztusra már egy méternél is hosszabb lesz. A teste tömzsi és a szőrzete hosszú és vastag. Az orra és pofavége rövid de széles, a fülei rövidek és a farka kicsi. A szőrzete nyáron barna vagy sötétbarna, és télen szürke.
Életmódja Más karibuktól eltérően, nem alkot nagy csordákat, és nemigen vándorol, bár egyes állományai rövidebb vándorutakat - csak 50-150 kilométereseket - is megtehetnek. Főleg az ellési időszakban a suták félrehúzódnak és magányosan gondozzák borjaikat. A bőséges zuzmókkal rendelkező erdőket kedveli; mocsarak és lápvidékek, valamint tavak és folyók mentén él.
Szaporodása A suta 16 hónaposan, míg a bika 18-20 hónaposan éri el az ivarérettséget. A bikák 3-4 éves kornál korábban nem szaporodhatnak, mivel nincs esélyük az idősebb bikákkal szemben. Eléggé lassan szaporodik. Szeptember végétől október elejéig tart a párosodási időszak; a borjak a következő év júniusában jönnek világra. A suta a borjával, csak a tél közepén csatlakozik a csordájához.
Képek
Fordítás
Források Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)
Pukaskwa National Parks’ population has "declined from approximately 30 caribou in the 1970s to an estimated four currently, largely due to predation by wolves and possibly black bears."
See Paul S. Martin
Schaefer, J.A. 2003. Long-term range recession and the persistence of caribou in the taiga. Conservation Biology 17(5): 1435-1439.
Thomas suggested that "if population surveys cannot be expected to produce accurate and precise results, funding is better directed to collecting information on demographic indices, such as pregnancy rates and calf survival, as well as ecological studies to identify habitat requirements (Culling and Culling 2006:44)." "r, Thomas and Graynote that caribou populations are prone to wide fluctuations in numbers and suggest a 20-year span (3 generations) should be adopted as the standard for assessing trends (Culling and Culling 2006:46)." Vors, L.S., J.A. Schaefer, B.A. Pond, Arthur R. Rodgers and B.R. Patterson. (2007). Woodland caribou extirpation and anthropogenic landscape disturbance in Ontario. Journal of Wildlife Management 71(4): 1249-1256.
* Washington Department of Fish and Wildlife.
Mammals'Planet
További információk Species at Risk in Canada Registry List of Species at Risk in Canada, by category Species at Risk in Canada at Hinterland Who's Who Migration of caribou – Maps Memorial University Nature project focusing on lichen and caribou HAYEUR, Gaëtan. 2001. Summary of Knowledge Acquired in Northern Environments from 1970 to 2000. Montreal: Hydro-Québec
Kategória:Rangifer Kategória:Szarvasfélealfajok Kategória:Észak-Amerika emlősei